Rent - újrahasznosító bemutató a belvárosban

Még december közepén volt alkalmam a Belvárosi Színházban megtekinteni Jonathan Larson Rent című musicaljének premierjét. Jonathan Larson a huszadik század végének hányatott sorsú – és torzóban maradt pályája ellenére is – fontos musical szerzője. Magyarországon művei elhanyagoltak, alig kerülnek színpadra, ezért is fontos ez a kuriózum.

Larson 1960-ban született, tehát még ma is csak 65. évében járna, de már közel harminc éve halott, mégis nagy hatású és fontos szerző. Legismertebb művét, a 2005-ben Hollywood által is filmre vitt Rent című musicalt mutatta be magánszínházi produkcióban Ruff Roland producer, aki mellesleg színészként a veszprémi Pannon Várszínház produkcióiban látható. Fejébe vette azonban, hogy színészmesterség mellett musicalszínházasat akar játszódni, nem is akármit, Rentet akar csinálni. Csak remélni tudom, hogy ebben a pici országban képes lesz tartósan megcsinálni. Van ennek történelme kis hazánkban és vannak nagy elődök. Sikerek is és bukások is. Leginkább a Rock Színházig érdemes visszanyúlni, melyet bár tévedés lenne magánszínháznak aposztrofálni a régi rendszer utolsó évtizedében, de mégis valami olyan, mely Broadway vagy West End mintára igyekezett minőségi zenés előadásokat összehozni, melyet megszállott alkotók gründoltak ki, csináltak fanatikusan, struktúrán kívül is ragadtak, majd hulltak alá a mélybe. A Rock Színház gyökerei az 1980-as Evita előadásig nyúlnak vissza, Kováts Kriszta címszereplésével és a felejthetetlen Szakácsi Sándorral Che szerepében, és egészen 1997-ig tartott, mikor is a sátorbérlés miatt eladósodott, állandó játszóhely nélkül tengődő színházat beolvasztották a ma Budapesti Operettszínház néven ismert létesítménybe. Próbálkozott hasonló bravúrral Molnár László színész-rendező is, aki 1998-ban alapította meg a Musical Színházat és egy évtizedig ki is tartott mániája mellett, hogy minőségi zenés színházat kell csinálni. Érdekes módon Ő is egy Evitával kezdett, majd Jézus Krisztus Szupersztárral felfedezte Feke Pált. Emlékezetesre sikeredett a Jekyll és Hyde produkciója, mely évekig visszatérő vendég volt nyári színpadokon. Jó néhány, ma is sikeres zenés színházi művész bukkant fel nála nagyon fiatalon. Szintén próbálkozott a fentebb már említett „Rockot” is művészeti vezetőként, műfordítóként, szövegíróként cipelő Miklós Tibor Piccoló Színháza is, ahol egyébként a Rent Magyarországi ősbemutatója is volt, egyből felhelyezve a térképre Serbán Attilát, aki Angel szerepében nagyon emlékezetes volt. Manapság már azért több zenés magánprodukció is megél a piacról. A PS Produkció 2007 óta sikeresen évi néhány Vámpírok báljával, Sakkal vagy We will rock you előadással. Hasonlóan elboldogult Szabó László producer a Szente Vajk rendezősége mellett létrejött Puskás musicallel, illetve A kőszívű előadással. Nem tudom, Ruff Rolandban mennyi erő lesz menni tovább, csak remélni tudom, buzog még benne tettvágy. Mindenesetre remélem a minőség az a vezérelv, ami mozgatja. Minőség, ami nagyon kell a hazai zenés színpadokra.

Első próbálkozása tehát Jonathan Larson Rent-je. Jonathan Larson hányatott sorsú művész, aki után igazán két jelentősebb színpadi mű maradt, bár ha egészen igazat akarok mondani, akkor másfél. Saját életéről, New York művészvilágában átélt élményeiről, küzdelmeiről, kilátástalanságról, reményvesztettségről alkotta a Tick, Tick… Boom! című monodrámát, melyet egy zenekarral adott elő és néhány archív felvétel fel is lelhető belőle, majd a 90-es évek közepére készült el a Rent, aminek a bemutatóját már nem élhette meg. A Tick, Tick… Boom!-ot aztán már halála után dolgozták át többszereplős színpadi művé, mígnem 2021-ben a Hamiltonnal híressé vált Lin-Manuel Miranda egészen remek filmet nem rendezett belőle Andrew Garfield-el a főszerepben. Musical rajongóknak kötelező darab! Az egyik legjobb színpadi darabot feldolgozó musical film, ami valaha készült. Számomra keserű csalódást hozó darabok sora után (Evita, Fantom, Nyomorultak) ezt nagyon szerettem.

