Tajtékos dalok - interjú a darab zenei vezetőjével, Kovács Adriánnal

A Budapesti Operettszínházban a tavaszi premier után most ismét látható a Tajtékos dalok című Boris Vian revü.  Kovács Adriánnal beszélgettünk a francia szerzőről, és arról az alkotói folyamatról, amely Vian életét és munkásságát dolgozta fel, Kiss Csaba rendező tervei alapján.

Boris Vian (1920-1959), a párizsi bohém, a legendás jazz-trombitás, dalszerző, író, műfordító, lapszerkesztő, festő, film szereplő, matematikus.

Alkotásaiban elmosódik a valóság, a képzelet, az álom határa, nyelvezete virtuóz, munkáira, gondolkodásmódjára, fogalmazására jellemző a groteszk, szürreális látásmód.

Habzsolta az életet, 39 évéhez képest hatalmas életművet hagyott maga után. Ötszáznál is több dalt, sanzont írt, verseskötetek, novelláskötetek, drámák, regények maradtak utána.

Magyarországon egyetemi tananyag, de talán nem túlzás azt mondani, hogy széles körben nem elterjedt - az emberek fejében nem biztos, hogy egy dallam összekapcsolódik Boris Vian nevével - hiszen eddig nem voltak magyar fordításai a dalainak.

Mikor találkoztál először Boris Vian munkásságával?

Viannal zeneakadémistaként találkoztam, amikor elkezdtünk összejárni a színműsökkel. Tőlük hallottam először róla. Aztán később Kiss Csabával is beszélgettünk Vianról, még évekkel az Operettes bemutató előtt.

Mit gondolsz irodalmi és zenei életművéről? Hogyan hat rád a szürrealizmus?

Nem csak az életműve, de az élete is nagyon inspiráló, nagy formátumú. Számomra különösen érdekes az a kettősség, hogy a Tajtékos napok akkoriban senkit nem érdekelt, viszont elismerték a művészetét, míg a Köpök a sírotokra, melyet álnéven írt, milliós példányszámban fogyott, viszont a szakma emiatt kilökte magából. Ez nagyon tipikus, és még ma is ilyen világot élünk. A műveivel kapcsolatban mindig érdekelt, hogy zenében és színpadon meg lehet-e fogalmazni az olvasott anyagot, sok szakmai beszélgetésem volt erről kollégákkal, és általában mindig arra jutottunk, hogy nem nagyon. Most úgy érzem, hogy a Tajtékos dalokban ez mégis sikerült Kiss Csaba ötletének köszönhetően, ami vegyíti az életét és az irodalmi műveit a saját dalaival.

Tetszik neked Vian életfelfogása?

Nagyon tudok azonosulni vele, bár én egész más típus vagyok. Vian gyerekkora óta tudta, hogy nem fog sokáig élni, hiszen korán kiderült, hogy szívelégtelenségben szenved. Habzsolta az életet, minden pillanatot ki akart használni. Hál’ Istennek, én csak elképzelni tudom, hogy milyen lehetett így élni. Nagyon nyomasztó, de gyönyörű.

Mit éreztél, amikor megtudtad, hogy a Tajtékos dalok zenei vezetője leszel, te fogod hangszerelni a dalokat?

Örültem a feladatnak. Tudtam, hogy Kiss Csabát nagyon foglalkoztatja az életmű. Szuper, hogy a Budapesti Operettszínház teret adott az anyagnak. Nagyon sokat beszélgettünk. A rendező kíváncsi volt rám, és nagyon türelmesen várta az ötleteimet. Nyugalmas és kreatív munka volt.

A színház honlapján az olvasható „kis-zenekarra komponált”.  Mire számíthatnak a nézők?

A kis-zenekar ez esetben hét muzsikust jelent (zongora, klarinét/szaxofon, trombita, harsona, gitár, basszusgitár, dob). A színház zenészei játszanak. Ezúttal jelmezben ülünk a színpadon, kicsit színészként veszünk részt az előadásban. Nagyon rugalmasak voltak a kollégák, kizökkenve a zenekari árok komfortjából. Hihetetlen „jófejség” volt tőlük, hogy bevállalták.

Hogyan jön össze Mozart és Vian?

Ez a párhuzam leginkább Mozart Török indulójának dallamára írt sanzonja miatt jött elő, viszont ha az ember elmerül ennek a két csodának az életében, sok jellembeli párhuzamot lehet megfigyelni.

Figyelembe tudtad venni a szereplő művészek hangi adottságait a zenei munka során? Az előadás friss színfoltja a színházi életnek. Úgy ítéltem meg, nagyon nehéz lehet prozódiailag.

