Ska-p koncert amolyan odamondósan

2002 után másodszorra üdvözölhettük a spanyol skaszíntér legnépszerűbbikét. Nézzük mi történt a bulin.

Nem tudom, hogy hányan voltatok a Szigeten az első napon, de azt hiszem, hogy aki volt, annak szemet szúrt, hogy fél öt tájékán nagy volt  mozgolódás és spanyol motyogás hallatszott, meg egy igen monoton és egy idő után idegesítő dob. Majd késöbb egy kis gityó hangolás, némi szinti és persze a trombiták amelyik a ska stílus alapeleme, hiszen ez nem másnak volt a kezdete mint a Ska-P koncertnek!
 
Utoljára 2 éve voltak itt, de azt hiszem most sokkal többen voltak rájuk kiváncsiak mint akkor, hiszen két év alatt rohamosan nőtt az ismeretségük a lázadó punk és ska stílust keverő arcoknak itten szép hazánkban.
 
No de, miután több ezren kinn voltak, a koncert kezdetén felmérve a helyzetet, gyorsan behatoltam, hogy a parti sűrűjében találjam magam. Amikor belekezdtek huhhh a tömeg őrjöngött, ráadásul még a nap is sütött hát nem egy utópia? Az első szám kezdetén megkezdődött az óriási parti hangulat olyannyira, hogy még a cipőm is leesett a lábamról de nagy nehezen visszaszereztem (ez Junkies koncerten nem sikerült). Nem is kell mondanom hogy a gyorsabb, pergősebb számoknál elől pogóig fajult a dolog de nagyon jó volt nem lehetett rá semmi panaszom. A hangulatot csak fokozta, hogy néhány számnál az énekes vagy valamelyik tag különböző maskarába jött a színpadra, mint pl.: Uncle Samként kaszával gólyalábon(!) vagy amikor a Romero el madero című nótájuk elején egy rohamrendőr „összeverte” az énekest. Na persze ennél a számnál jött a nagy klasszikus közös ordítás, hogy „POLICE F**K OFF!”.

Szinte minden nagy slágerüket eljátszották, de azért azt hiányoltam, hogy a Paramilitart nem hallottam élőben tőlük. A koncert alatt tőlük megszokottan előjött végig az Amerika és Bush elleniség, az antirasszizmus illetve a rendőri brutalitás, amit mi, a közönség örömmel konstatált.

Némi politika is került a dologba, a koncertet, de mindez olyan köntösbe bugyolálva, hogy igazán nem mondhatjuk, hogy túlzásba vitték.
A koncert közepétől kezdve már olyannyira nem volt levegő mintha nem is szabad ég alatt zajlott volna az egész koncert. Azt is még el kell mondanom, hogy nagyon jó volt a hangzás, a számokat pontosan, hiba nélkül játszották és a számok között nem is voltak olyan nagyon szünetek, ami azért el tudta volna kicsit rontani a hangulatot.
 
A közönség kifogástalan volt, de ki kell emelnem a külföldieket, akik tényleg megadták azt a „fiatalság, összefogás, testvériség” hangulatot. Erre példa, hogy amikor szörföztem a közönségen (először majdhogynem hozzávetőlegesen 60 métert vittek közbe flakonokat meg papucsokat adtak a kezembe, amiket szívélyesen tova dobtam) és letettek, pont spanyolok közé keveredtem, akikkel aztán meg volt az az amolyan „király testvér csapj bele!”. A szörfözéssel még egy személyes élményem hadd meséljem el, hiszen az egyik ilyen eseménynél a színpad felé kezdtek el vinni és egészen eljutottam egészen a korlátig, ahol már le kellett, hogy tegyenek ennek következtében egy szegény lányt teli talppal hátba rúgtam…pedig még jól is nézett ki. Ezúton is kérek tőle bocsánatot.
 
Összefoglalva a koncert fergeteges volt és ugyanakkor rendesen kis fárasztott, így nagy lazítás volt a Ska-P együttest követő Morcheeba és annak lebilincselő hangú énekesnője, na de ez már egy másik esemény. Aki nem ismeri a Ska-p-t az hallgassa meg mert kötelező, akár tetszeni fog akár nem, elvégre lassan kultúr zenekarnak is nevezhető.

Magó Ádám

[2005.08.14.]