Rent képekben - klikk a fotóra

Élete igazi nagy sikere következő műve, a Rent lett, mely még mélyebbre túrt a nehéz sorsú New York-i réteg életébe. Szereplőink fűtetlen bérházban nyomorognak, több is beteg, HIV fertőzött, és/vagy szexuális kisebbség tagja. Nyomorognak, küzdenek, félnek és élnek. Élni akarnak. Róluk szól ez a történet. Az AIDS-et nagyon plasztikusan bemutató Philadelphia film 1993-as, akkoriban vajúdott Larson is a művével. Puccini híres operájának, a Bohéméletnek huszadik század végi, ezredvégi parafrázisa. A darab cselekménye New York East-Village negyedében játszódik. Főszereplőink fiatal művészek, és értelmiségi barátaik, akik a periférián küzdenek. 1996-ban került színre, off-Broadway darabként és Larson a bemutató előtti napon hunyt el aorta repedésben, melyet előző napokban két kórház is elnézett, nem vett észre, miközben Larson rosszulléttel felkereste őket. A bemutató után a darab hamarosan a Broadway színpadára költözött és ott is maradt 12 évig, több mint 5000 előadás erejéig. Elképzelhetetlenül nagy siker, melyet a szegény szerző már nem érhetett meg. 2005-ben készült mozis produkció a darabból, melyet jórészt a 96-os bemutató sztárjaival forgattak. Kissé túlkoros szereplőgárdával, az eredeti koncepcióhoz képest, de még így is örömteli, hogy velük készülhetett el ez a mű. Amúgy a jobb filmes megvalósítások közt szerepel ez is, igazán dübörgő rockzenei betétekkel.

A történet 1989 karácsonyán kezdődik, mikor főszereplőink észlelik, tömbházukban megint lekapcsolták a villanyt, fűtés nincs, lakbérhátralék ellenben igen. Két központi alakunk, Mark a szenvedő filmes, aki kamerájával dokumentálja East Village életét, valamint Roger, az egykori drogos, HIV pozitív rock zenész, aki önsajnálatában, alkotói válságában nyomorog az épületben.
Őket követve ismerkedhetünk meg a ház és a környék néhány jellemző figurájával.

Megismerjük Mimit a szintén HIV fertőzött bártáncosnőt, aki hamar Roger közelébe keveredik. Tom Collinst, az ugyancsak HIV fertőzött tanárembert, egykori lakótársukat. Valamint Angelt, a transzvesztita utcai zenészt, aki AIDS-ben szenved és Collins kedvese lesz. Maureen-t, az alternatív előadóművészt, aki Mark egykori barátnője, de ma már leszbikusként az ügyvéd Joanne szerelme. Persze Benjamint is, egykori lakótársukat, aki előnyös házassága révén ma már a lakbért szedi és a ’rossz’ oldalra keveredett. A cselekmény egy art stúdió tervezett építése körül bonyolódik, melyet Benjamin tervez, és ki akarja lakoltatni az oda bekuckózott hajléktalanokat az épület blokkból, hogy leradírozhassa azt és újat építhessen. Ez ellen Maureen tüntetést szervez, Benjamin igyekszik ingyenes lakhatás ígéretével rávenni Markot, beszélje le erről volt kedvesét. Közben küzdenek az utcai erőszakkal, betegséggel, szegénységgel. A történetből sokkal többet nem érdemes itt taglalni, tessen megnézni a színházban.

A darabot Lenchés Márton rendezte, Hernicz Albert koreográfus segítségével, Dima Rita Timi jelmezeivel és Wilhelm Judit látványtervezésével. A hangzatos, újrahasznosító musical alcímmel rendezték színpadra, mely azt jelenti, a díszlet, kellékek és jelmezek jelentős részét korhű, újrahasznosított, „second hand” forrásokból szerezték be. Ügyes lózung, bár attól tartok ez rengeteg kisebb költségvetésű magyar bemutatónál ugyanígy van. Általában sajnos, ezt itt koncepcióvá nemesítették. A darabot a több mint 20 éves magyar ősbemutatóhoz képest újrafordították, Miklós Tibor egykori szövegei helyett az amúgy Rogert alakító Cseh Dávid Péter új szövegeivel került színpadra. Ezt az újra fordítást nem egészen éreztem szükségesnek, de azért bajnak sem mondanám. Minden bizonnyal az új fordítás pontosabb az eredetihez, művészi kérdés, szükséges volt-e, mindenesetre sose legyen nagyobb baj, van két külön fordításunk. Ez egy dal tekintetében bennem hiányosságokat hagyott, leginkább azért, mert Angel szólója Serbán Attila előadásában klasszikussá nemesedett különböző musical esteken. A „ma én szívok, de holnap Te” hatásos fordulatát erősen hiányoltam. A darabot a premieren volt alkalmam látni, ami nem mindig szerencsés dolog. Érthető okokból még nincs bejáratva a darab, még esetleg meg-meg akad. Nem is akarnám lehúzni a keresztvizet ilyen téren sem az előadásról. Picit nehezen indult, nehezen találta az előadás a ritmust. A szünetben picit aggódtam is a darabért, de a második felvonás viszont olyan parádésan kezdett, olyan emberien ábrázolt viszonyokat, elkezdett működni színdarabként az előadás. Vágó Zsuzsi és Nika duettje pedig egészen kivételes énekteljesítményeket is hozott. Ha már a minőséget emlegettem fentebb, el kell mondani, pazarul énekelt az egész társaság. Nem voltak kilógó szereplők, akiket nem ért az ember, hogy kerültek oda. Ez már egy nagyon örömteli tény önmagában. De ne rohanjunk ennyire előre.

