Techno takaréklángon: Karányi minimálja

Jómagam szinte sohasem hallgatok elektró zenéket. Általában nem fog meg bennük semmi, és ha valami mégis megtetszik egy-egy műben, az az élmény bizonyosan nem lesz tartós nálam. Karányi lemeze azonban engem meglepett. Trendi és banális klubhangzást vártam. Ellenben megragadott, nem untam; a srác jól odapakolta, amit oda kellett, amit oda szánt. Pély úrral szólva: nekem átjött!

Karányi Dani 18 éves korában keltette fel elsőként a népek figyelmét Oktogon nevű debütáló albumával. A lemez mind itthon, mind külföldön szíves fogadtatásra talált. Akkor Dallam című nótájából közel tízféle remix és két videóklip készült, ez jelentős sikereket eredményezett Karányi számára.

Legújabb kiadványról a My Minimal-ról fogunk most néhány lelkes szót szólni. A minimal, mint zenei műfaj nagy közsikernek örvend napjainkban a gépi zene kedvelőinek körében. Ez nem véletlen. Ugyanis ennek a hangzásvilágnak van valami megmagyarázhatatlanul huszonegyedik századiki vízhangja. A mély basszusoktól, a sokkalta közönségesebb techno hangzástól megcsömörlött közönségnek, ez a műfaj nem feltétlen fog akkora révületet okozni. Azonban, olyan hangulatot garantál, mintha egy zene ittas algebra órától téptünk volna be. Letisztult, finom, és rettenetesen pontos.

Talán ebből kifolyólag néha már kicsit fárasztó is. A techno kultúra oszlopos tagjai azt mondják maga a detroiti származású és az acid eredményeit felhasználó műfaj, szigorúan racionális. Azaz, azért van, hogy táncolj rá! Nos, én bizonyosan tudnék (legalábbis megpróbálnék) a techno racionális volta ellen érvelni, de itt és most nem fogok. A minimal viszont tényleg megfontoltabb, ha úgy teszik valósabban racionális műfaj, mint nagytestvére a techno.

Játszik gyomrunk tűrőképességével

Karányi persze úgy dolgozik végig albumán a minimal hangzással, hogy közben azért egy két dallam, vagy tompa basszus felhasználásával megőrzi a nóták eredeti technós (és azért trance-es) szellemét. Ettől természetesen az album zeneisége masszívan fenntart egy táncolható atmoszférát, ugyanis a radikális minimal elektro nem egy feltétlen dance műfaj, sokkal inkább az ész mozgása, matematika és játék az érzékekkel, és természetesen gyomrunk tűrőképességével.

Karányi azonban nagyon jól csinálja. Erre a mixre, bárki partizhat, lazulhat vagy akár aláfestésével megrendezhet egy rendkívül dizájnos felhozatallal büszkélkedő divatbemutatót. Egy biztos, ezt a zenét hallgatva - képzettársításos képességem használatával - nem jelent meg lelki szemeim előtt egy halom bezselézett hajú, kötekedő pólós fiatal, meg fehér szűk gatyós cicababa, amit a habágyúk és az eszelősen vibráló fények közepette letáncolják egymás lábáról azt a bizonyos Yellow Cab-ot.

Kellemes, visszafogott, és amikor kicsit elengedi magát, még akkor is rendben marad. Persze valószínű, hogy ez a réteg nem is fogja felfedezni, hogy csakúgy, ahogy a komolyzenében, durván szólva egy tulajdonképpeni kontrapunkt effektus itt is fellelhető egy két nóta keretein belül. A sokszor dallamokban és énekhangokban pedig abszolút szűkölködő keverés, szinte egyetlen eleme a ritmus.

Ezek a ritmusok gyakorlatilag gyönyörűen és átgondoltan „szólamoznak”. Négynegyed vonul át egy egész tételen, melyet meglepő, tört ritmusú szólam kísér végig. (Lásd például negyedik tételként a Dirty South mixet).

Így is, úgy is jó

Felesleges időfecsérlésnek gondolom, hogy külön kitérjek arra, milyen előadók nótái kerültek fel a korongra, persze minimális takaréklángon. Hiszen oly mindegy, így is, úgy is jó lenne.

A szellemes elnevezésű Intró (Searching Sounds), tényleg elhitette velem, hogy itt most a DJ valamilyen túlvilági eszköz segítségével, beszippantja masinájába a szükséges hangokat, hogy indulhasson a minimal utazás. Az utolsó AMB mix, pedig csodálatos levezetése a korongnak, mely egyben így a kezdéssel keretbe is foglalja ezt.

Karányi jót szólt nálam. Más jellegű zenei érdeklődésem ellenére, azt hiszem néha fel fog nálam szisszenni a My Minimal. Ha értékelnem kellene, akkor 8/10.

-Márta Alex-

[2008.10.20.]