Befutott az Amaranthe és a Dragonforce hajója a Barba Negrába

Az Amaranthe & Dragonforce headliner turné keretein belül három zenekar tette nálunk tiszteletét.

Az estét a moldovai zenekar, az Infected Rain nyitotta. A csapat 2008 óta létezik, én most láttam élőben őket először, elég hatásos bulit hoztak a Barba Negra Red színpadára. Szépen megtelt már az első zenekarra is a nagy sátor, sávokban lehetett csak utat törni előre - ilyenkor örülök, hogy 165 cm és 54 kg vagyok, mert a két méteres rockereket nem zavarja, ha a hónuk alatt előre oldalazok a jól megszokott kis helyemre. Miután elfoglaltam fix pontomat, már javában tartott a buli, de a hátsó sorokban is pogóztak az emberek illetve nem kicsi „circle pit” alakult ki Lena énekesnő vezényletére, aki ugye felváltva hörög, sikít, énekel a modern metal riffekre.

Háta közepéig érő raszta narancssárga hajával extrém egyedi karizmatikus látvány volt már a megjelenése is a színpadon, és az erőteljes zenéjük illetve a hörgései ellenére nőies maradt.  A műsoruk vége fele leguggoltatták a közönséget a hátsó sorokig, majd ebből kellett felugranunk izomból vezényszóra.

A hölgyek (Lena énekesnő, és Alice basszusgitáros) a fél órás zúzdát követően kijöttek a merchandise pulthoz szelfizni, fotóra, dedikálni, nagyon kedvesek voltak.

Kis szünetet követően már érkezett is az egyik főszereplője az estének, a Dragonforce. Az intro a „Tron Legacy” klasszikus nyolcvanas évek sci-fi filmzenéjével indult, miközben kettő gigantikus játékgépről hullott le a színpad két oldalán a lepel. Ezek a játékgépek különböző színekben pompáztak a koncert teljes hossza alatt, hol kék, hol vörös, hol zöld színekben, közben lézerrel fényjátékot is vetítettek random, a falakra és a mennyezetre, nyolcvanas évek hangulatát varázsolva a Barba Negrába. Az introt követően fel is pattant a két gitáros a két játékgép tetejére onnan korbácsolva fel a hangulatot.

Nekem az egész jelenetről és díszletről a Bill és Ted trilógia (Keanu Reeves forever), illetve a Wayne világa filmek feelingje jutott eszembe, mindeközben konfettiesőt is szórtak a közönségre. A száguldó sebesség végig kitartott a bő egy órás show alatt, középen egy neoncsövekből épített emelvény is feldobta a színpadi látványt, ez „kötötte össze hídként a két óriás játékgépet. A színpad elején olykor tűzijáték csóvák lobbantak fel, vagy épp óriási füstoszlop közepén gitároztak a tagok az emelvényeken.

Az 1999 óta létező power metal zenekar (elképesztő, hogy már ők is negyed évszázada zenélnek) leggyorsabb gitárosairól volt mindig is híres, a tagcsere minden fronton rengeteg volt a zenekarban, gyakorlatilag kettő fix tag van a kezdetektől: Herman Li és Sam Totman, az átrendeződéseket, tagcseréket egy remek idővonalas rajzzal illusztrálták, az alábbi oldalon megtekinthető igény esetén. 

Sokszor jártak már nálunk, én mindig a FeZenen csíptem el a csapatot, 2011-ben, 2013-ban, és 2018-ban.

A zenekar basszusgitárosa Alicia Vigil 2022-ben csatlakozott a zenekarhoz.

Most sem csalódtam bennük, energiabomba löketet kaptunk tőlük, mindenki vigyorgott vagy headbangelt, vagy vigyorogva headbangelt körülöttem. Többször alakult ki természetesen „circle pit” az énekes vezényszavára, vagy épp egy plüss csirkét kellett végig szörföltetni a közönség tetején úgy, hogy a dal végére a színpadra érkezzen vissza, a nagyérdemű lelkesen teljesítette ezt a házifeladatot is.

A koncert utolsó harmadában két gigantikus felfújt sárkány érkezett a színpadra vörös illetve kék színben izzó szemekkel, és egy sajátos átdolgozott verziója következett először a Titanic filmzenéjenek -„My heart will go on”, picit másképp hangzott, mint ahogy megszoktuk Celine Diontól, itt két lábdobbal és gitár riffekkel volt tele, nem kicsit gyorsítva a tempón. Itt megjegyezném, hogy a közönség kívülről énekelte ordítva nem csak a refrént, pedig ugye pop dalról lévén szó.

Utána még egy gyöngyszem következett, egy Taylor Swift feldolgozás formájában, majd a legnagyobb slágerükkel „Through the fire...„ dallal folytatták, ahol mindkét gitáros újra felmászott a játékgépek tetejére, innen vívtak gitár párbajt, ezzel zárták is a showt.

