Tüzes hangulat a Nightwish koncerten

Ismét zseniális, hibátlan koncertet adott a Nightwish szerda este a Budapest Sportarénában. Idén már másodszor látogattak el hazánkba, nyáron a FeZen Fesztivál zárónapján is tiszteletüket tették. Mindemellett ez az Aréna koncert már harmadszor lett halasztva és került pótlásra a Covid járvány miatt. Megérte a várakozás.

Az estét kettő előzenekar nyitotta. Az első fellépő a 2003-ban alakult indusztriális metalt játszó Turmion Kätilöt, akiknek különlegessége, hogy „nincs szabály”, de főleg a 90-es évek disco ütemeit ötvözik hörgős metállal. Fél órát kaptak, de ez bőven elég volt nekik, hogy felspannolják kellőképpen a hangulatot. Ahol álltam, körülöttem voltak, akik Nightwish fanként nem ismerték az előzenekarokat, de ők is táncra perdültek és / vagy headbangeltek először látva / hallva a csapatot.

A következő fellépő a már sokak által jól ismert, a Nightwish-el évek óta karöltve turnézó, 2015-ben alakult finn - görög - magyar (basszusgitár - Molnár Máté – ex Wisdom) tagokkal kooperáló Beast In Black zenekar volt. Az énekes egyszerűen olyan hangokat énekel ki magából, hogy ha nem hallanánk, azt mondanánk, ilyen hang nincs is és mégis van. Egészen elképesztő terjedelemben tud énekelni / hörögni egyszerre, váltogatva a lágy és az erőteljes metál hangokat. Elképesztően vidám hangulatot teremtettek ők is, itt már az egész Aréna táncolt, tapsolt, csápolt, amerre a szem ellátott.
2023.március 12-én headlinerként adnak koncertet a Barba Negrában, aki kedved kapott, ne habozzon jegyet venni elővételben az eseményre.

Természetesen ezután kis szünettel következett az est fénypontja és főszereplője. Az elmúlt években is rengetek dolog történt a Nightwish háza táján. Marko Hietala kiválása a zenekarból és Tuomas Holopainen szóló projektjei. Feleségével közös project az Auri, zseniálisan jó muzsika, érdemes meghallgatni, bár minden az, amihez Tuomas nyúl. Anno, a „Dagobert bácsi” szóló lemeze is nagy siker volt. Személyes kedvencem az a lemez, mellette a kicsit sötétebb hangulatú szólóján is ügyködött, majd 23 esztendő elteltével az elmúlt években. Ez utóbbi projectje a Darkwoods My Bethroted.

A szünetben leengedtek egy gigantikus Nightwish molinót a színpad elé, ami mögött (oldalról be lehetett látni az első pár sorból) szorgos, kis hangyahadseregként készítette elő a sok fős stáb a díszletet, a hangszereket, a kellékeket, majd szinte percre pontosan a meghirdetett 20:45 - ös időpontban sötétbe borult az Aréna, felszállt a füst és szó szerint berobbant a zenekar, grandiózus látványvilággal a háttérben. A Noise című dallal belecsaptak az 1 óra 47 perces showba.

Aki kicsit is ismeri a zenekart, bizonyára tudja, hogy Floor Jansen a harmadik énekese a zenekarnak. Az „alap” énekesnő Tarja Turunen volt, akit rövid ideig Anett Olzon követtet. Megrögzött Tarja fanatikus vagyok, 22 éve hallgatom a Nightwisht, de azt mondom, hogy ennyi év távlatában Floor Jansen a legtökéletesebb Nightwish énekesnő. Tökéletes harmóniában a csapattal és nem utolsó szempontból Tuomas Holopainen főnök úrral, akinek köszönthetjük a Nightwish létezését. A zenéket, a szövegeket, mindent, mert egy „őrült zseni”, aki imádnivalóan elborult, átszellemült tekintettel hozta most is a formáját a koncerten.

A színpadkép monumentális, ahogy azt már a Nightwish esetében megszokhattuk, nem aprózzák el a látványt. Tuomas egy emelvényen egy hatalmas egyedien kialakított klasszikus zongorára emlékeztető, lakkozott bordó billentyűzet erőmű mögött villogtatta meg ismét zseniális hangszer tudását. Hiába volt a háttérben, elég sokszor rászegeződött a tekintet akaratlanul is, főleg a billentyű / zongora szólóknál és introknál.

