Sírtunk is meg mulattunk az Üzletembers zenekarral
Ki ne ismerné a hetvenes évek klasszikus hard rock bandák zenéi közül az Ac/Dc-t, Deep Purple-t, akár Led Zeppelint, vagy a texasi blues-rockot, amit a ZZ Top játszik? Beszélhetnénk a Free utódról, a Bad Companyról is, Gary Moore-ról, vagy sorolhatnám tovább! Hazánkban rengeteg tribute együttes létezik, amit a meghatározó adott kedvenc együttese diszkográfiáját nyomja jól-rosszul, viszont olyan zenekar, aki a nagygeneráció méltán népszerű rock-blues stílusában szinte mindegyikben otthon van, nem sok akad.
Budapesten létezik egy Üzletembers nevű formáció 2009-től, akikről szó van. A kvintett a zene szeretete miatt alakult olyan zenészekből és üzletemberekből, akik megfordultak már a zeneiparban, aktívan játszanak is és régi motorosok a szakmában. Sokaknak mond például az a név valamit, hogy a dobok mögött Pálmai Zoltán, akit a teljesség igénye nélkül Theátrum, P.Mobil, HBB koncerten vagy stúdiózenészként volt jelen albumokon több száz esetben. Vagy Zsoldos Tamás „bőgős”(bassgitar) a Ricséből, HBB, RABB vagy akár Tátrai Tibusz bandájában, most Cserép Gyuri ritmusgitáros mellett láthatjuk, hallhatjuk Kyru-val (Radovics László) a fronton, akinek olyan karakteres hangja, hogy a régi Vikidáléval vetekszik és ismerős lehet a Capricció vagy a Soulbrakers-ből is akár. Végül, de nem utolsó sorban az Üzletembers szólógitárosa és zenekarvezetője egyben Hegedűs Tibor.
Számos hazai patinás múltú együttes előtt szoktak fellépni, és hangulatot alapozni, nem is eredménytelenül. Mivel a rock még mindig mostohagyermekként kezelt, ennek ellenére vagyunk jó néhányan a közönség sorai között, akiknek ez a formáció nem új. Ilyen volt Varga Gábor barátom is, aki a kihaló félben lévő rockerek azon csapatát erősítette, akik haverokkal pár sör mellett nem fotelból élvezték az életet, és eljártak igényes rock muzsikára. Sajnos nem régiben váratlanul átállt az égi közönség sorai közé.
A hőskorban a zenészek tisztában voltak azzal, hogy egyek a közönséggel, akik őket felemelik a „sztédzsre”, így a családján, barátokon kívül, jó néhány banda (P.Mobil, Historica, BluesSteel, VálaszÚt) veszteségként élte meg a keménymag egyik oszlopos tagjának távozását, és részvétét kifejezve osztotta meg a szomorú hírt. Varga Gábor szerette az élőzenét, ezt a miliőt, és rendszeres koncertre járóként élte a saját kis magyaros rock’n rollját, ami végül el is vitte. Az Üzletembers zenekar Kyru ötletére úgy döntött, hogy a Városligeti Sörsátorban június 16-i koncertjük bevételével hozzájárul az elhunyt rocker temetési költségéhez a családnál. Lesz még egy segélykoncert az említett bandákkal július 14-én a Back Stage Pubban, ami szervezés alatt van. Ők is azt játsszák a brit szellem jegyében, amit Gábor szeretett…
Az esti nyolcas kezdésre szépen összejöttünk a szolidaritás és az igényes zene miatt, így remélhetően méltóképpen sikerült a kétrészes megemlékezés, amit a jelenlévő családtagok is elmondhattak a műsor végén. Mikor zenészeink a húrok-bőrök közé csaptak, nem volt könnyű helyzetben a „No Business Man” csapata, a hangulat elég nyomott volt az est apropójából… A zenekar mindent megtett szerencsére, a jelenlévő nagyérdeműt is hasonló fából faraghatták, mint anno Gábort, alma nem esik messze a fájától ugye, így a jó kis élő rock - blues lassan normális kerékvágásba terelte a sörpadok közötti „táncparkettet”.
Először szolid tapssal jutalmazta a közönség a kitűnő cover nótákat, mint pl. ’Whole Lotta Rosie’-t (Ac/Dc), vagy a líraibb Slade ’Everyday’-ét páran meg is könnyezték Ilikével az élen, akit barátom blues kisasszonynak, vagy FBI-nek hívott hangulata függvényében… Majd a második felvonásban pár vagányabb rocker hölgy rázta a csípőjét a Deep Purple Love Child-ra, emelve a hangulatot. Ha nem hallottad élőben a fiúkat, akkor nem láttál még semmit (BTO – You ain’t seen nothing yet). A műsor lényege a dzsunga rakenroll volt, amit a Led Zeppelin is tol példának okáért, de itt hallhattuk, láthattuk az Üzletembers tolmácsolásában Pálmai Zoli bő négy perces dobszólójával fűszerezve, milyen is az. Zizi helyett sör is folyt, meg blues, amit a ZZ Top játszott majdnem, a feeling abszolút átjött, Kyru hangja és szakálla is stimmelt „Gabi bátyja” elégedett lehetett szerintem odaát, ha nem vagyok profán. Sírtunk is meg mulattunk, ahogy egy igaz magyarhoz illik, mert Ő is az volt. Isten Veled Barátom! Tudod, most megfogtál (You really got me)!Találkozunk valahol, valamikor….
Hírek
