A 2014-es sorlemez után a cívis trió rendhagyó, dupla albummal jelentkezett idén november 22-én. Egy dupla tribute lemezzel. Nem ördögtől való dolog ez tengeren túl és Kárpát-medencén innen sem, lásd odaát a Metallicát pl, vagy hazánkban, a beatkorszakban jóformán mindenki angolszász bandákat másolt és nyúlt, arról nem is beszélve, hogy itthon manapság minden valamirevaló zenekarnak létezik egy tribute lemeze közvetve, esetleg direkt…
A Tankcsapda gondolt egy merészet, és ha lúd, akkor legalább kövér legyen alapon megcsinálta a sajátját duplán. Feldolgoztak egy tucat meghatározó hazait, cserében felkértek néhány ma is prosperáló magyar előadót, hogy tegyék meg velük ugyanezt. Szerintem remek, ötletes húzás volt, de piszok megosztó, változatos korong lett a műfajok miatt. Hagyományos digipack kiszerelés booklettel, kúton forgalmazva, ahogy kell, hála a szponzornak, mellesleg szemtelenül olcsón. Kétszer tizenkét nóta, plusz kettő bonus track összesen szűk száz percben. Mint egy standard koncert. Na, menjünk végig rajta szépen egyesével.
Az első a „Mások dalai tőlünk” címet kapta. Bonanza Banzai Jelével indulunk, ugyanis Ákos egykori zenekara is a módszerváltás előtti időkben indult, mint a TéCsé. Lukács nem is volt rest, a közös múltra való tekintettel bele-bele nyúlt Ákos szövegeibe nem kicsit, az eredeti zenét meg oly annyira áthangszerelte, hogy csak a refrénnél ismer rá az ember. Rockosította a szintipopot, amolyan Tankcsapdássá tette. Nyílván a megveszekedett Ákos rajongók vérbeforgó szemekkel gyalázzák ezért a triót, de ne feledjük, ez reklám vice versa. Különben is, ezeknek az albumoknak, nevezzük tributenek, az a lényege, hogy az eredeti dalt interpretáljuk újra, és ha elég kreatív a csapat, akkor egy másik ízt kapjon, vagy fordítsa ki, mint egy köpönyeget.
Itt már rögtön érdekessé és megosztóvá válik a mutatvány, mert kinek a pap, kinek a papné, ugye! Ebben az esetben nekem jobban bejön az eredeti, de Lukácsék alapjában nem lőttek bakot, sőt, van olyan jó, mint az original, de más. Végrehajtották, amit kell. Ákost rockosítottak, fából vaskarikát, ami mégis csak erősebb, ugye? A második track a Lovasi - féle Kispál és a Borz, ami hasonlóan a többihez, még az áldott nyolcvanas évektől rombolta a fiatalság alternatív részét művházakban, kocsmákban, pinceklubokban az alkohollal vegyítve. Az eredeti szöveg itt is „megsínyli” Lukács alkotó képességét, de ez is kell ahhoz, hogy rendben legyen a rockosabb Kispi nóta. Viszont a gyári hetykeségét elveszíteti így a dal. Az előző jobban fekszik nálam. Nem lett rosszabb, mint a 97-es nóta, ami pozitívum, mert egy újragondolásnál ne rontsunk már a kiindulási alapon.
A két Horváth (Charlie és Attila) dalával megyünk tovább. Erről tudni kell, hogy a hazai dalszövegírók egyik dobogósa Horváth Attila, aki konok módon ragaszkodik saját eredeti szövegeihez, de tízévente egyszer azért kivételt tesz, ha méltónak találtatott az illető előadó. Magyarán Laci Úr itt is belepiszkálhatott a gyári beállításba. Igazi tökös, keményebb újra gyúrást kapunk, talán jobbat, mint az a Charlies. De minden szubjektív és relatív, Einstein is megmondta már. Nekem bejön, de nem dobogós, tuti. Paksi papa Ítéletnapjával folytatjuk. Ezt viszont annyira kurva jól sikerült a TéCsé Akapulkójárara hajazva átformálni, félig-meddig akusztikra, hogy Nálam abszolút viszi is a prímet a tucatból. Egyszerűen zseniális lett, sokkal jobb, mint az Ossianos! Gyémántot csak a gyémánt vágja, Gratula! Így kell ezt… Kőkeményből egy igazi rock lassút. Erről beszéltem a recenzió elején.
