A hőség nem vette el a bulikedvet: világok zenéje a Szigeten - képekkel

A pénteki napunkat reggae-vel kezdtük és jazzbe fojtott elektronikával fejeztük be, közben volt világok zenéje, rock és nagyon-nagyon meleg. Ziggi, Nemjuci, Altan, Transglobal Underground, Mori Kante és Parov Stelar a Szigeten.

A délutáni rekkenő hőségeben kevés zene van, ami meg tudja mozgatni úgy a közönséget, mint a reggae. A holland származású Ziggi és csapata, a Renaissance Band a tikkasztó hőség ellenére is oda tudta csalni az embereket a Nagyszínpadhoz (igaz, a jelenlevők túlnyomó része holland fiatal volt, nekik meg kötelező a földijük koncertjére elmenni).

Érdekes, hogy míg a Glastonbury-t megjárt (és hazai viszonylatban eredetinek is nevezhető) Realistic Crew (csütörtökön) a napfényes és pici MR2 színpadon kapott helyet, addig a Németh Juci (akit egyébként szeretünk) féle Nemjuci zenekar simán a Wan2-ban léphetett fel. És mindezt úgy, hogy nincs kiadott lemezük, és különben is: tegye fel a kezét, aki hallott legalább egy számot tőlük, vagy legalább azt el tudja képzelni, hogy milyen zenét játszanak. Na ugye.

Szóval délután 5-körül Nemjuci a Wan2 színpadon: a meleget csak a sátor oldalában elhelyezkedő hatalmas ventilátorok környékén lehetett elviselni. A zenekar eléggé energikus volt, a közönségről ezt már nem lehetett elmondani. Összességében viheti még valamire a formáció, ha más nem, akkor ők lesznek a magyar Juliette and the Licks.

Nemjuci a Szigeten

A pénteki, szinte elviselhetetlen hőséget mindenki másként próbálta meg átvészelni: a többség inkább sátorban, árnyékban vagy valamelyik kocsmában, de voltak, akik kukákat alakítottak át "medencévé", majd abban ülve hűsítették magukat.

Hőségben - életképek

A világzenei színpadnál a meleg ellenére is meglehetősen nagy buli kerekedett az Altan fellépéséből. Azt azért nem gondoltam volna, hogy a tradicionális ír muzsika a 40 fokban is képes ennyi embert rávenni az őrült táncra.

Az Altant a magyar Barbaro követte, róluk nem sokat hallottam eddig, pedig már több, mint 20 éve értelmezik újra a magyar és balkáni népzenét elektromos gitárok segítségével. Néhány számnál még egy kis dubot is csempésztek a zenébe, de ez a legpozitívabb, amit meg tudok említeni a koncertről. Nekem túl sok volt a gitár és kevés a népzene.

Az igazi világzenei csemege azonban még váratott magára: este 8 körül kezdődött a Transglobal Underground koncertje. A '90-es években volt igazán aktuális a Transglobal, a mostani fellépésüket Natacha Atlasszal próbálták meg érdekesebbé tenni, nem túl nagy sikerrel. A műsor alatt csak néhányszor volt egy kis táncolgatás, esetleg ováció.

Transglobal Underground a Szigeten

A keleti hangzás után következett a Mori Kante-féle afrodiszkó, melyen még kevesebben voltak, mint a Transglobal fellépésén. Talán azért, mert - emlékeim szerint - már többször lépett itt fel - vagy mert a Sex Pistols zenélt éppen a Nagyszínpadon. Afrónak afró volt, de diszkónak már kevésbé volt diszkó (legalábbis ami a táncot illeti). Gyanítottam, hogy a Yeke Yeke című slágerükön kívül más nem fog megmaradni a másfél óra zenélésből. Így is lett.

Mori Kante fellépése - galéria

A kicsit leülős koncertek után a valódi önfeledt tombolás érdekében a közeli A38 színpadot vettük célba, egy kis osztrák elektronikáért és jazzért: Parov Stelar és bandája tökéletes választásnak tűnt. Persze a közel fél órás késés nem túl pozitív, de amit utána kaptunk, az mindenért kárpótol.

A lemezhez képest sokkal jazzesebb hangzás jellemző rájuk élőben. Remek hangulat, valóban táncolható zene, annyira, hogy szinte az egész sátor mozgott az ugrálástól. Szerettük volna még tovább hallgatni, de a késés miatt csak egy kis ráadásra volt idő.

Parov Stelar szigetelése képekben

-nagyM-

[2008.08.16.]