Harminc évet vártunk egy Take That koncertre

2024.07.03. Budapest Park, a koncert amire három évtizedet kellett várni.

Bár megfogyatkoztak az évek során- aki követi a csapatot az elejétől, mint én is (konkrétan ötödikes korom óta imádom a fiúkat), tudja, hogy Robbie Williams 1996-ban vált ki a zenekarból, alkohol, drog és Gary Barlow-val való összeférhetetlensége okán. Azóta rendezték nézeteltérésüket a fiúk, bár visszatérni nem szándékozik a bandához.

Hárman is elegen vannak, a legjobb énekesek még mindig tagok, Jason pár évvel ezelőtt vonult háttérbe magánéletére koncentrálva. Így maradt Gary Barlow, Mark Owen, Howard Donald nekünk.

Amit ezen az estén átélhettünk a Parkban, az minden várakozást felülmúlt.

Előzenekarként elsőként Alfie Castley lépett fel.  A három éve zenélő srác kellemes, gitárcentrikus pop zenét játszik zenészeivel, nekem James Arthur és James Blunt énekesek jutnak eszembe stílusáról. Hallunk még róla a jövőben.

Második előzenekar a kilencvenes évek magyar duója, az FLM együttes, azaz Császár Előd és Hoffer Dani volt.

A kilencvenes éveket megidéző, vidám, retró bulit csaptak. Mindenki egy emberként énekelte a kilencvenes évek anno, rádiókban és zenecsatornákon ronggyá hallgatott slágereket (Nem kell másik, Tiltott szerelem, Megtalállak még a teljesség igénye nélkül). Előd a dalokat vicces visszaemlékezésekkel kötötte össze, felidézve a kilencvenes évek hangulatát.

Ezután kis szünet, szokásos színpad át- és berendezés, majd nyolc órakor egyesével színpadra léptek a zenekari tagok, mert már sok éve élő zenekarral turnéznak a srácok.  A három fiú megjelent a színpad közepére épített lépcső tetején, „Greatest Day” dalukkal kezdve a műsort, amit fülsüketítő sikítással és tapsviharral jutalmaztunk.

Take That és FLM koncert képekben - klikk a fotóra

Az első pillanattól jó kedvűen, mosolygósan, lakták be a színpadot, felnőttek a srácok ugyan, de a régi táncelemeket is magukkal hozták, „kikacsintósan,” magukat kicsit kiparodizálva, felidézve a korai éveik koncerthangulatait. Mintha időutazáson vettünk volna részt. Működött! A közönség már az első öt percben megörült.

Fehér ing, fekete nadrág, fekete mellény és pulcsi szettben sétáltak le komótosan a lépcsőn a színpad közepére, hogy utána szétszéledjenek a színpadon. Következett a „Giants” ahol a színpad két szélén elhelyezett óriási dobon dobolt versenyt Howard és Mark, miközben Gary középen énekelt, hangja jobb, mint valaha. (Azt ugye mindenki tudja remélem, hogy az egyik kivételes „fiúbanda” a Take That, ahol ők – azaz Gary – írják a dalokat és a szövegeket is).

A harmadik dalnál megérkeztünk a nosztalgia faktor epizódhoz, egy régi klasszikus sláger az „Everything Changes” következett. Gitárral (Mark akusztikus gitár, Gary zongora), valamint trombitával áthangszerelve, mert, hogy mint említettem korábban, élő zenekarral turnéznak évek óta. „Kikacsintósan” adták elő a régi tánc koreográfiát, amiben szintén semmi kivetnivaló nem volt, sőt, imádtuk.
Szerintem a srácok olyanok, mint a jó bor, a korral csak jobbak (szebbek) lettek, felnőttek.

Következett a „Shine” ahol a fiatalabb része is a megtapasztalhatta a közönségnek, hogy Mark a csapat mókamestere (mi „vén tinédzserek” pedig régóta tudjuk ezt).
Az egyik első nagy sikerű ballada következett, aminél Gary ismét bepattant a zongora mögé, Mark pedig közben humoros felvezetéssel mutatta be Gary-t, aki szintén aktív szólóban („Hölgyeim es uraim, Mr. Gary Barlow, nyolc brit zenei díj, hat MTV Europe Music díj, és amúgy imádja a zongoráját, ha tehetné, egész nap zongorázna, mert a zene az élete”).

A következő két klasszikus retró slágerüknél előkerültek a bőrdzsekik és a székek, hogy előadhassák kicsit viccelődös verzióban a régi koreográfiát. Ezután egymást kezdték el vetkőztetni- csak ingre (sajnos - haha) , hogy még egy klasszikus táncukat előadhassák 1993-ba visszarepítve minket az időben, lobogtak a fehér ingek, feszültek a karizmok nagy örömünkre.