Amaranthe - Dragonforce - Infected Rain koncert képekben - klikk a fotóra

Fél óra szünet következett, terep átrendezéssel a színpadon. A játékgépeket eltüntették, helyet felszabadítva az Amaranthe teljes létszámának.

Nos, bevallom, „fangirl énem” most mindjárt előjön, én az Amaranthe zenekart (is) Nils Molin (Dynazty), miatt kedvelem/hallgatom, vagy legalábbis miatta lettem „fan” 2017-ben.

Előtte is ismertem őket természetesen, de „B” vonal voltak nálam, Nils óta „A” vonalba avanzsáltak.

Nem mintha a másik két frontember kevesebb érdemmel rendelkezne a zenekarban, Elize a kezdetektől a zenekar szerves része. Henrik, a korábbi énekes, magánéleti dolgok miatt, 2022-ben hagyta el a csapatot, mert a családjával szeretett volna több időt tölteni. A hörgős metal szekciót jelenlegi felállásukban Mikael Sehlin tölti ki.

Az új stúdió album megjelenés a turné fő gerince, de sok klasszikus „slágerüket” is eljátszották nekünk, első pillanattól óriási energiával robbantak be a színpadra, szépen sorban érkezett a három énekes az emelvényekre, majd folyamatos „vetésforgóban” váltották egymást jobbról balra, középre az est folyamán belakva a színpadot. Olyan üdvrivalgás és éneklés volt a dalok alatt, között, hogy aki először látta/hallotta őket esetleg (ha van még ilyen ember a földön), neki is egyből rajongóvá kellett válnia.

A hörgős death betéteknél elképesztő erővel adott bele mindent Mikael, hogy utána Elize lágy csodás énekhangjával megszelídítse a karcos levegőt. A gitáros és egyben billentyűs Olof Mörck egész este oda vissza szaladgált a színpadon a húrokat csépelve, nekem Harry Potter varázslója, Lucius Malfoy jut eszembe az emberről, csak ő a gitárján varázsol elénk csodás dallamokat. Nils elképesztően karizmatikus színpadi jelenség, szemet nem lehet levenni róla, mindemellett szerintem a top tíz metal énekhang egyike a mai fiatal (36) felhozatalból.

A koncert közepe táján kicsit megpihentünk, Elize leült a színpad szélére, úgy énekelt lágy hangon, itt a fények csillagos égbolt látszatát kelttették a falakon és a plafonon. A lírai dal arra volt jó, hogy utána újult erővel tombolhassunk, jöttek a karcosabbnál karcosabb dalok, a közönség teli torokból üvöltött mindent dalt. A zenekar meg is hatódott, hogy mennyire hangosak vagyunk, Nils állítása szerint még sosem hallott ilyen hangos közönséget (én elhittem). A ráadás dal előtt egy öt perces vastapsban és üdvrivalgásban fürdőztek vigyorogva, majd még két dalt játszottak.

 A „That Song” a klasszikus mindenki által ismert Queen dal (We will rock you) tapsolós introjával kezdődik, ez ismét okot adott a közönségtapsoltatáshoz, amihez lelkesen asszisztáltunk.

Elképesztően szuper este volt, mindhárom zenekar zseniális formában lépett fel, a maximumot kihozva magából.

(U.i.: Nils jön vissza hamarosan „anyazenekarával” a Dynaztyval a Rockmaraton fesztiválra).

Köszönet a szervezésért a H-Musicnak!

Balázs Adrienn
Fotó: Petró Adri

Setlist:
Infected Rain:
(A SECOND OR A THOUSAND YEARS)
1. The Realm of Chaos
2. PANDEMONIUM
3. VIVARIUM
4. Fighter
5. DYING LIGHT
6. NEVER TO ETURN
7. BECAUSE I LET YOU

Dragonforce:
TRON Legacy (End Titles) (Daft Punk song)
1. Revolution Deathsquad
2. Cry Thunder
3. Power of the Triforce
4. Soldiers of the Wasteland
5. The Last Dragonborn
6. Fury of the Storm
7. Doomsday Party
8. My Heart Will Go On (Céline Dion cover)
9. Wildest Dreams (Taylor Swift cover)
10. Through the Fire and Flames

Amaranthe:
(True survivor /David Hasselhoff)
1. Fearless
2. Viral
3. Digital World
4. Damnation Flame
5. Maximize
6. Strong
7. Pvp
8. Crystalline
9. Interference
10. The Catalyst
11. Re-Vision
12. Boom!1
13. Amaranthine (Acoustic Intro)
14. The Nexus
Encore:
15. Archangel
16. That Song
17. Drop Dead Cynical

Videók

[2024.03.18.]