Jöjjön egy kis ejnye-bejnye is a dicséretek után. Cserháti István P.Box-át dolgozták fel a fiúk tiszteletük jeléül, mert Pityi is Debrecenben lakott 1986-tól haláláig. Talán elegánsabb lett volna szerintem egy P.Mobilt újra írni a patina miatt, Debrecen ide, vagy oda ugye, Pityi abban is játszott-írt, de kinek a pap, kinek a papné. Mondom, hogy megosztó lett a lemez, de semmiképp nem rossz! Mármint az album, de vissza a Soha nem eléghez, egy annyira erős dalhoz nyúltak itt hozzá Lukácsék, amin csak sajnos csak rontani tudtak. Ez szinte borítékolható volt. Vikidál hangja is még topon volt anno, sláger még mindig, miegymás. Kicsit ki lett herélve az eredeti. Feldolgozásnak elmegy, de….
Ezután Debrecenből Kőbányára vonatozunk vissza, és az Ossian után megint csak egy gyöngyszemet sikerült szülni, Civisváros blues néven. A szöveg teljesen átírva a HBB után szabadon, de remekül ám, az eredeti lokálpatriótaságot megtartva. Hiába, Lukács is dobogós hazai viszonylatban szövegírás terén! Maga a szám viszont csak effektekkel változott. A dzsungaság eltűnt emiatt, de abszolút rendben van, mint feldolgozás, alig maradt le a dobogómról. Folytatjuk egy jól sikerült újra gondolt Korál nótával. Keményebb, dzsungább, jobb, mint a „gyári”. Hasonló a cipő, mint az Ossian dal esetében. Sikerült megint csak egy recipro(c)kot szülni. Már látom, hogy meg fognak verni Sitkén a Fecó funok, de vállalom! Maradj velem, fogd a kezem. Ez lett nálam az ezüstérmes holtversenyben a Jellel. Omegásan nyomjuk tovább az életfogytig rock and rollt. Ez abszolút felismerhető, de Csapdás ízű lett picurka változással. Bátrabban kellett volna hozzá nyúlni, mint előbb pl. így amolyan jellegtelen lett. Nem az igazi. Rice jön a nyolcvanas évekből, Lugosi dal, a Nagyvárosi farkas. Ezt viszont nagy bátorságra vallott megpiszkálni, mert annyira piszkos, annyira jó az eredeti, hogy csak rontani lehetett rajta. Én egész biztosan könnyebbet választottam volna! Van csordavokál, hujjozás az „újban”. Mainstreames lett, na. Jobb volt az egyszerű Ferós.
Néha a kevesebb több. De nem gáz egyáltalán, nem sikerülhet minden track tökéletesre. Auróra anarchia jön, punkos gyorsaság, de profin ám. Ettől eltűnik az eredeti lazasága. Kevésbé jól sikerültek közé sorolom a rövidke darálást, ezen az oldalon a leggyengébb megoldás lett. Ős-Edda dal a következő a Csapda „Zene betemet” dobalapjával, de ez abszolút elfogadható megoldást szül. Semmim sincs, amit adhatok neked ezenkívül. A végeredmény erős- közepes nóta szerintem. A záró egy szintén klasszikus: Pokolgép – Hol van a szó. Itt is sikerült olyan jól hozzá nyúlni, újragondolni, hogy megkapta tőlem a bronzérmet. Jóval gyorsabb az eredetinél, ugyanaz zeneileg kicsit átvariált szöveggel, de nálam betalált. Úgy gondolom összességében egy-két kapufára lövéstől eltekintve a Tankcsapda jól megoldotta, amit vállalt. Egy jó, ötletes lemez lett, olyan 10/7,5 pont. Megosztó, színes, változatos, néhol túl masterelve. Nehéz dolog ez. Egy stúdió albummal biztos rosszabbul jártak volna most. Ez vagányabb megoldás volt.
Most jöjjön a másik, amikor a Tankcsapdát gondolják újra ötvenegy és fél percben „Mi dalainkmásoktól”, mint anno az MTV-s Ikonban a Balaton parton. Előre szólok, hogy ez sem lett kevésbé megosztó, mint az előző, sőt! Majka é& Curtis-szel isszuk a legjobb mérget kicsit átírva a szöveget is. Rappes lett, mert milyen legyen, de nekem műfaj idegen, lehet ezért ódzkodok. Majkáéknak van néhány remek daluk, sőt a Hooligans-szel egy nagyon jól sikerült közös is, itt is lehet, kellett volna a Csapda hozzá, de az már feat… Szóval nekem nem talált telibe, de jó lett. A következő sem szerencsés dalválasztás volt, mert a Nirvana Polly-ját magyarította Lukács anno, Kowalsky meg a Vega ezt gondolta tovább. El is veszítette azt a keserédes depis báját a tovább feldolgozásban. Cobaint forog odaát, mert vidámmá tette. Rossz dalválasztás volt, mert egy eleve feldolgozottat tovább gondolni…Kowa viszont tehetséges, egész biztos másikat megoldott volna sokkal jobban. Viszont a bridge, amit a refrén elé írtak hibátlan lett. Jöjjön a Brains, akik a R n’ R rúgóját interpretálták igen ügyesen. Egy slágert bevállalni merész, de pici változtatással talán keményebb, technósabb, hard core-osabb lett. Rendben van, na!
