2024. március 3. | vasárnap | Kornélia nevenapja
 
Regisztráció 
Belépés Belépés
Keresés
RSS RSS Hírek Hírek Meghallgattuk Meghallgattuk Ajánlók Ajánlók Fesztiválok Fesztiválok Interjúk Interjúk
zene.hu a kezdőlapom feliratkozás hírlevélre
 
 
 
zenés állások
Oldal.info
 
 
 
Kapcsolódó cikkek
José Carreras visszatér Budapestre
LP a Budapest Arénában!
Slash visszatér Myles Kennedy & The Conspirators társaságában Budapestre
Bruce Dickinson szólókoncerttel tér vissza Budapestre
Jövőre Budapesten koncertezik a Thirty Seconds To Mars 
Budapest is része a legújabb Tool turnénak!
Képgalériák
Black Veil Brides
Halestorm
Mothica
Kapcsolatok
Black Veil Brides
Halestorm
Live Nation Magyarország

Fekete Fátylas Menyasszonyok tánca a viharban - Black Veil Brides - Halestorm az Arénában

2023.11.20 – án visszatért hozzánk picivel több, mint egy évvel a Parkos „mini” koncertje után a Black Veil Brides zenekar Andy Black (Andy Biersack) vezényletével a Halestorm társaságában közös turnén (dobszólóval együtt 50 percet játszottak tavaly a Budapest Park színpadán, amin szintén jelen voltam, és ugyan patent kis műsor volt a tavalyi is, de szemtelenül rövid, no de ezt most korrigálták szerintem).

Azon személyek (rajongók) közé tartozom, akik kezdetektől hallgatják a bandát, igen, oda vagyok Andy-ért, számomra ő maga a Black Veil Brides zenekar, mindemellett elképesztően profi zenészekkel van körülvéve. Andy fiatal 33 éves kora (éppen karácsonykor tölti be a Krisztusi kort) ellenére 16 éve, 2006 óta áll színpadon, bár első lemezük csak három évvel később jelent meg, némi létszám és személyi variálásokkal. Aki késztetést érez a zenekar pályafutását megtekinteni, a zenekar honlapján megteheti.

Szóval, nem szeretnék nagy szavakat használni, de mivel top tíz kedvencem közé tartozik Andy és csapata, igyekszem nem „fangirlként” írni ( pedig de,  az is vagyok olykor, széles, poptól viking metalig terjedő skálám ellenére, például jelen esetben), ismét lenyűgözött az ember, a zenekar, de ne szaladjunk előre, haladjunk az este sorrendjében.

Első fellépő az amerikai Mothica, egy személyben a zenekar neve és maga az énekesnő. 2015 óta tevékenykedik a zenei palettán elektropop, emo, rock , punk stílusokat keverve. Én először találkoztam a nevével, minden értelemben (nem voltam ezzel egyedül). Nos, a lány hangja csodás, a zene is jó a maga stílusán belül, viszont sajnálom, de nekem még nagyon kezdetleges szárnybontogatásnak tűnik (csak hogy frappánsan utaljak a pillangó jelképükre, aminek a rövidebb magyar változatú kifejezését – LEPKE - tanulta meg kiejteni a kedvünkért a hölgy).

Az öltözéke is „Lepke szárnyak” hatását keltette, valahányszor széttárta karjait, hosszú fehér fodros ruhája fazonja pillangó szárnyakat idézett. A színpad hátterében a  zenekar logója és jelképe – kék színű  pillangó volt kifüggesztve molinón.

Mothica koncert képekben - klikk a fotóra


Durván fél órát játszottak, ebben a rövid kis műsorban a harmadik dal előtt fontosnak tartotta elmondani nekünk, a nagyérdeműnek, hogy szexuális erőszak áldozata. Évekig tartott ameddig feldolgozta, természetesen magát hibáztatta az elején a történtek miatt, és felhívta a figyelmünket rá, ha hasonlót éltünk át, azonnal forduljunk szakemberhez, és ne kövessük az ő példáját (teljesen egyetértek).

A harmadik dal szövegét e traumáiból írta. Annyira meghatódott a közönség szeretetétől és támogatásától, hogy elsírta magát, innentől minden dal közben és végén pityergett egy kicsit, bármennyire is próbálta visszafojtani könnyeit. Sajnos ez rányomta kicsit a bélyegét az előadás hangulatára, elég szomorkásra -„dacosan mosolygósra”- sikerült.