Következett a klasszikus „Bee Gees” feldolgozásuk, „How deep is your love”,  ahol Mark lesétált a lépcsőn elénk testközelből érezve lelkesedésünk, és sikítozásunk, öröm ujjongásunk, majd leült a lépcsőre énekelni. Következett egy frissebb tétel, a fehér ingeket elegáns fehér kardigán váltotta fel, a fiúk libasorba felsorakoztak a lépcsőn növekvő sorrendben, közben a refrénnél integetésre, tapsra, csápolásra ösztönözve minket (na nem mintha bármire is ösztönözni kellett volna bárkit az este folyamán, a közönséget első perctől zsebre vágták, és végig sikítozta, énekelte az egész Park a koncertet). A következő dalnál Mark szimplán végig rohangálta, ugrálta a színpadot, akusztikus gitáron játszva és énekelve közben.

A következő dalnál – „Windows” - olyan klasszikus „analóg” hangszerek is előkerültek, mint a kézi csörgő, és persze a gitárok, zongora, továbbra is nagy szerepet kaptak. Igazából aki nem „fiúbandaként” szerette meg őket, is rajongójukká avanzsált az évek alatt, legalábbis a stílus kedvelői, mert kellemes gitárcentrikus brit pop zenét játszanak felnőtté válásuk óta. Én mindkét korszakukat imádom személy szerint, mindkettőnek megvan a maga varázsa.

A „This Life” című dalnál annyira cuki, kedves, megható gesztussal készültek, hogy nem érdekel, hogy ez minden országban a műsor része, és papírforma, én megkönnyeztem. Felkészültek előre magyar nevezetes édességből, sörből, borból. Mark egy kis kosárral a kezében megjelent a finomságokkal, amit egyesével húztak elő piknik hangulatot varázsolva a színpadra. Leterítették a klasszikus kockás plédet, leültek, végig kóstolták a Túró Rudit (Piros Pöttyös), illetve a magyar sört, valamint egy üveg Tokaji bort, ami megtudhattuk, hogy Gary  egyik kedvenc itala lett, és visz is haza belőle. Eközben mindhárman magyar zászlókkal integettek, megköszönték a kirobbanó lelkesedésünket és Gary megígérte, hogy nem kell újabb harminc évet várnunk a jövőben egy Take That koncertre, mert gyönyörűnek találják városunkat, hazánkat, és sajnálják, hogy korábban nem jöttek előbb el hozzánk.

Ezután a kis piknik intermezzo után már jöhetett is a „Relight my Fire” az egyik legnagyobb korai slágerük a kilencvenes évekből. A srácok felvették hófehér szettjüket természetesen, megtisztelve a dalt és humoros formában előadva a koreográfiát énekelték el nekünk teljesen áthangszerelve a korai verzióhoz képest.

A „Hold up the Light” című dalnál lejöttek a fiúk a színpadról pacsizni velünk az első sorokba, az én oldalamra hála Isten kedvencem, Mark érkezett, és ameddig Gary és Howard csak kéz simogatás pacsival szaladtak oda vissza, Mark odaállt a kordonra és testközelből énekelte az arcunkba a dal második felét, miközben össze-vissza ölelgethettük és kezet rázhattunk vele. 

Ezt is lehetett még tovább fokozni. Következett az egyik legnagyobb Take That sláger, Gary Barlow a zongora mögött természetesen, Mark és Howard leültek a lépcsőre,  felcsendültek a „Back for Good” dallamai, amit egy emberként üvöltve énekeltünk végig – akárcsak a többi dalt, csak ezt hangosabban. Nem tudom szavakba önteni az érzést ami ezután következett... „Never Forget”.
Nem tudom más is libabőrös volt e, de az, hogy harminc év után úgy állnak előttem a színpadon három méterre, mint 1996-ban nyolcadikos koromban, a videó klipben, az egészen elképesztően hidegrázós élmény volt. Hófehér szett, koreográfia a régi a klipből, kezek a magasba, és taps. „Sose feledjük honnan jöttünk...”  

A végére már csak egyetlen dal maradt, „Rule the World”, ahol Gary megköszönte a varázslatos hangulatot nekünk, az előzenekarok közreműködését és még egyszer megígérte nekünk, hogy hamarosan visszatérnek. Megkért minket, hogy világítsuk be a Budapest Parkot a telefonjaink vakujával, majd reményét fejezte ki, hogy mindenki biztonságban hazaér, és egy „God Bless You All” - Isten áldásával búcsút intettek nekünk, a „Rule the world” dallal zárva az estét.

Életem top koncert élményei közé bekerült ez a koncert is, három évtizedet kellet várni rá, de minden várakozást felülmúló este volt.

Remélem, tényleg hamarosan viszontláthatjuk őket.

Balázs Adrienn
Fotó: Petró Adri

Videók

Setlist
1. Greatest Day
2. Giant
3. Everything Changes
4. Shine
5. Million Love Songs
6. I Found Heaven
7. Pray
8. How Deep Is Your Love? (Bee Gees cover)
9. Patience
10. The Flood
11. Get Ready for It
12. Windows
13. This Life
14. Relight My Fire (Dan Hartman cover)
15. These Days
16. Hold Up a Light
17. Back for Good
18. Never Forget
19. Rule the World

[2024.08.02.]