Nem jobb a gyárinál, de jó húzás volt. Sajnos a következő eleve hendikeppel indul nálam, a Wellhellos fiúk ölébe ülnek a lányok. Nem véletlen választotta Flour barátunk, de azonkívül, hogy wellhellós lett az alap, a szöveg nyomokban tartalmaz éneket…. Elmondja a szöveget, de mégsem rap, gyengusz az egész. Mellé ment szerintem ez is. Ákos sem járt jobban az Agyarországgal, amolyan templomi dalt faragott belőle, de mégis megdicsérem, mert értette a lényegét az átiratnak. Magyarán kifordította rendesen a róka bőrt. Nem tetszik ugyan, de ötletes megoldás. Erről is szól a tribute. Az Alvinék választása a sláger Mennyország turisztra esett. Kicsit változtattak zeneileg, megvillámcsapták egy kis AC/DC-vel gyorsabb, punkosabb lett, de abszolút felismerhető. Nagyon jó, megvan az ezüstérem! Jöjjön a bajnok ezen a lemezen, a Leander Kills. Valahogy így kell megreformálni egy alapból jó dalt! A Lopott könyvek igazi dühödt, skizo változatát kapjuk tőlük zseniálisan! Lukács örülhet, vagy bosszankodhat, mert jobb lett, mint az eredeti. Gratula!
Fentről lehet nagyot esni, a következő dal a Magna CumLaude bűne. A lágy-lassú „Örökké tart”-ot megkapjuk lágyan, jellegtelenül. A Pálinka dal nyomán tudtatok volna jobbat is. Tóth Gabi viszont helyrehozza a lelki békémet az Adjon az éggel. Megvan a dög, a kettősség, lágyból szétrúgja az ember tökét. De vagy mazo vagyok, vagy csak telhetetlen, ha egy kicsit még több keménységet adott volna a megfelelő helyeken, akkor simán ezüstérem. Így épp csak lecsúszott onnan a bronzra.
A következő Ektomorfos Bárány feldolgozás is nagyon jó, de valahogy mégsem az igazi. Sokkal thrashesebb (de szép szó), mint a Csapdás, de valami hiányzik belőle. Só vagy bors… Ippen nem harmadik… A Loftis Azt mondom, állj, viszont legalább olyan jól sikerült, mint egy Zaporozsec. Ki lett herélve egy Tank. Szóra sem érdemes. Az album leggyengébb láncszeme… Harcsa Veronika és Gyémánt Bálint „Múlik”-ja viszont annyira betalált unplugged, hogy simán ezüstérmes nálam a Mókusokkal holtversenyben. Gratula, jó választás volt a dal és a megoldás is! A Tankcrew, akik profi zenészek ugyan, de roadnak csúfolunk Ez az a háza is odafér a harmadik helyre, Tóth Gabi melle (Freudi elszólás) nem tudok dönteni, melyikük a jobb, mert ez is, az is annyira jól értelmezte újra az eredetit, ahogy a nagykönyvben meg van írva! Vasbeton ez az a házat kapunk, thrash tégából a roadiktól…A külön díjas Pennhurst Köpök rátok-ja szintén alig csúszott le a képzeletbeli dobogóról, itt is sikerült kicsit jobbá, vagy mássá tenni a gyári beállításokat. Ügyesek voltak a srácok. Ez a korong még változatosabb, de egész biztosan megosztóbb az előzőnél, számos remek, kevés rossz ötlettel.10/8,5 pont.
Összességében abszolút elmondható, hogy igen érdekes, ötletes, megosztó dupla készült a huszonhét éves Tankcsapdától sokak örömére, talán kevesebbek bánatára. Várom a 2019 jubileumi megoldást! Gratulálok Cívis Urak és felkért Zenészeiknek!
Hírek
