A The Rose „Dawn to Dusk” turnéja a magyar rajongókat is lenyűgözte
Beszámolunk a dél-koreai indie rock banda The Rose budapesti turné állomásáról. Elgondolkodunk picit a „hajnaltól alkonyatig” témáról, és úgy általában a The Rose hangzásvilágáról. Valamint megpróbáljuk elhelyezni a fiúkat ezen a hihetetlenül gazdag és sokszínű zenei palettán.
Meglehetősen húzósra sikerült a The Rose 2024-es koncertnaptára. A januári négy Fülöp-szigeteki koncert után muzsikáltak egyet otthon Szöulban, és elindultak egy 17 állomásos európai turnéra. Március 15-én még Krakkóban, 17-én már Budapesten köszönthette őket a közönség. De vajon bírható fizikailag, és hanggal ez a kemény menetelés két-három pihenőnappal a fellépések között?
A fiúk szerint Kim Woo-sung (ének, elektromos gitár), Park Do-joon (ének, billentyű, akusztikus gitár), Lee Ha-joon (dob, szubének) és Lee Jae-hyeong (basszusgitár, szubének) mindenképpen, hiszen a közönség bőségesen ad nekik energiát.
Nos, hatalmas várakozás előzte meg a zenekar érkezését. A közönség zömmel fiatal lányokból állt. Sokan viseltek rózsakoszorút a hajukon. A várakozás perceiben angol, német, orosz és koreai szavak hallatszottak a tömegből, de érkeztek nézők Szlovákiából, Romániából és Ukrajnából is.
Villogtak a zenekar hivatalos light stick-jei, és végre, óriási látvány közepette megjelentek a fiúk az Eclipsecímű nótával. A színpadi képek és a fény show összeforrott a zenei tartalommal. Időnkét varázslatos, máskor szinte már éteri képet mutatott.
Woonsung hangja a szokásosnál kissé reszelősebbnek, fáradtabbnak tűnt kezdetben, de az is lehet, hogy csak a srácok iránti saját aggodalmamat vetítettem bele az első dalokba.
A koncert első három száma alatt készült fotók talán nem is tudják visszaadni azt a hangulatot, ami a Redcímű számmal robbant be. A közönség a zenekarral együtt énekelte tovább a Back to Me-t, a tömeg táncolt és hullámzott, ahogyan a zenekar vezényelt. A hallgatók éppen úgy szerették a koreai nyelvű számokat és sorokat, mint amikor angolul szóltak a dalok. Magyarországon is énekelhetett a Black Rose-nak nevezett rajongótábor. Volt egy kis tánc a színpadon. Kaptak rózsát a lányok a koncert végén. A fiúk el tudták érni, hogy a budapesti közönség kitüntetett helyzetben érezhette magát. Nyilván így volt ez a többi helyszínen is, de olyan figyelmes gesztusokat kaptunk, hogy mégis az hihettük, mi egy picit mások vagyunk. Például, amilyen szép magyarsággal ejtette ki Woosung Budapest nevét… Magyarországon is megjelent a nemzeti lobogó a színpadon, megható pillanatokat szerezve ezzel. Valószínűleg Black Rose felség így érzi magát az egész világon, amikor a The Rose-zal találkozik.
The Rose koncert képekben - klikk a fotóra
A turné témája és fantázia címe 2024-ben a „Dawn to Dusk”. Alapja nagyrészt a 2022-es Heal és a 2023-as Dual albumok, valamint a korábbi évek nagy slágerei. A cím már egy érett, megfontolt zenei válogatásra utal, amely széles amplitúdó hajnaltól alkonyatig: dallamban, tempóban, hangképzésben, érzelmekben, gondolatokban, fényerőben, színekben és hangulatokban. A fiúk nem kívánják túlmagyarázni, értelmezni a program nótáit, inkább azt szeretnék, ha a néző illetve hallgató a saját érzelmein és gondolatain keresztül élné meg a dalokat, a zene kettősségét: a sötétet és a világost.
Aki nem tudott elmenni a koncertre, az se keseredjen el, a setlist meghallgatható itt. Eclipse, Dawn, You’re Beautiful, Shift, Lifeline, RED, Nauseous, Back to Me, Yes, Time, Beauty and the Beast, Angel, Dusk, Definition of ugly is, Take Me Down, Alive, Sorry, Cure, She's in the Rain, Sour, Cosmo, Wonder.
A zenekar januárban ünnepelte működésének hatodik évét. A fiúk 2015-16-ban kezdő zenészként találkoztak. Az utcán muzsikáltak. Aki járt már Dél-Koreában Szöulban egy átlagos szombat este valamelyik egyetemi városrészben, sétált a Han folyó partján vagy egy mozgalmas város tengerparti sétányán, az pontosan tudja, mekkora verseny van a fiatal zenészek, előadók között, akik valamit szeretnének mutatni magukból a világnak. Dojoon és Jaehyeong utcazenészként találkoztak először, Hajoon-t már egy stúdióban ismerték meg, és a trió tudatosan kezdte keresni a negyedik tagot. Woosung koreai-amerikai énekes dalszerző személyében meg is találta, és ennek kimondatlanul is komoly jelentősége volt a csapatra, ugyanis tudattalanul is meghatározta a zenekar szabadság fokát, zenei gondolkodását és stílusát. Ez a négy ember a The Rose entitás.