A Black Veil Brides a Halestorm társaságában turnézik, mindkét zenekar headliner, ennek örömére országonként változik, ki a második, és ki a harmadik fellépője az estének, az adott ország lemez eladásai - ha van még ilyen mérce egyáltalán, streamelési szokásai, illetve rajongó tábora alapján. Nálunk a Black Veil Brides volt a „headlinerek headlinere”, tehát másodikként a Halestorm csapata lépett színpadra.

A zenekar döbbenet, 26 éve alakult, a dobos Arejay Hale, testvére a zenekar énekesnője Lzzy Hale gyerekkorukban alapították a zenekart. Első lemezük megjelenésére azért várniuk jellett tizenkét évet, de azóta töretlen a sikerük. 

A csapat többször járt már nálunk, szóval a stílus kedvelőinek nem lehet ismeretlen a zenekar.

Egészen elképesztő hangterjedelme van Lzzy-nek. Az első pillanattól elsöprő energiával rohant be a színpadra, „csillámos” gitárral (mániám) a húrok közé csapva. Felvezetésképp „acapella” énekelt, illetve mutatta meg hangjának magaslatait, amire nincsenek szavak, tényleg ajánlom mindenkinek hallgassa meg a zenéjüket, a lágy ének dallamokat, markáns hangszínnel keverve, egészen hirtelen váltja hörgéssel, akár egy verse-refrénen belül is. Mindeközben színpadot felszántva szaladgál és gitározik, a gitárokat szinte dalonként váltotta.

Testvére a dobos, óriási dob szólót nyomott, ahol a dobszóló végén nemes egyszerűséggel egyedileg tervezett baseball ütő méretű dobverőkkel püfölte a dobokat.

A srác neonzöld haja pedig a félhomályban foszforeszkáló hatást keltett, egyedi megjelenést hozva.

A színpad hátterében a zenekar logója - ami egy vihar jelképe nyilvánvalóan - mindig más színekben villogott az adott dal hangulatához és a fényekhez igazodva, itt nem csak egy egyszerű molinóra bízták a látványt.

Halestorm koncert képekben - klikk a fotóra


A basszeros Josh néha bepattant a billentyűk mögé is. Lzzy külön megszólította a hölgy rajongókat, hogy pattanjanak a pasijuk nyakába csápolni,  szerinte hozzá hasonló személyiségek lehetnek, ha az ő zenéjét hallgatják. A fiúknak pedig rózsát hozott, majd a végén búcsúzóul, a pengetők és a dobverők mellett rózsákkal is tele szórtak minket (ezekért a kis relikviákért konkrétan közelharcok folytak, nekem egy setlistet sikerült szereznem).

Ezután kis színpad átrendezés – #funfact : felmosták a színpadot a BVB előtt (ilyet utoljára Guns koncerten láttam, bár ott fel is porszívóztak).

Elérkeztünk az este főszereplőihez, érkezik a Black Veil Brides. #fangirltime

Mint említettem, fan is vagyok, szóvak kis adalékként még elmesélem, megvettem a VIP upgrade jegyet, ami egészen tűrhető áron volt más zenekarokhoz képest (nem így a merchandise árak, azokat nem aprózták el). Többször vettem már sok kedvencem esetén VIP upgrade jegyet, de ennyi embert én még VIP meet and greet sorban állni nem láttam huszonöt év koncertre járás alatt. Konkrétan majdnem százan álltunk sorba meet and greet fotóra, ami aztán feltöltésre kerül a hivatalos zenekari honlapra. Maga a fotózás kettő perc (szoktak is mosolyogni rajtam barátaim, hogy ez nem éri meg), de megéri. Sosem bánom meg. Covid óta divat lett ez minden zenekarnál, sok kedvencem régen még ingyen jött ki bandázni velünk rajongókkal, van olyan kedvenc zenekarom – több, általában finn vonal, akikkel régen együtt söröztünk rajongók (Wigwam, Pecsa stb. helyeken) koncertek után #régenmindenjobbvolt. Nos, ezek az idők elmúltak, legalábbis ritka, de sok zenekar a meet and greet upgrade jegyekből pótolja az esetleges bevételkiesésüket, ami covid óta még mindig tart a zeneiparban. Illetve lemezeladásból sem élnek már meg a zenekarok, mert a stream nem hoz annyi bevétel, mint egy fizikai hanghordozó, szóval, ha ezzel támogatható egy zenekar, és az élő zene, állok elébe.

