Sisi siker a Dóm téren - remek fotókkal
Végül még egy apróság. Engem az is zavart kicsit, hogy a magyar összeesküvők találkozóján miért volt koedukált a fáklyatartók csapata. Nem tartom magam hím-sovinisztának, egyszerűen csak nem tartom életszerűnek, hogy akkoriban, egy ilyen titkos, rendkívül kényes és veszélyes eseményen a magyar nemes urak elviselték volna a gyengébb nem részvételét.
Egy kis plussz
El kell ismernem ugyanakkor, hogy a színpadon élőben megjelenő lovaskocsi impozáns látvány és jó ötlet volt, ez ténylegesen növelte az előadás fényét és értékét. Csakúgy, mint a koronázási jelenetben a tűzijáték, vagy a nép lázongása során kettészakított, kétfejű sassal ékesített eleme a díszletnek. Ugyanakkor szerintem komoly ziccert hagytak ki azzal, hogy a házasságkötés során megkonduló harangok nem a Dóm tornyaiból szólaltatták meg. Biztos nem lett volna könnyű megszervezni, de az sem kétséges, hogy nagyon ütős lett volna.
Kettős látás
A két alkalommal két különböző szereposztással láttam az előadást. Általánosságban elmondható, hogy egy ekkora színpadon sokkal nehezebb dolga van a színészeknek. Még legelső sorokban ülő nézők is olyan távolságban vannak tőlük, hogy apró, finom gesztusaik nem juthatnak el hozzájuk, ezért teljesen más eszköztárral kell a jellemábrázolást felépíteniük. Ennek sikere kulcsfontosságú egy olyan darab esetében, aminek egyik erőssége a nagyon finoman cizellált karakterek felsorakoztatása. Volt, akinek jobban sikerül a feladat megoldása és volt, akinek kevésbé.
A két szereposztás szinte egyik figura esetében sem volt egyenértékű. Épp a főszereplő, a Halál esetében ez nem is lehetett elvárás. Szabó P. Szilveszter a hosszú évek során szinte behozhatatlan előnyre tett szert a figura kidolgozása terén. Váltója Homonnay Zsolt viszont most debütált e szerepben. Számomra ez nem kis meglepetés volt, hiszen az életvidám, gyakran bolondozó, a szó jó értelmébe vett „örök gyerek” művész – akit 2000-ben az év bonvivánjának választottak - karakterét valahogy nehezen tudtam elképzelni a Halál köntösében. Még ha a darab alapjában véve a Halál szerelmére alapul is, bonvivánnak azért mégsem aposztrofálnám a kaszást.
Az eddigi, sokkal keményebb hangszínű elődök (gondoljunk csak a meglehetősen rockos hangzású Mester Tamásra, vagy Kamarás Mátéra) után Zsolt kiműveltebb, operásabb hangja ugyancsak éles váltásnak ígérkezett. Ezzel együtt nem okozott csalódást ez a felállás. Zsolt nagyon jól énekelt. És bár most még ritkán éreztem személyében a Halál jelenlétét a színpadon, érződött, hogy van benne fantázia. Ha lesz rá elég ideje és lehetősége, hogy beleérjen a szerepbe, akkor „szabópéi” magasságokat karcolhat előadásával.
A két címszereplő egyaránt tetszett. Janza Kata most is, mint szinte valahányszor, amikor láttam, fürdött a szerepben. Párja, Füredi Nikolett ugyan egy kicsit megijesztett az elején azzal, hogy nekem túlzottan is nyafogósra vette a gyerek Sisi figuráját, de a későbbiek során teljesen meggyőzött és nagy része volt abban, hogy végül is örültem, hogy mindkét szereposztásban megnéztem az előadást. Hasonló érzéseim voltak Nádasi Veronikával kapcsolatban is, aki egyre jobb Zsófia.
Kis szerencsétlenségére a váltója az utolérhetetlen Molnár Piroska, akit viszont egyre jobban megközelíteni is már nagy dicsőség. Súlyponti kérdés a siker szempontjából Luchenik alakítása, akik szerencsére nagyjából hozták a formájukat. Bár Földes Tamás önmagához képest meglepően sokat hibázott, de esetében ez csak annyit jelent, hogy nem volt makulátlan a produkciója. Lehet, hogy Őt jobban zavarta a megnövekedett tér - amit megannyi alkalommal át kellett hidalnia (sőt olykor rohannia) keresztül kasul -, mint Száraz Tamást.
A legnagyobb különbséget én a két császár esetében éltem meg. Nem is elsősorban az ének, sokkal inkább a színészi alakítás szempontjából nem voltak egy súlycsoportban. Ez persze csak annak fájt, akinek volt összehasonlítási alapja. Szerencsére a Rudolfokkal nem volt ilyen gond, még akkor sem. Dolhai Attila és Mohácsi Márk kölcsönösen felülmúlták egymást, és kizárólag abban a kérdésben osztották meg a nézőtéren helyet foglaló kislányok, nagylányok, édesanyák és nagymamák szívét, hogy a gyermeki báj melyiküknek igazán sajátja.
Szerelem
Szinte percre pontosan három órakor értem haza mindkét előadás után. Mindent összevetve és a fáradtság dacára mindkettővel kapcsolatban úgy éreztem, kár lett volna kihagynom. És már alig várom, hogy részben újra élhessem az élményt Karácsonykor, amikor várhatóan a Szegeden készült felvételekből készülő DVD megjelenik. Belátom, nem feltétlen racionálisak ezek a gondolatok. Sokszor feltettem magamnak is a kérdést: „Mért hív e régi dal most, mért szól hozzám?” Azok számára, akik ismerik (az) Elisabeth-et, a válasz nyilvánvaló: „ez az ember nyelvén: szerelem”.
- Balázs András -
 |
| A főpróba képei |
[2009.09.01.]
Hírek
