Elcsíptük a Farkasok énekét - meghallgattuk a Kormorán 86. lemezét

A Kormorán együttes 32 éves működése alatt nem bánt szűkmarkúan a hanghordozók megjelentetésével. Immár a 86.-at köszöntheti a sorban a zenekar népes rajongótábora, és rajtuk kívül mindenki, aki szereti a folk-rock időtálló, fülnek, léleknek egyaránt kedves muzsikáját. Farkasok éneke címmel boltokba került a kilencfős zenekar vadonatúj digitális korongja.

Nem lehet könnyű helyzetben a Kormorán szerzőgárdája, hiszen a kiadott hanghordozók tekintetében lassanként elérik a bűvös „százast”.

Figyelembe véve a folk-rock meghatározó stílusjegyeit, mozgásterük kissé behatároltabb egy átlagos rock-zenét művelő formációnál. Mindezek ellenére a Kormorán műhely – gondosan igyekezvén elkerülni az önismétlés kihelyezett csapdáit – szinte minden egyes lemezével képes meglepetést okozni, illetve valamilyen vonatkozásban megújulni.

A 12 + 1(bónusz) felvételt tartalmazó új stúdióalbum a különböző egyéniségek találkozásának színtere. Hangulatát alapvetően határozza meg két olyan vendég-zeneszerző/gitáros, mint Ángyán Tamás, vagy a valamikori zenésztárs, a most republicos Patai Tamás. Ez utóbbi, már Bill 60 csapás lemezén is bizonyította a rhythm & blueshoz való affinitását.

Kicsit szokatlan keménység

Az egykori Sámán-gitáros Ángyán hatásai, valamint meghatározó hangszeres játéka nem csak saját szerzeményeiben (Legyen már elég; Szeressétek egymást) nyilvánul meg; a markáns gitáralapú hangzásvilág éppúgy jelen van pl. a Koltay Gergely jegyezte nótákban is. E vonalat erősíti a Mr.Basary által komponált rock-ballada, Egy színész emlékére, mely nemcsak szövegi, de zenei mondanivalójában is kifejezi a búcsúzás, az emlékezés magasztos megnyilvánulását.

A Kormorántól kissé szokatlan, kemény alapokat kiválóan ellensúlyozza Gáspár Álmos ízes, székely hegedűjátéka, valamint a zenekarvezető, szövegíró Koltay Gergő lágy töröksíp-, ill. fuvolaszólamai. A Kormorán „lányai”, Tóth Renáta és Géczy Erika lelkivilágához igazodóan helyet kaptak - néhol akusztikus gitárkísérettel megszólaló – balladák és lírák, (Himnuszok rossz időben; A jel); vagy éppen az új generációt képviselendő Koltay-fiú, Kurszán zeneszerzői bemutatkozásának terméke, az Őrizz meg engem bónusz zárótétele.

A Zsoldos Tamás basszusgitáros és Nagy László dobos alkotta ritmusszekció beton alapjaira építményszerűen, illeszkednek Szabó Miklós jellegzetes gitártémái és Szűcs István harmonikus billentyű futamai.

A három énekes magabiztosan szárnyaló intonációi, a kidolgozott vokálok összhangzása, a helyenként érzelmeket felkorbácsoló hangszerelés, összességében a „hagyományos” Kormorán-feeling és az újszerű, keményebb megszólalás szerencsés szimbiózisában közvetítenek fontos üzeneteket.

Filozofikus, ám nagyon is közérthető

S mindez még megfejelve a hanghordozón szereplő népes vendégsereg (az említetteken kívül) Sipeki Zoltán gitáros, valamint Fábián Zoltán, Nagy Balázs, Hollókői Lajos, Szabó Dániel, és nem utolsó sorban a billentyűs fia, Szűcs Norbert közreműködésével.

A mondanivalót ezúttal is Koltay Gergely fogalmazta meg dalszövegekbe öntve. Filozofikus, ám nagyon is közérthető és közérzékelhető tépelődés, a haza és a hétköznapi emberek mindennapjairól. Állandó küzdelmeiről, a rossz döntések okozta felbecsülhetetlen értékvesztésről. Ám egyben előre mutató is: mint mindig, most is az örök optimizmus talaján állva, iránytűt a kézbe adva csillantja meg a reményt egy jobb, élhetőbb világ eljöveteléhez.

Petőfi Sándor 1847. januárjában publikálja Farkasok dala c. költeményét. A Kormorán együttes 2008. októberében, Farkasok éneke címmel jelentet meg CD lemezt. A címek és műfajok tükrében, a két korszak esetleges hasonlóságainak összevetésével, az értékelést az olvasóra, ill. lemezhallgatóra bízom.

-Hegedűs István-

[2008.11.18.]