Mindenkit elkapott a Gép-szíj az Arénában. Ilyen volt a Pokolgép Aréna koncertje - képek

Harmincöt évvel ezelőtt, a nyolcvanas évek elején alakult meg az egyik legrégebbi és legismertebb magyar heavy metal zenekar, a Pokolgép. Több, mint három évtized alatt rengeteg tagcserét tudhat maga mögött a zenekar, így becsülendő, hogy most szinte minden egykori és jelenlegi tag együtt lépett színpadra a Papp László Budapest Sportaréna színpadán, június 08-án. 

A magyar metál zene ikonikus zenekara, hatalmas jubileumi bulit tartott az Arénában, 35. évfordulója alkalmából. A rajongóknak ez valóban egy hús vér metál ünnep és nem mellesleg hazai metaltörténelmi esemény volt, hiszen az új, a régi és az ős felállását is újra élőben láthatták és hallhatták, amire valószínűleg nem lesz több lehetőség.

Kezdődik a pokoli színjáték

A metál zenére kiéhezett közönséget az Omen kezdte hangolni, egy igen ütős koncerttel. Ez a koncert is már sokkal több volt, mint egy sima bemelegítő performansz, hiszen ez a banda is szorosan kötődik a Pokolgéphez. Olyannyira, hogy az eredeti felállásban még maga Kalapács József énekelt és Nagyfi László gitározott, aki a mai napig oszlopos tagja a zenekarnak. Az együttest ugyanis Kalapács József és Nagyfi László alapította, miután kiléptek a Pokolgépből. Mindennek tudatában még jobb érzés volt látni, hogy egy színpadon, egy közös ünnepen együtt zenél a két heavy metal együttes. A banda viszonylag korán kezdett, így még kicsit szellősebb volt a küzdőtér, de ez senkit sem zavart. Nagyon jól szóltak a dalok, és a zenészek is láthatóan eufórikus hangulatban voltak. Különösen nagy elismerést érdemel a banda énekese, Koroknai Árpi, aki elképesztő lendülettel, felszabadultsággal és energiával pörgette a fel a kezdetekben még csak lézengő közönséget. A "Könnyű szívvel", a "Fagyott világ", a "Vámpírváros", és a "Pokoli évek" is elképesztően jól szólt az Arénában. Legalábbis elöl, ahol én álltam. Később hátramentem, hogy hátulról is meghallgassam, ott már voltak kisebb gondok a hangosítással, de ahhoz képest, hogy milyen jó bulit kaptunk, ez az apróság feledhető volt.

A legacélosabb Omen dalok után néhány perccel már meg is szólalt a Pokolgép jól megszokott, megunhatatlan Introja a Carmina Burana, majd kigyúltak a fények, felcsaptak a lángos és megszólaltak a Pokolgép című dal első akkordjai. Először a Pokolgép jelenlegi formációja lépett színpadra (Tóth Attila-énekes, Kukovecz Gábor-gitáros, Pintér Csaba- basszusgitáros, Z. Kiss Zalán-gitáros, és Kleineisel Márk-dobos), majd ahogy haladt előre a buli, úgy jöttek fel sorban a színpadra a régi, és alapító tagok is, egyre nagyobb éljenzések és tapsok közepette. Nem is csoda, hiszen a Pokolgép volt az az együttes, aki harmincöt évvel ezelőtt kiadta a legelső magyar heavy metal albumot és már ezzel egy életre beírta magát a magyar rockerek szívébe is. Azóta kisebb-nagyobb szünetekkel ugyan, de folyamatosan jönnek elő új dalokkal. Túl vannak számos tagcserén, rengeteg változáson, de a fémzene hazai temploma, amit Pokolgépnek neveznek még mindig áll.

Az Arénában tiéd a főszerep

A gitáros, Kukovecz Gábor zenekarvezető, a metal banda egyetlen alapító tagja, aki még mindig a Pokolgépben játszik, az első perctől kezdve jelen volt a színpadon. Olyan volt, mint egy darab mesélője, mint Vergilius az Isteni színjátékban, aki végigvezeti a közönséget a Pokolgép harmincöt évén. Zseniális gitárjátéka mellett nagyon szerettem ezt a fajta ünnepélyes jelenlétét a színpadon. Végig azt éreztem, hogy ő a Pokolgép dobogó szíve, ő az a bástya, aki mindig összetartotta a zenekart, még a nehezebb időszakokban is.  Már csak azért is jó volt látni ezt, mert köztudott, hogy maga a Pokolgép is nagyon sok mindenen ment keresztül 35 év alatt, mégis mindig kifejezetten aktív, rendszeresen koncertező együttesnek számított. Összesen tizennégy sorlemezt, négy koncertlemezt, két válogatás albumot, és három kislemezt adtak ki. Ez már önmagában hatalmas és őszintén szólva, ritka teljesítmény, még nagyobb múltú bandák esetében is.

