Quimby a PeCsában

A Kilélegzés c lemezük bemutatójára került sor a Petőfi Csarnokban

Ezen az estén a hazai „underground” szcéna meghatározó zenekara a Quimby, mely lassan már tíz esztendeje koptatja a hazai színpadokat lépett fel a PeCsában.  Az este hét órai kapunyitásnál már látható volt, hogy bizony nagy kíváncsiság és érdeklődés kíséri a zenekart és az új albumot, illetve a ma esti koncertet is, így nem volt kérdés a teltház sem.

Mielőtt rátérnénk a programra, illetve a koncert kezdés előtt sikerült beszélnem a zenekar tagjaival és megkérdeznem miként telt a Quimby 2005-ös éve? Mivel év vége közeledtével mindenki értékeli az eltelt évet, összegezve a válaszokat nagyon jónak, de nagyon fárasztónak érezték ezt az esztendőt és észrevették, hogy jó értelemben picit megöregedtek és így sokkal kifinomultabb és letisztultabb, felesleges hangoktól mentes albumot tudtak készíteni. Igaz a dalok jó része már készen volt két éve, de az igazi végső formáját az utolsó hetekben kapták meg. Az albumon egyébként 17 dal található.

Nem is beszélve a Shakespeare-Vízkeresztjének eredeti megzenésítéséért részükre megítélt Érték-díjat illeti, amit a Sanoma Budapest Kiadó Rt. által felkért kuratórium tagjai – Huszti Péter, Szinetár Miklós, Presser Gábor és Vitray Tamás – ítéltek oda a zenekarnak. A díjat pedig a koncert előtt néhány nappal 2005.december 10-én egy Ötcsillagos-díjátadó gálán vehették át a Corinthia Grand Hotel Royalban. És természetesen nem csak a neves és elismert emberekből álló zsűri, hanem, ami ennél is fontosabb a közönség elismerését és szeretetét is azonnal kivívta a Vidám Színpadon a Qiumby csapata.

Visszatérve a koncertre az előmelegítést az Effeta végezte, akiknek úgyszintén nem rég jelent meg új albumuk Ébredés címmel.

Nagyon különös és misztikus színpadkép fogadta a közönséget, hiszen talán a legmeghatározóbb színpadi elem a több „disco” tükörgömbből álló kreáció s annak különös szétszórt fényei adta. Az egész koncertnek ez által volt egy misztériuma, - úgy lógtak mintha égitestek lennének és szétáradó parányi fényeik mint nyári éjszakán a milliárdnyi csillag ragyogtak-, és a hozzá adott zenei produkció egyvelege egy különös légkört teremtett és szinte nem érzékelte az ember, hogy hol is van valójában, mintha egy más dimenzióba került volna át. Hatalmas és szinte látható pozitív energiák szabadultak fel, -amit lehetetlen megfogalmazni, amit át kell élni-, és a két és fél órás monstre buli után feltöltődve érezhette magát a közönség.

Talán nem túlzás kijelenteni, hogy a Quimby koncertje volt az év bulija!

Aki nem jött el erre a koncertre az tényleg lemaradt valamiről, amit mi szinte minden nap koncertre járók sem érezhetünk csak kivételes alkalmakkor.

A Quimby és az új album sikerének titka: „ a különleges zenei világuk, hallhattunk spanyolos sanzont, keringőt – amelyből minden Quimby albumra jár legalább egy – feszes ritmusalapra úsztatott sejtelmes gitárokkal megtűzdelt pörgős és táncos számokat, álmatag, ám ragadós lassúkat, sajátos reppes szerzeményt, sőt, még gyermekmondóka ízű dalt is. Mindezekhez, pedig okosan és szívesen használt karakteres dobot, ütőhangszereket, gitárt, basszust és billentyűs hangszereket, jó ízzel bekevert modern elektronikát, végül, ám nem utolsó sorban pedig trombitát”.

- BK -

[2005.12.29.]