Korai Öröm 2005

A Korai Örömről mindig is az volt a véleményem, hogy nagyon szerencsés zenét játszanak.

Szerencsés zene? Hehe, baromarcú lennék, hogy ilyet mondok? Nem. Én tudvalevőleg egy kedves srác vagyok. A szerencsést olyan megfontolásból alkalmaztam világ életemben, hogy konkretíve nagy tömegekhez tud szólni a Korai Öröm együttes. Persze jórészt kötött pulcsis alternatív vagány fiatalok hallgatják, akik szeretnek a fűben gitározni mezítláb, de ez alapján én nem ítélem el az együttest. Az, hogy sok emberhez tudnak szólni, nem feltétlenül abból fakad, hogy mindenféle népi hangszert is alkalmaznak, hanem jóval inkább abból, ahogy ezeken játszanak. Körbetekintettem a neten és a következő nevetséges meghatározást találtam valahol: dream psychedelia.

Annak ellenére, hogy milyen faramucin hangzik ez, viszonylagosan lefedi a zenét. Azért nem teljesen, mert rengeteg más motívum (argh), hangulat (bleh) és érzés (eh, ne nézz, nem vagyok bölcsész) is megjelenik. Na, most már lepattanok erről a témáról, még csak annyit, hogy ez az a zene, amit simán betehetsz az autó magnójába, ha mentek anyádékkal Balcsira. Bizonyos számok a szexuális együttlét alkalmával is felhasználhatóak meglátásom szerint, de csak abban az esetben, ha egy kedves fiú egy kedves lánnyal teremt kedves kontaktus. Ha két fiú, akkor inkább a Manowar-t ajánlom, Rob Halford poszter előtt, ha két lány, akkor meg mindegy, csak szóljon valaki nekem is. Köszönöm szépen a kedvességet.

Na, nézzük. Nekem először a második nóta nyerte el a tetszésemet, mert ezt már a vol. 10 ’zine egyik válogatás cd-jéről ismerősként üdvözöltem –hogy orbitálisan f**zarcú hasonlattal éljek. Olyan utasítást adnak ki nekünk a számban, hogy álljon meg a dallam, de le ne álljon a ritmus, még véletlenül sem, a mindenségit neki. Ezt a mondat sokszori ismétlésével nyomatékosítják bennünk. Remek, nem? Hát nem tudom, de az biztos, hogy vagányul hangzik. Biztos valami idézet egy kultikus filmből, amit csak én nem ismerek.

Azt még nem is mondtam, amire felkapná a fejét az ember, ha sablonzenéket hallgat, mint te (ne haragudj, ha tévedtem). Szóval kilenc manus csinálja itt a bársonyos noise-t, mégpedig hangszerek és szájuk, kezük segedelmével. De le merném fogadni, hogy a doboló illető még a lábát is hasznosítja. Ez mindenképpen hasznos információ neked, ha szeretnéd tudni, hogy milyen ez az album. Vagy nem. Azt még közzé teszem, hogy van három tag, akik a látványért felelősek a koncert jellegű megmozdulásokon, ahol igenlőleg, sőt tevékenyen lépnek fel az ügyben, hogy mi, a koncertlátogatók a szemünkkel szépeket lássunk. A Korai mondjuk koncerten a legizgalmasabb (ezt egy magát ’70-es években képzelő tizenéves hippitől tudom, akit S. Lórántnak hívnak és gyakorta mutatkozik békejeles, valamint erőteljes ízlésficamról tanúskodó batikolt pólókban). Egyébként vannak vendégek is a lemezen, mert a Korai Öröm együttes minden bizonnyal barátságosan viselkedik sok zenész ipsével és babuskával, akik ezt oly módon hálálják meg, hogy bemennek a stúdióba és beleénekelnek, meg beleszitároznak az albumba, mégpedig a szíves együttműködés nemzetközileg elfogadott jelével az arcukon. Hát ez tök jó.

Azt hiszem, hogy itt akarom én azt mondani, hogy mindenekfelett azért respektálom jelen esetben ezt a Korai albumot, mert doromb/jews harp, valamint dorombének/khöömei hallható rajta. Azt nem tudom, hogy a dorombéneknek ki találta ki ezt a borzalmasság és vadorzóság határmezsgéjén mozgó khöömei nevet, ami mellesleg annyira torokgyulladásosan hangzik, hogy már készítem is a kanalas gyógyszert, de nekem a dorombról mindig is egy nagyon böszme gödi beszivattyúzás fog beugrani és ez már elég is, hogy komáljak mindenkit. Mindenekelőtt: respektállak Paizsi. Na, most pedig expeditíven térjünk át egy másik megvilágításra. Kevés olyan zenei produktum van, ami maradéktalanul elnyeri a tetszésemet. A kötekedésem tárgya konkrétan az album- és számcímek kifundálása köré helyezkedik el most. Az, hogy egy albumnak nincs címe, meg a számoknak sem, hát, nem tudom. Nekem nagyon nem jön be. Most érted, „Te, neked melyik a kedvenced a lemezről? Nekem az, amiben a tyüttyürü-tyüttyüri dzsám-dzsám-dzsám van.” Szóval a Sigur Rósnak volt hasonló klassz húzása anno, de az is igaz, hogy jobb, ha nincs számcím mintha az lenne, hogy „Dánarfregnir og jarðafarir”. Jó, oké, bocsánatos bűn. Kedveljük inkább együtt a Korait és utazzunk. Az album meg igazándiból jó.

Itt a vége. Béke.

kisbazsa

[2005.10.10.]