Markot Kerek Dávid alakítja, aki számomra ismeretlen fiatal művész. Kellemes hangkarakter és szerethető figura, egy picit több lázadást, egy picit markánsabb formálást el tudtam volna képzelni a szerepben. De ez pont az, ami pár előadás után utat törhet magának. Roger szerepében Cseh Dávid Péter látható, aki viszont már az utóbbi pár évben látható volt itt-ott prominens zenés színházainkban, nem is kicsi szerepekben és most is igazolta kivételes hangi képességeit. Színészi alakítása is jó és hihető. Mimi szerepében Gadó Anita remekel, akinek nagyon jól áll a bártáncosnő szerepe. Nem csak hangkarakterben tökéletes választás, de formában, karakterben is pofon csapja a szerep. Anita elmúlt egy évben nagyot lépett előre, hiszen megkapta a Madáchban a SIX egyik főszerepét, majd a megújított Nyomorultak Cosette szerepét, most pedig Mimit. Három olyan musical főszerep, melyekért pályatársak sokasága irigyelheti a feltűnő szépségű színésznőt. Cseh Dávid Péter és Gadó Anita remek kémiája megkérdőjelezhetetlen, talán nem véletlen, hogy az életben is egy párt alkotnak. Maureen-t a bemutatón Veres Mónika Nika alakította (a galériában Zsitva Réka látható), aki feltűnése óta az egyik legfantasztikusabban éneklő művész musical színpadokon. A SIX-ben is és itt is leénekli a csillagokat, akárcsak a We will rock you musicalben. Ő elsősorban énekesnő, de hálásak lehetünk, a musical műfajt sem hanyagolja. Nagyszerű és igen dögös formában lépett színpadra. Joanne szerepében Vágó Zsuzsi méltó partnere. Második felvonásbeli duettjük egészen emlékezetes élmény. Ekanem Bálint remek Tom Collins, szívbe markoló szólóval. Róla is meg kell jegyezni, milyen nagyot lépett előre pályáján. Több mint tíz éve jelen van, X-faktorban is megfordult, a Mamma Mia kisebb szerepében színpadon tíz éve, de idén Javert-ként is a Nyomorultak előadás egyik legjobbja és Tom szerepében is remek. Úgy látom, Ő most ért be és harmincas évei közepére lett fajsúlyos színész. Angel megformálója Tarlós Ferenc volt a premieren, aki derekasan teszi a dolgát, egy transzvesztita zenészt, énekest, táncost megformálni kihívás. Ráadásul a régi előadás legmarkánsabb emlékeket hagyó alkotójával küzd a fejemben. Persze, akik frissen, régi emlékektől mentesen ülnek be a darabra, nem küzdenek ilyen problémákkal. Kékesi Gábor Benjámin hálátlan szerepében igazán megfelelő, az ember szeretné felpofozni.

Összegzésként mi mást mondhatnék, érdemes megnézni ezt a darabot, különösen azért, mert egy hazánkban elhanyagolt világsikert láthatunk, egyelőre kicsit még egyenetlen minőségben, de biztató módon és tehetséges művészeket mozgatva. A kettőzött szerepekben Zsitva Réka és Pásztor Ádám lépnek még színre, akik szintén ismert, már bizonyított musical színészek. Ha megfogadják a tanácsomat, a színházban látogatás előtt megnézik a Tick, Tick… Boom! című, Larson önéletrajzi művéből készült filmet, van olyan streaming szolgáltató, ahol megtekinthető, majd a színházi élmény után pedig meg lehet ismerkedni a 2005-ös Rent mozifilmmel is. Kellemes három estés program! Minderre alkalom is ígérkezik, hiszen február 9-én ismét színpadon a Rent.

Jegyvásárlás

Jakab Szabolcs
Fotó: Petró Adri

[2025.01.28.]