Az első kislemezüket, a „Sorry”-t 2017-ben mutatták be, a megjelenés robbanásszerű, nemcsak közönségsiker volt, hanem a nemzetközi zeneipar szakértői is méltatták soft-rock hangzást.
2018-ban a banda már európai turnéra indult, melynek egyik állomása Budapest volt, így a ’24-es koncerttel már visszajárónak számított a csapat a közönség nagy örömére.
2019-ben megjelent a Red című kislemezük, majd a következő évek újabb slágereket hoztak a Black Rose-zal és a Beauty and the Beast-tel.
De ahogyan az egyének életében lenni szokott, hogy a nehézségek elősegítik a személyiségfejlődést, úgy igaz ez az együttesekre is. Természetesen egy kiadóval való vita, a sorkatonai szolgálat teljesítése és a covid járvány a The Rose életére is hatással volt.
2022 volt a visszatérés, mondhatni gyógyulás éve. Megjelent a Heal című album, melynek elsődleges célja az volt, hogy a Definition of ugly is, Childhood, Shift, Cure, See-Saw, Time, Yes, Sour dalokkal a felgyülemlett érzéseket kiadja a csapat magából és megerősödve indulhasson újra.
A következő évben elkészült második stúdió albumuk a Dual, olyan dalokkal, mint a Dawn, You’re Beautiful, Nauseous, Back To Me, Lifeline, Dusk, Angel (feat. Trevor Daniel), Eclipse, Alive, Cosmo, Wonder. Az album a megjelenés után két héttel felkerült a Billboard 200-as listájára.
2023 októberében amerikai/kanadai turnéra indult a csapat, és gyakorlatilag hónapok óta koncerteznek a világ körül. Az ember nem is érti, hogyan tudnak eljutni fesztiválokra, partikra nézőként, pedig ez is megtörténik velük, szabadon járnak-kelnek a civilek között és élményeket gyűjtenek. Részesei a közösségi média felületeinek (Instagram, Tik-Tok, YouTube, Facebook), és igazán jó humorérzékről tesznek tanúbizonyságot ezek a rövid videók. Önironikusak a harminc évükkel és bizonyos tulajdonságaikkal, miközben nagyon is elfogadóak a világ minden nációjával és minden egyénével szemben. A You’re Beautiful nótában fogalmazzák ezt meg igazán szépen. Azt mondják, a „szépség” nem köthető külső tulajdonságokhoz, egy szép archoz például. A szépség egy lelkiállapot. Hiszik, hogy mindenki szép a maga módján.
Ha személyes kérdésre lenne alkalmam, biztosan azt kérdezném: Mennyire érzik magukat szabadnak egy tízes skálán?
Talán ez a kérdés értelmetlen egy amerikai/kanadai/európai olvasó számára, de azt hiszem, egy dél-koreai banda tagjai -akik körbe járták a világot - értik miért ezt kérdezném.
Dél-Korea szabad, a polgárok szabadok. De az országot és a tagjait érteni kell. Dél-Korea erős kontextusú társadalom. Ismerni kell a tradíciókat, a tiszteletadás szabályait, a nyelvi logikát. A nyelv a társadalmi-kulturális feltételeket reprezentálja. Nem árt tudni, hogyan épülnek be az angol jövevényszavak a koreai nyelvbe. Jó tudni, mely zenei alapokból indul ki a mai dél-koreai populáris zene, honnak érkezik a díszítettsége, magassága és mélysége, ritmusa.
A koreai hullám - a hallyu - picit később érte el Magyarországot, mint Nyugat Európát és Amerikát. De ma talán nincs nap, hogy ne jönnének létre a közösségi média magyar felületein újabb „Dél-Korea” témájú rajongói vagy ismeretterjesztői oldalak. Hihetetlenül népszerűek a K-dráma, a K-food, a K-travel, és természetesen a K-pop oldalak. De ne tévesszük össze a dél-koreai zenei életet, és a K-pop stílust, nem azonosak. Az előbbi sokkal szélesebb spektrumú.
A The Rose a saját kombinációitól zseniális, ahogyan dalaiban megjelennek a rock-pop, rock-punk, rock-ballada, rock-dance variációk. Magán hordozza az ázsiai díszítettséget, a technikás hangmagasságokat és az érzelmi, gondolati finomságokat. A zenekar bemutatásában mindig megjelenik az „indie” jelző. A kifejezés az angol independent (független) szóból ered. Az indie rock egy gyűjtőfogalom, mely magába foglalja a rockhoz közeli stílusokat, de művészi önállóságra és szabadságra törekszik. Kísérletező zene új hangzással, érzelmekkel és témák meghatározásával, ami esetleg nem a nagyközönség kifejezett ízlését követi. A profit csak másodlagos az együttesek személyes ízlésével szemben.
Woosung szerint: „a The Rose olyan zenét mutat be, amely együtt élt a virágok szépségével és a tövisek élességével”.
Hírek
