Jó zene, rossz keverés után jöhet a Hazafutás

Az Insipid együttes, Hazafutás című első albumát tartom a kezemben. A CD-borító elején egy festett kutya tartja felénk a hátsó felét! No erre már kíváncsi vagyok! Saját stílusukról állítják a srácok, hogy rock, pop és funky elemek kavarodnak ki a hangszóróból, ha ők ontják bele a muzsikájukat. Szóval vegyes! Minden van benne, ami tetszhet a hallgatóságnak.

Az első dal a „Bajnok” címet viseli. Igazi lemezkezdő nóta. Jó, de valami furcsa. És ez a furcsaság végig jelen van a lemezen. Na ezen át is ugrunk.

Következzék a „Bevadulok” című dal. Már a címből következtethetünk, hogy ez egy keményebb hangvételű track lesz. Így is van. Csak nem nagyon vadultam be tőle, mert a lemez fő hibája itt jön ki. De nagyon. Ez pedig a keverés! De erről egy kicsit később mesélnék. Egyébként a „Bevadulok” című dal tetszett nekem. Ötletes szöveg, jó dallam és hangszerelés. Igazi koncert nóta! Az „Angyal”. Hát ez viszont nagyon jó kis szerzemény! Komolyan. Érzem benne azt, hogy egyrészt megvan a slágeressége, ugyanakkor nem egy, ma oly divatos lagymatag gagyi!

„Neked így, nekem úgy”, a következő. Itt kezdem megérezni az Insipid-ízt, amiről az albumbeharangozó promóciós lemez eleje írt. Ez megint csak a slágeresség jegyeit hordozza magán, az előbb említett pozitív értelemben. Aztán nagyon tetszett még a lemezről, a „Ring” című dal. Egyszerű és frappáns. Megvan a maga hangulata, mindemellett nagyon jó hangszeres megoldások hallhatóak benne.

Aztán jönnek a nóták sorba. Mindegyikben vannak jó dolgok és kevésbé jó megoldások. Nekem egy kicsit egysíkúak ezek a számok és nem éreztem egyiknél se, hogy „azt a mindenit”! Az utolsó előtti dal a CD-n a címadó szerzemény. Hát ez nem egy címadó! Félreértés ne essék, a muzsika nagyon korrekt. A címe is egyedi, nem egy szokványos cím. De szerintem vannak jobbak is a lemezen. Bár nem mindig a legjobb dal a címadó.

A keverés, ami...

Egyébként nagyon helytálló a lemez. A maga stílusában. A zenészek teljesítménye átlagos. Nem tudom a stílus milyen megkötéseket követel, de azért sajnáltam, hogy nem hallottam egy igazán ötletes gitárszólót, vagy bármi olyat amire azt mondanám, hogy „na, ez igen”! Oké, hogy nem szabad manapság túljátszani a nótákat, meg virgázást hagyjuk meg a roma gitárosoknak, de lehet 4 hangból is gitárszólót játszani, ha az a négy hang úgy van eljátszva. De a stílusba belefér. A basszusjáték talán az egyetlen, ami nagyon tetszett. Illetve tetszik még a dobolás is. Egyszóval, a stílusában az Insipid, egy nagyon jó zenekar. De szerintem ezek a számok így a lemezen nem olyan ütősek, mint élőben.

A lemezzel kapcsolatos további elmélkedésem tárgya pedig a keverés! Ami ebben az esetben nagyon nem jött be nekem. Mielőtt bármit is mondanék erről, azért azt hozzáteszem, hogy egy jó nagy koncertcuccon hallgattam meg a „nem-mondom-melyik” együttes zenekari beállása után. Ezáltal pár szakmai fül is hallotta rajtam kívül. Úgyhogy ez már nem csak az én véleményem. A hangkép beszűkült, nincs semmi tér. Minden középről szól. Töményen! De ez a kisebbik gond.

A dob minden egyes dalban halk és erőtlen. Olyan hátul van, hogy néha keresni kell, hogy mit játszott a dobos! Na jó, ez azért egy kicsit túlzás. Ez valószínű azért is van, mert szerintem a felvételnél nem egy kimikrofonozott akusztikus dob, hanem software szól. Ami nem baj, mert nagyon jó dolgok vannak már erre és sokan használják, ugyanakkor nem dobgép helyettesíti a dobost, hanem ő üti fel, csak nem kell bajlódni a mikrofonozással és a felvétel utáni vágásokkal. Ráadásul egy rosszul mikrofonozott, rossz dob, még szörnyűbb tud lenni.