Mindemellett jó volt lépésről lépésre visszautazni az időben. Elsőként Tóth Attila énekelte a Pokolgép újabb, és egy-két régebbi dalát, és hát nem volt könnyű dolga, hiszen két feledhetetlen rock ikon utódjaként vált a legendás együtt frontemberévé, ilyenkor pedig elkerülhetetlen, hogy a rajongók ne kezdjék el hasonlítgatni az előzőhöz. Tény, hogy Attila karaktere kicsit más, mint Kalapácsé, vagy Rudán Joe-é, de legalább olyan jól énekel, mint elődei. Minden nyomás ellenére, Tót Attila zseniálisan helyt áll a zenekarban és még ilyen helyzetben is képes volt felpörgetni a közönséget, pedig érezhetően nem volt könnyű dolga.

"B.S. emlékére" és a "Hol van a szó" című ikonikus daloktól eltekintve, az "első felvonásban", volt néhány kellemes meglepetés is. Például Péter Judit rövid vendégszereplése, az Ősi lázban című dal alatt. Mindent összevetve jó volt nézni azt az örömzenélést, ami a Pokolgép jelenlegi felállásából árad. Minden mozdulatban lehetett érezni, hogy nagyon élvezik azt, amit csinálnak, és tulajdonképpen a zenében ez a legfontosabb mozgató rugó.  

Attila után Rudán Joe jött fel a színpadra, de meglepően keveset töltött ott, különösen ahhoz képest, hogy húsz évig a Pokolgép énekese volt. Elénekelte "A harang értem szól" című dalt, és nagyjából ennyi volt az önálló szereplése. Oké, hogy ez a Pokolgép egyik legjobb száma, és később újra a színpadra lépett néhány közös éneklés erejéig, de én szívesen meghallgattam volna még néhány dalt az ő előadásában is.

Rudán Joe rövid perfomansza után, szinten azonnal jött, amit mindenki igazán várt: Színpadra lépett a hazai metál ikonikus bandája Kalapács József (ének), Kukovecz Gábor (gitár), Tarca László (dob), Nagyfi László (gitár), Pazdera György (basszusgitár). Miután bemutatták az ős-tagokat felcsendült egy dal, ami még akkor született, amikor én még halvány gondolat sem voltam. A "Heavy Metal" című nóta talán a Pokolgép legrégebbi dala, még az első lemez megjelenése előtt született. Aztán jöttek sorban a nagy klasszikusok. Megszólalt a "Háború gyermeke", az "Újra születnék" és persze a "Pokoli színjáték is".

A Pokolgép nem spórolt lángokkal, a fényekkel és a meglepetésvendégekkel sem. Elsőként Paksi Endre, az Ossián énekese, akinek jelentős szerepe volt a heavy metal gépezet beindításában, a nyolcvanas évek elején. Két dalt is énekelt ebből a korszakból (Maszk, Cirkusz és Rács), a rövid de nagyon ütős, nosztalgikus pillanatok után Nagy Feró érkezett az Aréna színpadára, aki szintén szorosan kötődik a zenekarhoz. A nyolcvanas években menedzselte a bandát, ráadásul ő írta a Pokolgép valaha volt, legszebb és legismertebb dalának; az "Ítélet helyett" című nótának a szövegét is, amit kivételesen ő is énekelt el. A nosztalgikus érzések valószínűleg Ferót is áthatották, mert a két neki jutó dal között (a másik a "Tökfej" volt) megpróbált elmesélni néhány történetet, ezekből az időkből kisebb-nagyobb sikerrel. Az mindenestre kiderült, hogy egy koncertjükön énekelni is beugrott, amikor Kalapács nem érkezett meg a bulira, ugyanis rendszerellenessége miatt a helyőrségi fogdában tartózkodott.

A buli utolsó száma, a Pokolgép szerintem legjobb dalával, a "Jel" című számmal zárult, amire visszatért a színpadra Rudán Joe, Tóth Attila, sőt még Paksi Endre is. A négy frontember együtt énekelte a színpadon, miközben a közönség tombolt. Eufórikus, felejthetetlen pillanat volt ez a metál zene kedvelőinek.

Összességében egy nagyon jó és felejthetetlen buli volt, aminek voltak azért hiányosságai, annak ellenére, hogy a zenészek láthatóan tényleg mindent megtettek azért, hogy ez a koncert tényleg ünnep legyen mindenki számára. Volt egy kis kavarodás a kivetítővel, a hangzás azért nem mindenhol volt tökéletes, és hiányzott az időbeli egyensúly a blokkok között. De mindez elenyésző volt, hiszen az estét a fesztelen hangulat, a nosztalgia és jobbnál jobb zenék fémjelezték, amelyet legalább három generáció tombolt végig. Az már csak hab volt a tortán, hogy az épületen kívül a zenekar még dedikálást is tartott a buli után. A koncert első részéről pedig DVD is készül.

Suri Andi

Vannak szuper képeink a kocenrtekről, klikk.

[2018.06.25.]