Mindenkinek kell egy álom! - tanácsolja Fenyő Miklós

Tudom ezt már gyerekkorom óta, mégis olyan nehéz ezzel valamit is kezdeni. Ilyen volt Fenyő Miklós legújabb albuma is, mert az ember legszívesebben csak hallgatja és hallgatja és hallgatja, és nem beszél róla, minek azt? Elmond mindent az album. Ám azért kell, mert az idő telik és annál nehezebb lesz mondatokba önteni az érzéseket, amelyeket az álmok hullámhosszán egy jampi küld nekünk…

Merengő

Ezzel a szóval lehetne a borítót a legjobban jellemezni, ugyanis ahogy Fenyő a messzi távolba néz, az valamiféle merengés hangulatát kelti az emberben, ami egyszerre andalító és nosztalgiázásra csábító. A hátsó oldalon remekül olvasható és elegáns betűtípussal szedett dallista található.

Amint kinyitjuk a papírborítót egy kis füzetecskét találunk, amiben a dalszövegek olvashatóak, amelyet mindig kitörő lelkesedéssel fogadok, mert roppant hasznosnak találom. Ahogy széthajtjuk a nagy Fenyő néz vissza a kis Fenyőre, vagy éppen fordítva? Nézőpont kérdése, kinek mi tetszik…

Mint egy zenés könyv

Kell egy álom: ezzel nyit, amely annyira nem tetszett. A szövege az igen, de valahogy nekem ez nem volt a megszokott „Fenyős”. Bár meg kell hagyni, hogy ahogy hallgattam az egészet, az az érzésem volt, mintha egy kavicsot rugdalva látnám fütyörészni a zenészt. A dallama andalító, és míg hallgatod, tényleg elhiszed, hogy kell egy álom.

Fejre áll a ház: na ez már egy rock and roll nóta, olyan, amire még akkor is megindul az ember lábában a tánc, hogyha egyhelyben ül. A zongoraszóló kifejezetten remek benne. A szövege pedig: nos sok álom fejre tudja állítani a házat… A szövegét értelmezze mindenki kedve szerint, Miki mesél nekünk, üdv az álmok hullámhosszán…

Villamosról írtak már nótát, de Fenyő elérte, hogy ha legközelebb látom a nagy sárga járművet, akkor nekem már csak a Csavarog a villamos fog eszembe jutni. Itt is mesél nekünk, egy szerelmi történetet, ahogy talán valaha szüleink is átélték. Hol voltak akkor még a menő sportautók, amivel hódítani jártak az ifjú legények? Beérték a villamossal is! A dal lüktetése olyan, hogy ha az ember kicsit elmereng, akkor akár még azt is érzi, hogyan himbálózik a járgány…

New York days, New York nights: ez a dal tetszett legkevésbé az albumról, nekem egy kicsi country-s volt, Fenyőtől nem ezt szoktam meg. Na persze azért nem tagadja meg önmagát, a rock and roll itt is kihallható. Miki pedig meséli, hogyan élte meg az amerikai éveket…

A Subidubi május az egyik kedvencem. Nem is nagyon lehet elmondani miért, szövegileg, zeneileg, hangulatilag mindenképpen magával ragadó. Különösen a refrénje tetszik, érezhető benne az a könnyedség, amely Fenyőt oly’ magasra emelte. A rímek pedig sziporkáznak…

Szabad Európa: nagy szó volt ez akkoriban. Ami elsőre megütötte a fülem, az a basszus zengése, és a dob finom lüktetése. Kicsit nagyzenekari a mű, ezt emeli ki az igazán aktív vokál is. A „keményebb” dalok kategóriába sorolnám. Jó kis rocky, a rezesek pedig igazán kitetettek magukért.
Foci, szívvel-lélekkel

Ha már foci van, abból csak jó sülhet ki! A Meccset nézek és hozzá sört iszok című felvéltet szinten a legjobbak közé sorolnám. Roppant kellemes zene, amit a gitár tesz még hangulatosabbá. A szövegben pedig nyomon követhetjük, hogyan is fociztak akkoriban a parki srácok, ami gyógyír volt szinte minden hétköznapi problémára. Na meg a hétvégi meccsek, sörrel a kézben…

Minden kocka fordul: egyszer már fordult, de most némi új szövegi elemekkel tarkított lett a nóta, amely így okozott még meglepetést. Rock and roll a javából…És igen: „minden nő azt várja, hogy egyszer felfedezd…”

Már megint foci, hajrá! Csak a foci van pörgős dal, ismét mesél a Miklós, rock and rollban beszéli el, „szinte zenés történelemórát tartva – hogy voltak bizony szép idők is a magyar labdarúgásban…S talán lesznek is még…

Százlábugi: a legnagyobb rock&roll az albumon. Ez is a focival tarkítva, ugyanis nem csak a parketten előny a rongyláb. „Holtom után is imádnak az asszonyok…” Na igen…

Dollyval egy duett következik, s bizony némi kis könnycseppet is csalhat annak a szemébe, akik ismerik a két énekes pályájának történetét, s nem csak a Szemed ugye csillog még cím miatt. Lágy, kellemes, mintha egy régi, fekete-fehér filmet néznénk…

Úgy mint régen: méltó zárása a lemeznek! Szintén nagyon tetszett ez a dal, nehéz is leírni, milyen érzéseket keltett bennem. Zeneileg remekül összerakott nóta, amely támogatja a szöveget, amitől kedve lesz az embernek szerelmesnek lenni: „A szerelem az mindig volt és mindig lesz…” Nem is kell ennél jobb zárszó…

Valóságos mese

Fenyő folytatta azt a mesét, amit a Mrs. Rock and Roll lemezén elkezdett, s milyen jól tette! Olyan részleteket tudhatunk meg, amelyeket akkor sem fogunk ismerni, ha ezer életrajzi könyvet adnak is ki Miklósról. Ő írta mindegyik nóta zenéjét és szövegét, ami külön értéke a korongnak.

Tőle kapjuk, belőle jön, róla szól. A rock and roll pedig Magyarországon szinte ő maga. Nem hiába volt nehéz erről az albumról írni, mert mindent elmond, amit el kell. Csak figyeljünk rá, s akkor meglátjuk, felesleges minden szó…

– Havassy Anna Katalin –

[2008.06.11.]