Estrella Morente itt volt a MÜPA színpadán

A Granadában 1980-ban született flamenco énekesnő Pedro Almodovar kedvenceként is ismert, de édesapja a nagyszerű, híres énekes Enrique Morente lányaként már eleve veretes névvel bír.

Most eljött hozzánk és látható volt, hogy maga is büszke a színpadra melyen áll. Nyilván több okból is jelentősséggel bírhatott számára. Itt már álltak azok a zenészek akiket nagyra becsül, akikkel voltak közös produkciói, mint például Pat Matheny, a “nagy mester” Paco de Lucia. Ám bárhogy is, a közönség szeretetének őszinte öröme és a hely varázsa is látszott a viselkedésén. A kezét csókolva, majd a színpadra téve tette láthatóvá érzelmeit többször is, amelyek nem tanult beidegződésként hatottak, hanem őszinte gesztusként.

A siker természetesen frenetikus volt. A hely egy-két kihagyott helytől eltekintve tömve volt. Az egész világon, Magyarországon pedig különösen népszerű és vágyott műfaj a flamenco. Erre bizonyíték, hogy nem csak egy ilyen nagy névre telik meg egy-egy koncert nézőtere.  Ráadásul a magyarok nem csak szeretik, hanem értik a flamencot.

A koncert teátrális bevonulással kezdődött, amikor a gitárosok játék közben bevonultak. A dallam pedig a populáris spanyolos hangzással csendült fel, már elsőre is.  Estrella aki a fotóin úgy néz ki mint egy VOUGE modell ezúttal is modern öltözékben jelent meg. A tradíciót egy színes kendő jelenítette meg a vállán. Ez a fajta mondernitás  a zenében is megjelent. A résztvevők három énekes – az egyik egy cajon-non ülve – egy kis kerek kávéházi asztal mögött és két kisérő gitárosból állt. (Ha esetleg valakiben felmerülne a kérdés, hogy férje Javier Conde helyett miért más gitárosokkal lép fel, nos ez nem az a Conde. Pusztán név azonosságról van szó, mert férje nem az ifjú nemzedékhez tartozó nagyszerű gitáros Javier Conde.)

Valóban nem is a gitárról szólt ez a koncert, ami így hozta a tradicionalitást ám a hangvétel mégis maiasabb volt.
A hangja és a három férfi hang is inkább kisimultnak hangzott. Nem a szétdohányzott rekedt ércesség szólalt meg, inkább valami lágysággal vegyes, de erőteljes hangzás. Nem Tana, vagy Duquende.

A koncert nagyszerű volt. Csodálatosan mutatta meg a műfaj színeit. A ráadásban egy olyan dal volt, amelyben minden énekes külön részben mutatta meg hangját, adta át gondolatait, érzéseit, és eltűnt a simaság, belevegyült cigaretta – szinte érezni lehetett a szagát. Ez igazán érces, valódi “puro” volt és nagyon jött a “duende”. Brutális virtuozitással tapsolt, énekelt, gitár nélküli érzelmi atom bomba volt ez, de nagyon.

– endre – 

[2016.12.14.]