A színészek hangi adottságait nagyon jól ismerem régóta. Tudtam, hogy nem énekesként lesz kihívás ez az anyag. Azon dolgoztunk sokat, hogy a dalok, habár magyar nyelven, de mégis „franciául” szólaljanak meg. Színész-dalokról van szó, de természetesen ott van a felelősség, hogy az Operettszínházban hangoznak el.

Valóban nem könnyű, de szerintem nagyon hálás feladat a színészeknek, hogy ezúttal másfajta bravúrt vigyenek végbe. A hihetetlen nehézsége ellenére kell úgy csinálniuk, mintha ez a leghétköznapibb dolog lenne a világon. Természetesen megtartva a zene eleganciáját és könnyedségét.

Azt gondolom, hogy Vian nyelvi gazdagsága, játékossága, stílusa miatt, rendkívül nehéz munka lehetett a fordítás. Együtt dolgoztatok a fordítókkal? (Müller Péter Sziámi, Kiss Judit Ágnes, Takács M. József,Göbölyös N. László, Bittner Gábor, Bajomi Lázár Endre,Rózsa László, Domonkos Eszter)

A fordítókkal Csaba dolgozott rengeteget, az én dolgom, hogy ráillesszem a szövegeket a zenére. Muzikális, értékes fordítások születtek, sok dolgom nem volt velük.

Mindig könnyebb egy olyan előadásra becsalogatni a nézőket, aminek a dalait már jól ismerik, akár énekelni is tudják. Ebben a helyzetben erről szó sincs.  Milyen hangulatot teremtenek ezek a dalok?

Amikor elkezdtem ismerkedni a darabbal, akkor jöttem rá, hogy ezeknek a daloknak a nagyrésze sláger, csak nem kötöttük eddig Vianhoz. Népszerű sanzonénekesek dolgozták fel őket. Biztos lesz olyan dal a tizenegy szám közül, amit többen is ismernek. Ha esetleg mégsem, akkor is meg van ezeknek a daloknak az a tulajdonsága, hogy a néző azonnal dúdolja, miután meghallgatta.

Vian szakmai és magánéleti eseményeinek különleges összefüggéseivel találkozhatunk, művei és élete tanúi elmesélésében. Van, hogy a dal a főszereplő, de van, hogy a prózai részt súlyozza vagy oldja fel.

A hangszerelés, a zenei anyag milyen összefüggésben van a látvánnyal, a különleges színpadtechnikával, LED-világítással és tükrökkel? Az alkotási folyamatban volt együttműködés közted és Berzsenyi Krisztina-látványtervező, Dreiszker József-világítástervező, Maruscsák Dávid-videótervező között?

Nagyon fontos volt, hogy minden mindenhez passzoljon, és az előadásban jelenlévő összes művészeti ág tökéletesen illeszkedjen egymáshoz, összedolgozva.

Kocsis Tamás-koreográfusnak volt kérése hozzád?

Tamás aktívan részt vett a dalok felosztásában. Amikor még nem állt össze a fejemben, hogy merre induljak egyes számoknál, a zongoránál mutattam a lehetséges irányokat, óriási segítség volt, hogy azonnal elindult az agya, elmondta a benyomásait és ez nagyban hozzájárult a végső formához.

Mit gondolsz, azzal, hogy az Operettszínház felvállalta ezt a történetet, végzett hiánypótlást a zenés színházi palettán? Boris Viannak ott a helye a magyar színpadokon?

Boris Vian megidézése a film- és színházművészetben mindig kockázatos, de nagyon szép feladat. Az Operettszínház ezzel egy nagyon bátor kísérletbe kezdett, de nagyon hiszek benne, hogy sikerült. Annyira színháziak a dalai Viannak, hogy igen, nevezhetjük hiánypótlónak, hiszen így talán többek lettek, mint egy-egy műsorszám egy sanzon-koncerten. Úgy gondolom, hogy a színpad az egyik legjobb inspirációs platform, és nekünk magyaroknak is szükségünk van rá, hogy egy kicsit belecsöppenjünk a viani életérzésbe.

A járvány ellenére elindult az új színházi évad, hol találkozhatunk a munkáddal, min dolgozol mostanában?

Írjuk a Szerelmek városa című kultfilmből készülő új zenés darabot Ifj. Vidnyánszky Attilával és Vecsei H. Miklóssal, mely a Vígszínházban lesz bemutatva, valamint készítjük elő Kiss Csabával és Müller Péter Sziámival a Veszedelmes viszonyokból íródó zenés művet az Operettszínház számára.

Jegyvásárlás

Az interjút készítette Jagri Ágnes
Fotó: Petró Adri

[2020.10.08.]