Andy és csapata sosem volt, milliós követő bázisuk okán sem az a koncert után rajongókkal beszélgetős csapat. (Pláne, hogy Amerikában széttépik a sikítozó rajongók Andyt jártában keltében, ha nem vigyáz magára). Szóval esetükben ez egy teljesen korrekt „ügyfélélmény” volt. Cukik voltak, totál szerények, barátságosak, igaz „no touching” szabályok érvényesültek (a turné két állomásán a BVB le is mondta fellépését betegség miatt, és utána két állomáson maszkos fotózás volt, aggódtam is nálunk mi lesz, de szerencsére már mindenki makk egészséges). Így is megérte ha csak kettő percre is, találkoznom a csapattal. Ezután szépen sorakozó volt, és átvezettek minket a színpadhoz, még a tömeg beengedése előtt, így kényelmesen elfoglalhattuk a legjobb helyeket az első sorban (futás nélkül), valamint kényelmesen bevásárolhattunk igény esetén a merchandise „brand shop” -ban (maradtam egy kitűző csomagnál költséghatékony módon, pass tartó amit szintén gyűjtök, nem volt, de ruha választék akadt bőven, ha bírta a pénztárcánk).

Black Veil Brides koncert képekben - klikk a fotóra


A színpad sötétbe borult a zenekar színpadra lépése előtt közvetlenül, kicsit hergelve a közönséget, fokozva a fülsüketítő sikítozást, gótikus, a Johnny Depp féle Sweeney Todd (A Fleet Street démoni borbélya) filmzenével indítva az intrót.

A sikítozás fiúbandákat meghazudtoló a BVB esetében (tavaly is így volt), én élem ezt is, a feeling része, Andy laza eleganciával rohant fel a színpadra, ekkor a sikítás és az üdvrivalgás Aréna szinten dobhártya szaggató szintre emelkedett.

Elegáns fekete nadrág, zakó és az elmaradhatatlan „hózentróger”, ami egyébként Andy egyik védjegye, ez alatt Andy félmeztelen felső testét csodálhattuk az este folyamán. Nem csak külsőleg nyújt esztétikus látványt - ez azért rock koncerthez édes kevés lenne, (bár már szinte hibátlanul és/vagy irigylésre méltóan tökéletes), a hangja egészen elképesztően markáns, egyedi. Ahogy a színpadot belakja, megállás nélkül szaladgál oda-vissza a koncert teljes ideje alatt teljes magabiztossággal, elegánsan, markáns kisugárzásával, és mindemellett hanyag lazasággal RÁGÓZVA! – ez tavaly is így történt egyébként, bár akkor „csak” tizedik sor környékén álltam, az idei első sorhoz képest, de onnan is látványos volt. #hogylehetrágózvaénekelvehörögni

Olykor zsebre vágta a gitár szólok közben a mikrofont, hibátlanul, tűpontosan énekel és hörög felváltva.  A dalok alatt el sem tudtam dönteni , melyiket szeretem jobban, a mély, utánozhatatlan orgánumát, vagy ahogy élesen vált refrénnél hörgésre death metal bandákat is meghazudtolóan. A setlist egyébként  kibővítve némileg, részben megegyezett a tavalyival.

A hörgés a korai lemezein sűrűbben fordul elő, viszont rengeteg korai slágert is játszottak az „ős rajongók” (akárcsak én is) nagy örömére. Többször beszélt dalok között arról, mennyire örül, hogy visszatértek tavalyi koncertjük után, hálás volt a szívélyes fogadtatásért (előző kettő állomáson például nem ők voltak a „főcím”, ahogy korábban írtam, cserélődnek országonként). Nagyon köszöni a támogatásunkat, hogy idézzem: fizetésünket az ő lemezeikre illetve koncertjeikre, azaz rájuk költjük, ezért állhatnak ott a színpadon, és ezt nem tudja szavakkal kifejezni, mennyire felemelő érzés neki. Minden dal előtt mondott valami kedves szívmelengető dicséretet az országunkra, a városunkra, és ránk magyar rajongókra. Tudom, hogy minden városban minden zenekar ezt „kell” mondja, de Andy nem kamuzik, ön azonosan laza, én elhittem, hogy a kedvenc városa vagyunk, és boldogok, hogy visszahívtuk őket.

A zenészei profik, igaz ugyan, hogy kiszámítható pózokba vágódnak patentra minden dalnál, de a gitárszólók (Jake és Jeremy gitárjátékával) évtizedes profizmusról tanúskodnak. Hol középen egymás hátának dőlve, hol az erre kialakított emelvényen csépelték a húrokat. A színpad hátterét egy sima BVB logós molinó szolgálta.

Andy annyit szaladgált, hogy én abba elfáradtam, hogy nem győztem kapkodni a fejem utána. Csekkolta többször is, hogy az első sorban tudjuk-e, és énekeljük e a dalokat (feladat teljesítve). Eközben a távolabbi – főként hölgy rajongókat is szemmel tartotta, és szívecskét formálva dobálta ezer wattos mosolyát ránk.

