"Csavard fel a szőnyeget, Rockandrollia!" - Hungária az MVM Dome-ban

Mentol illat, lángoló limbó rúd, vérpezsdítő koreográfiák, vibráló hangulat és rock and roll kifulladásig. A Hungária MVM Dome-beli dupla koncertjén bizony tényleg mindenki twistelt, miközben visszarepültünk a hetvenes évek házibuli hangulatába. Több mint négy évtized zenéje elevenedett meg a színpadon elképesztő energiával – miközben negyvenezer ember rockyzott és énekelte egyszerre a legnagyobb klasszikusokat.

A koncert grandiózus intróval indult. A teljes aréna fénybe borult, füst gomolygott a színpadon, látványos hatalmas LED-falakon jelent meg Fenyő Miklós, Dolly, Novai Gábor és Szikora Róbert fiatalkori önmaga. Miközben lassan kibontakozott egy óriási léghajó-sziluett, és elindult az ébredés: „Ébredj fel, Rockandrollia!”

A közönség egyszerre pattant fel, telefonok ezrei világították be az MVM Dome-ot, és onnantól kezdve nem volt megállás. A nyitány után egy virtuális léghajóval megérkezett Fenyő Miklós, Dolly, Novai Gábor és Szikora Róbert – és már ébresztették is Rockandrolliát a nevükkel díszített mikrofonállványok mögött. A show pedig elindult egy olyan nosztalgia körhintán, ahol nem volt se fék, se csend, se szomorkodás, csak rock and roll, amíg bírtuk szuflával.

Hungária koncert képekben - klikk a fotóra

Jampikkal és jampipikkel telt meg a küzdőtér és a lelátó

Már az is élmény volt, amit a nézőtéren láttunk: jampik és jampipik lepték el az MVM Dome-ot. Volt itt bőven pöttyös szoknya, libbenő alsószoknyák, hátrafésült haj, napszemüveg, sok alsószoknyás Csipkerózsika és a húszéveseket megszégyenítő lendület és tánc. Egy pillanat alatt megérkeztünk Dallywood-ba, ahol megszűnt az idő és a tér. Mindenki kortalanul élvezte a legnagyobb slágereket. Sok sok év után végre újra élőben.

Óriási eseménynek számított ugyanis, amikor bejelentették, hogy a Hungária, 29 év után újra koncertet ad. Akkor azt hittük nem is lesz több, de szerencsére sikerült visszatapsolni őket még két teltházas, nagyszabású koncertre, 2025 nyarára is.

Ez nekem külön óriási öröm, mert Hungárián nőttem fel. Az első rocky szám, amire versenyt nyertünk a Hotel Menthol volt és mivel fekete hajú, barna szemű kislány voltam és a hatodikon laktam, így a Randi Andival frocliztak az osztálytársaim, amikor suli után belógtunk az osztályterembe táncolni ötödikben.

Minden szülinapon, minden szilveszterkor és lagziban a legönfeledtebb táncos élményeket hozta magával számomra a Hungária zenéje. És most is: mintha mindenki egyszerre megfiatalodott volna a zene hatására.

Egyszer csak odalépett mellém egy ismeretlen úriember és táncba hívott. Mutatta a térdét, hogy le van sérülve, majd vigyáz, de ő táncolni akar. Elmondhatatlanul jókat táncoltunk és nagyokat nevettünk. De nemcsak vele, hanem bárkivel, aki csak szembe jött.

A Hotel Menthol alatt mentol illat lepte el a csarnokot, szikrák csaptak fel, konfetti eső hullott az égből, méghozzá a híres álomhotel formájában.

Tüzes rock and roll cirkusz a színpadon

A koncert vizuálisan is elképesztő volt: a Multimilliomos jazz dobos alatt Szikora Róbert, a dobszerkóval együtt felemelkedett a levegőbe, később Fenyő Miklós is a zongorával együtt “repült” a magasba. Zseniális tánc koreográfiák, szebbnél szebb ruhák és rengeteg különleges pirotechnikai és vizuális elem volt a koncerten. A “hathengeres” Limbó hintó alatt égő limbó rúd alatt csúsztak át a táncosok a színpadon, miközben mindenki együtt énekelte:
 „Könnyen lebillen a limbo-léc,, húzd be a hasad, mert hozzáérsz.”

A koncert egyik legemlékezetesebb pontja számomra mégis a Kasza Bubu volt – amikor két üres mikrofon sorakozott fel a többiek mellett, és a háttérvetítésen életnagyságban megjelent Kékes Zoltán és Fekete Gyula (Szaxi Maxi). Nem fotóként – hanem mozgásban, játszva a dalt. A látvány úgy volt koreografálva, mintha ott lennének. És sokak lelkében biztos vagyok benne, hogy tényleg ott is voltak. Az előadók és a legnagyobb rajongók lelkében egészen biztosan.

A magyar Rock And Roll örökség negyvenezer hangja egy hangként szólalt meg a Dome-ban.

A két koncerten összesen körülbelül 40 000 ember táncolta és énekelte végig a Hungária slágereit – világítottak szentjánosbogárként az Eszelős szerelem és az Álom Luxuskivitelben című dalok alatt, járták a twistet a Casino Twistre, üvöltötték a Csókkirályt, az Isztambult, a Micsoda bulit, a Ciao Marinát és a Duci Jucit.

A végén már senki nem akarta, hogy vége legyen:
 „Oltsd el a lámpát, s nyisd fel a zongorát,
 A zene szóljon, szálljon az éjen át!
 Tüntesd el a rendet, megtörjük a csendet,
 Csavard fel a szőnyeget!”

És fel is csavartuk a szőnyeget és az energia szintet is. Méghozzá a maximumra. Önfeledten, felszabadultan, a Flipper Öcsiről szóló megemlékezés alatt könnyek között, de legtöbbször énekelve, ugrálva, életörömtől duzzadva.

Talán ez volt az utolsó nagy buli. De én bízom benne, hogy nem ez volt a jampik és a jampipik záróünnepe. Bárhogy is lesz, a Hungária öröksége soha nem halkul el a szívünkben. Hiszen egy életre szóló élményt kaphattunk mindazoktól, akik megálmodták és megvalósították ezt a nem mindennapi koncertet.

Örök hála érte. Köszönjük szépen!

Suri Andrea
fotó: Petró Adri

[2025.07.08.]