Ismét szuper volt a Postmodern Jukebox az Arénában!

Szenzációs bulit ígértek és be is tartották. Állva tapsolt, tombolt és táncolt a közönség, március 13-án a Papp László Sportarénában.

Sokan érkeztek a ’20 évek stílusában, ami már az előtérben megalapozta a hangulatot. A színpadon korhű hatalmas függönyön volt a háttérben, amin csillogtak a fények. Tökéletesen illet az est stílusához.

A formáció tagjai fiatalok, szépek, giga tehetségesek, külön-külön is igazi egyéniségek és eszméletlenül jók együtt, szuperül működik köztük a kémia. Látszik rajtuk, hogy imádják amit csinálnak és egymást. Ez a korlátlan energia, és csodálatos muzsika zúdult  a közönségre.

Gyakorlatilag nem  is egy koncert volt, hanem hatalmas házibuli, (végülis minden egy házban kezdődött) egy méretes házban ahova sok ezer ember eljött mulatni, kiengedni a gőzt, kikapcsolódni. A  PMJ felrobbantotta   házat, és nemcsak a zenétől zengett, hanem a hatalmas ovációktól, tapstól. Rengetegen táncoltak és körbe nézve mindenkinek fülig ért a szája.

Igazi muzsikusok, igazi énekesek, igazi művészek….igazi fergeteges hangulat , még mindig  benne vannak a dalok a fejembe. Az amerikai ’20 évek zenei nagykövetei, jöttek és taroltak a világslágerekkel… felszántották a hallagatóság figyelmét. Sajnos nem tudom eldönteni, hogy melyik volt a legjobb nóta, de ezek kétségtelenül a kedvenceim: All About That Bass,Bad Romance, Creep…

Van bennük valami plusz, ahogy énekelnek, ahogy játszanak. Ez több mint profi, a profi az az  aki tökéletesen elvégzi a feladatot, de ez annál sokkal több. A három énekes hölgy :Tia Simone, Hannah Gill és Olivia Kuper Harris nem csak  énekelt, hanem játszott a dallamokkal, szöveggel könnyedén, kedvesen, tüzesen, rafináltan, olykor flegmán belevittek az adott dalba és korba. A mögöttük levő zenészek olyan könnyedséggel kísérték őket, mintha így muzsikálni a világ legtermészetesebb dolga lenne… zsenik…

LaVance Colley-ről csak ennyit:



Megvan amikor sok ezer ember felkapcsolja a telefonján a világítást a sötét arénában??? A sztepptáncos Caley Carr még jobban felborzolta a hangulatot. A lábait nem tudtam szemmel követni, de a cipője kopogása egy végtelenül csodálatos érzésbe repített.

Summa summárum, ez fantasztikus volt, bánhatja aki nem volt ott, nagyon remélem, hogy jövőre is jönnek. Évente kell legalább egy ilyen buli, jól esik az időutazás és a fergeteges felhőtlen hangulat.

PMJ gyertek vissza! Köszönöm.

Cs. Edit

[2019.03.16.]