A koncert közepe táján valaki feldobott a színpadra egy kisebb tárgyat, meg is kérdezte ki volt az és meg tudja mondani mi is az „can you tell me what the shit is this”, amikor is kiderült, hogy cukorka. Erre idézném Andyt:  i’m doing a rock show right now, but thank you. Halljátok srácok, van cukorkánk koncert után, szólt a bandához, illetve a doboshoz, akinek át is adta egy pillanatra a mikrofont, itt Christian elmondta, hogy imád minket, egyébként pedig nem mellesleg a nagymamája itt született, szóval már csak ezért is szíve csücske Budapest.

Hol van már a 2009-2010-ben még túlsminkelt emo/glam frizkós tini Andy Black, azzal sem volt gond, de férfivá érett. Felnőtt a zenekar, és még így is szemtelenül fiatalok. A gitárszólók közben Jeremy még hegedűt is ragadott a „Lost it all” dalnál, ezen is tökéletesen tud játszani, mondhatnám, jól elhegedülte a nótánkat.

A slágerek záporoztak, Rebel Love song, Wake up, a lírai Nobody’s hero, Scarlett Cross, a közönség énekeltető Fallen Angels, a Legacy és a Knives and Pens dalok sorrendjét felcserélték a visszataps előtt.  (Azt mondanom sem kell, hogy a közönség üvöltve énekelte kívülről végig a koncert alatt az összes dalt).

A ráadás előtt az Aréna nem csak vastapssal követelte vissza a zenekart a színpadra, hanem mellette ütemes lábdobogással, „menetelt” a „BVB army” aréna szinten, még az ülőhelyeken is – barátaim egy része ülőhelyen csápolt kényelmi okokból, szóval teljes helyzetjelentéssel tudtak szolgálni. Frappánsan a végén az In The End-el búcsúztak (ez náluk bevett szokás), ígéretet téve, hogy hamarosan visszatérnek hozzánk.

Mindkét zenekar durván hetven percet játszott, egyensúlyban maradva. Remek párosítása volt a két zenekarnak a közös turné – bár hozzáteszem Amerikában Ville Valoval turnézott a BVB, hát azért kicsit sajnálom, hogy Európába nem a top szívem csücske kedvencem Villével jöttek, de ez maradjon az én problémám). Összességében imádtam mindkét koncertet, a Halestormot várom vissza legközelebb önálló fő bandaként, Andy-t meg akkor sem unnám meg, ha hetente lenne koncertjük a BVB -vel (bár szólóban is visszatérhetne akár, mivel kettő szóló lemeze is akad).

A BVB már régóta nem csak egy „tini rock” banda, ettől még maradtak szépfiúk is, de az csak hozzátesz a produkciójukhoz, a minősége a zenéjüknek igazi, hamisítatlan amerikai rock zene profi zenészekkel. Nagyon szerettem ezt az estét.

Balázs Adrienn
Fotó: Petró Adri

Videók

Setlist
HALESTORM:
1. I Miss the Misery (with "Raise Your Horns" acappella intro)
2. Love Bites (So Do I)
3. I Get Off (with "Crazy on You" snippet by Heart)
4. Wicked Ways
5. Freak Like Me
6. Familiar Taste of Poison
7. Takes My Life
8. Drum Solo
9. Back From the Dead
10. The Steeple

BLACK VEIL BRIDES:
Opening Title (Theme From Sweeney Todd - Stephen Sondheim song)
1. Crimson Skies
2. Rebel Love Song
3. Wake Up
4. Nobody's Hero
5. Devil
6. Scarlet Cross
7. Torch
8. Perfect Weapon
9. Knives and Pens
10. The Legacy
Encore:
11. Lost It All
12. Fallen Angels
13. In the End

[2023.12.06.]

Megosztom:

Szólj hozzá! (Ehhez be kell lépned)
lap teteje
 
Hitel ajánlat 48 órán belül (Jelentkezze egyéb [2024.02.06.]
Hitel, pénzügyi segítség és kötvény egyéb [2024.02.02.]
apróhirdetés
© SirOeshImpresszumMédiaajánlatSiteMap/Honlaptérkép • RandD: Jumu

Bestiális este a Barba Negrában
Február 18-án ismét ellátogatott hozzánk a Battle Beast...

István, a király 40. éves koncertturné - képriport
A Crescendo Music Management...

20 éve mutatták be a Rómeó és Júlia musicalt - képriport
Elindult a Tankcsapda 35. éve - képriport  
Ha eddig úgy élt bennünk a Fekete Péter, mint egy "poros darab", akkor most irány a Centrál Színház
beszámolók még