Lisa Stansfield és Jamie Cullum a VeszprémFesten

Pénteken Lisa Stansfield, majd szombaton Jamie Cullum koncertjével folytatódott a 13. Veszprémfest. Két teljesen más koncertet hallhattunk, egy bálvány ledőlt és egy új született. Mészáros Zoltán konferálta fel ezúttal is mindkét koncertet, a szombatin, Jamie Cullum-én már az is elhangzott, hogy ilyen még nem fordult elő a Veszprémfest történetében, hogy minden koncertet bent kelljen tartani az Arénában a rossz időjárás miatt.

Lisa Stansfield: érthetetlen és felfoghatatlan

A koncert iránti óriási érdeklődés miatt ezt a koncertet már júniusban áttették  a szervezők az Arénába, hogy minél többen tudják élvezni a showt. Úgy gondoltam, hogy látunk-hallunk egy jó kis koncertet, megspékelve a régi slágerekkel. Valószínű, hogy sokan szentségtörésnek fogják tekinteni amit most leírok, és az is biztos, hogy ezzel nagyon sokan nem értenek egyet: sokként ért amit hallottam! Nem hittem el, hogy szinte végig hamisan énekelt és egyszerűen nem tudja elénekelni a saját számait normálisan. Még ha arról lett volna szó, hogy nem jönnek már ki ugyanúgy a hangok, mint 25 évvel ezelőtt, arra azt mondom, hogy rendben. Minden koncert előtt bele szoktam nézni a fellépő korábbi felvételeibe a youtube-on, meg szoktam hallgatni korábbi koncertjeit. Ez most elmaradt, mivel eszembe sem jutott, hogy ilyen élményben lehet részem. A közönség nagy része nagyon jól szórakozott, a közösségi médiát is elárasztották a magasztaló bejegyzések. Számomra viszont óriási csalódás volt az egész koncert és még mindig értetlenül állok az egész jelenség előtt. A kísérő zenekara teljesen rendben volt, a vokalistája is, a számok is teljesen jó popszámok, de sajnos számomra az elviselhetetlenhez közelített a koncert Lisa Stansfield hamissága miatt. (Nem egyedül voltam így, beszéltem az előtérben pár emberrel, akik egyszerűen elmentek a koncert negyedik-ötödik száma körül, mert nem tudták elviselni.)

Jamie Cullum: a hitem visszatér, egy korszakos zseni!

Így kell koncertezni! Ezt jelenti, hogy valaki igazi előadóművész! Annak ellenére, hogy az angol „srác” még mindig csak 37 éves, úgy megvett kilóra mindenkit a koncert első pillanatától fogva, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Az I Get A Kick Out Of You-val kezdte a koncertet és csak a szám végénél tűnt fel, hogy nem a teljes zenekar, csak hárman játszották a számot, egy dobossal és egy bőgőssel. Annyira megtöltötte az egész lénye és hangja a színpadot, hogy azt öröm volt hallgatni. Már a második szám alatt a szinte védjegyévé vált zongorára állást illetve leugrást is látthatuk. A zenekara multiinstrumentalista zenészekből állt, a szaxofonos billentyűzött, perkázott, a trombitás gitározott is és perkázott. A négytagú zenekarból mindenki vokálozott is! Már az elején kialakított egy nagyon közvetlen kapcsolatot a közönséggel: szelfit készíthettek vele az első sorban ülők, tapsoltatott, énekeltetett mindenkit. Jött az I’m All Over It természetesen végig tappsal kísérve, majd kaptunk egy „esős” egyveleget, benne az I’m Singing In The Rain-nel és Rihanna Umbrellá-jával, valami egészen különleges előadásmódban.

A zongora, mint ütős hangszer, bár itt igazi dobbal

Már a Gregory Porter-en is megcsodálhattuk, hogy milyen jól szól a zongora egy hozzá nagyon értő kezében, de Jamie egy kicsit még ezt is továbbfejlesztette: be volt mikrofonozva körbe a zongora kávája és perkázott is rajta egy komolyat: volt az I Took A Pill In Ibiza, a New York Alicia Keys-től és Drop It Like It Hot. És még csak ezek után kezdett igazán belendülni: A Love For Sale című szám alatt egyszerűen leugrott a színpadról végigjött a széksorok végéig a kűzdőtéren, fotózkodott mindenkivel, aki odament hozzá. Majd énekelt egy kicsit az unokahúgomnak (!) szemtől-szembe, majd mindenkit maga után hívott a színpad elé bulizni. Innentől nem ülős volt a koncert,  felpattantak az emberek és táncoltak a székek között, mellett, előtt! Elég sok feldolgozást játszott, de mivel teljesen egyedi stílusban nyomja ezeket is, nagyon jól állt neki.

Please Don’t Stop The Music

Úgy tünt, hogy soha nem akar vége lenni a koncertnek: bármeddig elhallgattuk volna ezt az előadást! Olyan személyisége van Jamie Cullum-nak, hogy végig uralta az egész koncertet, és mégsem volt egy pillantra sem sok. Annyira természetes volt minden amit csinált, hogy egyszerűen lehengerelt mindenkit. Fiatalok, idősebbek midenki együtt táncolt a lelátón is. Játszotta a Don’t Stop The Music-ot, majd a When I Get famous-t is, utána pedig előre jöttek a zenészekkel és egy akusztikus-swinges szettet nyomtak a végén. Megénekeltett, megugráltatta a közönséget az utolsó szám alatt, majd levonultak.

Ráadás: a közönség, mint kórus

A visszatapsra úgy jött vissza, hogy a közönség énekelt, ő pedig beszált zongorán kísérni, közben vezényelte a több ezer embert, pont mint egy karmester. Felemelő volt, nem igazán szerettük, volna, hogy véget érjen a koncert. pedig sajnos az egyszál zongorás ráadás után ez történt (ami a Not While I’m Around volt).

A két koncert és a két fellépő teljes ellentétei voltak egymásnak. Furcsa – de persze nagyon jó – volt Jamie Cullum természetessége Lisa Stansfield „sztárolása” után. Sok kérdőjel van még bennem a pénteki koncert után, viszont azt kell, hogy mondjam, Jamie Cullum tökéletes volt.

– Aretuska –

[2016.07.19.]