Ilyen egy igazi nyárbúcsúztató Tankcsapda koncert - képekben

Régi és új dalok, slágerek, ritkán hallott nóták, pirotechnika és tűzijáték. Extázis a közönségben és a színpadon.  A koncert előtt eláztunk a kora őszi viharban, közben pedig alaposan megizzadtunk a forró nyári esték emlékére. Táncoltunk, együtt énekeltünk a tömeggel, flörtöltünk, elrepültünk Rioba, földre zuhantunk, a keményebb számok alatt pedig kiéltük az összes elfojtott dühünket is. Ennél többet nem is kaphatnánk egy koncerttől.

Még akkor sem, ha Magyarország legnépszerűbb zenekaráról, a Tankcsapdáról van szó... a koncertek végén, mindig erre a következtetésre jutok, mégis újra és újra elkápráztat a debreceni trió. Most a Barba Negra Track, nyárzáró koncertjén buliztunk egy hatalmasat a Tankokkal!

Bár jómagam rengeteg vidéki klub koncertjükön megfordultam már, mégis kicsit szomorú voltam, hogy idén csak egyszer láthatom a kedvenc magyar bandámat Budapesten, de amikor Lukács Laci két szám között bejelentette, hogy 2017. Április 28.-án a Budapest Arénában adnak koncertet, egyből felcsillant a szemem. A nagy koncertek ugyanis mindig sokkal másabbak, mint a rajongói keménymagból álló párszáz fős, kisebb, klub bulik. Ezeknek a kisebb koncerteknek éppen az a pikantériája, hogy mindig egyfajta rock házibuli hangulat uralkodik, de a nagykoncerteknél ez ebben a formában nem lenne működőképes.

A nagyobb bulikon, mint ez a mostani is, egész más a közönség összetétele, nagyobb a tömeg, a tér és a színpad is hatalmas. Így sokkal több lehetőség adódik a látványelemek kihasználására, amire a Tankok mindig nagyon oda is figyelnek. A fények, a tűz, a zene, a Tankok színpadi jelenléte, a látványos koncert show elemek percre pontosan megtervezett összjátéka most is életre szóló élményt nyújtott annak, aki most látott életében először Tankcsapda koncertet, és annak is, aki már keresztül-kasul bejárta értük az egész országot.

Kezdődik…

A szombati bulit a Magor nyitotta meg, többször is hallottam már őket a Tankcsapda előzenekaraként. Én magam ilyenkor még csak hangolódom Remekül bemelegítették az esőben ázó közönséget, és mire a koncert elkezdődött az ősz eleji viharos időnek már nyoma sem maradt. 

A terv a szokásos volt: Vettünk egy kis muníciót a pultnál, majd megkerestük azt a helyet, ahol a legjobban láthatunk mindent és mindenkit. A Track esetében a választás a színpad melletti domboldalra esett, ahonnan kiválóan láttuk Lacit, Sidit, Fejest és a közönséget is. Éppen elhelyezkedtünk, amikor végre felcsendült a szokásos intro, amitől már ki is rázott a hideg, annyira izgatott voltam. A nagy extázist egy susnyásból előbukkanó Tankcsapdát skandáló alak szakította meg egy pillanatra. Egy idősebb punk fazon volt, akivel aztán egy két számot együtt énekeltünk végig. Mikor újra a színpad felé fordultam Fejes már a dobok mögül instruálta a közönséget, a magasból jól látszott az éljenző tömeg és, ahogy Sidi és Lukács Laci a színpadra lépett elszabadultak az indulatok…

Elsőként az Ez az a ház csendült fel, majd nyárzáró koncert révén a legismertebb laza rock nótákat is eljátszották, mint a Rio, a Rock a nevem, vagy a Forró nyári este és persze a Mennyország Tourist sem maradhatott ki, amire mi is bementünk a tömegbe tombolni egy hatalmasat.  Játszottak dalokat az új albumról is. Elhangzott az egyik kedvencem a Köpök rátok, és a Koponyák és csontvázak is. A komolyabb hangvételű dalok mellett, helyett kapott az egyik legszebb Tankcsapda dal, a Lejárt lemez is.

Ezt a dalt akárhányszor hallottam élőben, rádióban, vagy az albumon, az éppen aktuális élethelyzetemtől függően mindig másképp éltem meg, de kivétel nélkül minden alkalommal a lelkem legmélyéig hatolt. Laci és Sidi is folyamatosan kommunikált a közönséggel. Nem volt hiány a flörtölős mosolyokból, a tapsoltatásból, és az ugrálásból sem. Persze tudjuk, hogy a pogo az nem egy tánc, de azért mi megpróbáltuk kivitelezni ezt is.

A 27 éve tartó eufória

Minden alkalommal, amikor egy nagyon kedves barátnőmmel elmegyek egy Tankcsapda koncertre, megkérdezik tőlem, hogy nem unom-e még, így volt ez most is. Az az igazság, hogy soha, egy percig sem tudtam unni, hiszen minden egyes bulin egy kicsivel többet, kapok, mint amit hosszú évek koncert látogatásai során megszoktam. Nemcsak a helyszín, a tűzijáték, a pirotechnika, a setlist vagy a koncert apropója miatt, hanem azért is, mert az egésznek van egy különleges már-már eufórikus energiája, ami 27 év alatt sem kopott meg, sőt csak még erősebbé vált az évek során.

Arról már nem is beszélve, hogy mindig van egy különleges pillanat, ami megfog, magával ragad és táplál még napokig a koncert után is. Néha egy mosoly, olykor egy dal, vagy csak egy dalszöveg egyetlen sora, amire eddig nem figyeltem oda. Ez most az Alföldi gyerek című dalnál ért, meglehetősen váratlanul. A dalnak az a mondata, hogy „Mond miért baj az, ha ember maradsz? Ha mindenből mi kell elveszel, de ha kell mindenből adsz?” mindent elmondott, arról a filozófiai kérdésről, ami éppen engem foglalkoztatott.

Férfiak, nők, idősek, fiatalok, gyerekek, szegények, gazdagok, ismert és ismeretlen emberek tomboltak át egy éjszakát a Tankcsapdával és a világon senkit nem érdekelt, hogy ki kicsoda, senki nem foglalkozott semmi mással, csak azzal, hogy jól érezze magát. Nem számított sem a pénz, sem a rang, semmi… csak az öröm, és ezt hihetetlenül jó érzés volt átélni.  

Biztos vagyok benne, hogy aki részt vett ezen a bulin, felejthetetlen élményekkel tért haza, ahogy mi is. A párom közölte is velem, hogy ez volt élete legjobb Tankcsapda koncertje. A fesztiváloknak ugyan vége, de hátra van még a szokásos év végi debreceni Főnix koncert december 29.-én. Ide mindenkinek érdemes elmennie, aki egy kicsit is szereti a Tankcsapdát, hiszen hazai pályán, a saját városukban játszanak fiúk, ami az egész bulira mindig hihetetlen hatással van. Az élményt leírni nem is lehet igazán, át kell élni. 

Spanci

[2016.09.28.]