Ismét bevadulok

Jómagam is felvétel szempontjából software párti vagyok. Ha mégsem így van és ez egy akusztikus dob, akkor elnézést kérek, tévedtem. De ez a dob erőtlenség bármiből is fakad, nagyon nem jó. Ez főleg mint már mondottam a második „Bevadulok” című dalnál nagy kár. Azért is mert talán az egyik legjobb dal a lemezen. Ott ahol várom a „vadulást”, a refrénnél, szörnyen vissza esik az egész zene! Igen is legyen csitt-csatt, püff-paff! A lábdob szinte eltűnik, ugyanakkor a basszusgitár nagyon jól szól. Erre a bass gitározásra rákerült volna egy jó hangú lábdob, akkor aztán veszélyesen jó lenne a lemez. Kár érte! A gitárok viszont jól szólnak. Érezték is ezt biztos keverésnél, mert nagyon elől vannak.

Lehet, ha a dob dinamikában előrébb jött volna, ez a probléma is megoldódik. Azért lovagolok ezen ennyit, mert úgy érzem, a zenészek megtették, amit megkellett, csak ez a korongról nem jön le! Meg aztán nem mindenki ilyen füllel hallgat egy lemezt, de bocsánat, én csak így tudok hallgatni bármit. És számomra, akármilyen jó dalok is vannak a lemezen, egy rossz keverés mindent elront.

Ezért örülhet azon zeneszerető ember, aki csak hallgatja a zenét és semmilyen más módon nem foglalkozik vele. Így hát az itt leírtakat észre sem veszik. Egyébként legnagyobb meglepetésemre, amikor otthon betettem a lemezt a két 5 Wattos hangszórójú, hordozható CD lejátszómba, akkor a fent leírtak mintha eltűntek volna. Itt a hangszóró adta lehetőségekhez képest tök jól szólt. Hát becsapós dolog ez a hang! Lehet nem kellett volna elvinnem a lemezt erre a koncerthangosításra. Akkor jó pár karaktert kihagyhattam volna. No de inkább írjunk őszintét, mint felületeset.

Jó úton járnak

Egyébként az Insipid ettől sokkal jobb zenekar szerintem és biztos vagyok benne, hogy élőben sokkal jobbak és akkorát zúznak, mint az állat. Merthogy megnéztem én a banda weblapját, ahol szuper koncertvideók vannak és site is nagyon jó! De sajnos a lemezkészítésnél a zenekarok, ki vannak téve sok mindennek. A lehallgató rendszernek, a „hangmérnöknek”, a mikrofonoknak, a kábeleknek és legfőképp a rögzített lelkiállapotnak, amit egy életen át vállalni kell.

De az Insipid jó úton jár! Talán egy kicsit kiforratlan még a muzsika. És ha nem szakmai füllel hallgatnám, akkor nagyon Szuper lemez lenne ez. Az a generáció, aki szereti ezt a fajta csinnadrattát, az bizonyára ezért is rajongani fog. Illetve a lemez hatására azt is megígérem, hogyha valahol a közelünkbe játszik a zenekar, elmegyek egy Insipid koncertre, azért hogy a maga valójában lássam és halljam az együttest és ezen nótákat. Mert hát az az igazi!

Végezetül pedig kívánok az országnak sok ilyen zenekart. A manager bácsiknak, pedig fülmosást és utána zenei hallást! Már csak azért, mert nem csak gumizene létezik és nem csak a kereskedelmi média bohócaira kíváncsiak az emberek. Ha ezt a lemezt jól megszponzorált reklámokkal zúdítanák az emberekre, és a kötelező rádiókból és tévékből is ez folyna reggel, délben, este, akkor országos kedvenc válhatna belőle. Még Soundbeli hibák ellenére is. Az Insipidnek, meg sok jó lemezt és sok jó koncertet, na meg egy jó lemezhangzást a következőre, de nagy cuccon ne tessék hallgatni!

-norro-

[2008.05.11.]