Aki követi a csapatot, tudja, hogy Floor nemrég esett át egy komoly műtéten, mellrákot diagnosztizáltak nála (ezt több posztjában is részletesen leírta korábban). Szerencsére jóindulatú volt a daganat, időben észrevették, és ahogy ígérte több posztjában, a turnét folytatta novembertől, mert neki a zene a gyógyír.

Egyszerűen csodálatos ahogy Floor énekel, egyszerre lágyan, szelíden, mégis erőteljesen, határozott dögös nőként a színpadon, nem túltolva a vagánykodást, látszik, hogy önazonos, és azt gondolom, a legcsodálatosabb hang a metal zene berkein belül (is).  

A Storytime, és a Tribal slágereket követően az Élan alatt beindult maximumon a pyro technika is, hatalmas lángcsóvákkal, amik tökéletesen kiszámolva a zene ütemére lobbantak fel többször, több dalban is, ezzel is fokozva a hangulatot, ami már így is a tetőfokán volt. (A lángok még az ötödik sorban is melegítették az arcomat, imádom a tüzet, meg lehet venni vele kilóra, de itt még a lángok is precízen voltak a show részei).

A Dark Chest of Wonders korai sláger, eredetileg Tarja énekelte még a „Once” lemezen, ami az egyik legsikeresebb Nightwish album. Idén jött ki a remasterizált earbook változat belőle, a 18. „nagykorú” évforduló örömére. Szóval már majd 20 éves ez a sláger is és már mindenki megszokta Floor hangjával, itt is rengeteg pyro elem volt a dalban természetesen.

Ezután két középtempójú dal (Harvest / I Want My Tears Back) következett, majd a Sahara nóta, ahol a dalszöveghez illesztve a látványelem a háttérben egy sivatag, a fények narancssárga és vörös árnyalatban pompáztak, sivatagi hangulatot varázsolva a színpadra. Külön érdekesség volt, hogy a kivetítőkön itt úgy jelentek meg a zenekari tagok, mintha csillámló sivatagi homokba burkolóztak volna, és ez keringene körülöttük örvényben, nagyon hatásos, látványos volt, a hangzás hozzá pedig libabőr. Természetesen Floor hangja itt is lenyűgözően tisztán és erősen szólt.

Ezt követte az akusztikus blokk, ahol Floor ismét hibátlanul és csodásan énekelt, így akusztikus formában még jobban érzékelhető volt a széles hangterjedelme. Megkért mindenkit, a jelenlevő tizenháromezer embert, hogy világítsunk a telefonunk vakujával, ezzel be is ragyogtuk az Arénát, millió csillagocskát imitálva. Pazar látvány volt. Itt Troy Donockley is előtérbe került Floor mellett, de ő mindig is több hangszeren játszott, „multitasking” tagja a zenekarnak.

Ne feledjük Jukka Koskinen-t se megemlíteni, aki Marko helyére került a Wintersunból, jól hozta ő is a basszus témákat, még ha hiányzik is Marko sokunknak, méltó utódja lett.

Emppu Vuorinen mindig igyekszik megbújni a többiek mellett, pedig nagyon szépen hozza mindig a gitár szólókat (a Nightwish mellett ő is mindig több helyen is játszik, a Brother Firetribe-nak is oszlopos tagja volt egy darabig) és Tuomas mellett most már ő az utolsó „ős” tag a zenekarban.

Ezt követően váltották egymást a slágerek és a közép tempójú dalok. „Nemo” nélkül nincs Nightwish koncert, ezt tudjuk. Az utolsó három dalban, ami megközelítőleg 30 perc, ezek hosszú már - már filmzeneszerű tételek, a Ghost Love Score egy korábbi a Greatest Show on Earth pedig a legutóbbi albumról csendült fel. Itt már nem aprózták el, nem spóroltak a lángokkal, végig mindhárom dalban táncoltak a lángok a közönséggel. Floor energiája sem fogyott ki, sőt tökéletes éneklés mellett minden dalban volt energiája headbangelni. A koncert alatt milliószor megköszönte a közönségnek a támogatást és a szeretetet, amit kap. A zenekar állítása szerint mi magyarok vagyunk a legvadabb és leglelkesebb közönség. Egy szó, mint száz, a Nightwish most is tökéletes, hibátlan koncertet adott. Az elmúlt huszonkét év alatt sokadik alkalommal láttam őket (pontos számot nem tudok, de 10-20 között valahol), mindig überelik magukat, megint egy „überelhetetlen” élménnyel távoztam. Legközelebb majd úgy is übereleik ezt is.

Balázs Adrienn

[2023.01.15.]