HétköznaPI CSAlódások  Nyíregyházán

Ez a koncert sem volt csalódás…

A nyírségi punkok minden bizonnyal áldották az eget, hogy a Pi-CSa őszi turnéjában nyíregyházi állomás is helyet foglalt. A mecseki formáció, mint ismeretes, idén ünnepli 15. születésnapját és az erre az alkalomra készült könyvet is meg lehetett vásárolni (a CD-k mellett persze) a koncert helyszínén, a Tequila Pubban.

Mivel a városban és a fősulin kitett plakátokon nem volt feltüntetve, hogy mikor kezdik a bulit, gondoltuk, majd beesünk egyszer… Na, ez a beesés este tízre sikeredett, úgyhogy az előzenekar feléről már le is maradtunk. A kazincbarcikai Utolsó Alkalom melegítette be a közönséget, elég nagy sikerrel. Volt, hogy tízen is pogóztak, de a legtöbbször egy nagyobb darabocska marcona hölgy uralta a terepet, különös magánszámával… A banda amúgy eléggé jól nyomta, a számok eredetiek, változatosak; volt kemény szám, de tingli-tangli punk is. Játszották az Utolsó Alkalom című számot, és a Végjátékot, ami az új lemezük címadó dala. Az albumot a helyszínen – általuk nevetségesnek titulált áron – lehetett megvásárolni. A legdurvább az volt, hogy egy 18 éves kiscsaj gitározott, és a dobos volt az énekes! Minden elismerésem!

Fél tizenegyre lett vége, ezután fél óra átszerelés, kis hangolás és indulhatott a hatalmas Pi-CSa őrület. Ha valaki nem volt még ilyen koncerten, nem tudhatja, mi folyik ott. Leírni szinte lehetetlenség… Mindenki a színpad előtt tömörült, és az első hangra egyszerre kezdett el hullámozni az egész helység. Nem lehetett kimaradni a pogóból, egészen a bárpultig húzódott a táncoló tömeg. Már az elején éreztem, hogy rossz ötlet volt a szervezőktől otthagyni a csocsó asztalt, és ez be is bizonyosodott: eléggé útban volt, sokan nekicsapódtak, az otthagyott poharak eldőltek és minden sörös lett. Hát, majd legközelebb talán tanulnak az esetből.

A szervezésről jut eszembe, jónak találtam, hogy nagydarab emberkék álltak a színpad előtt és nem hagyták az embereket rádőlni a zenekarra. Ez az előző évek koncertélményeinek fényében nagyon jól jött. Igaz, engem is erősen visszalöktek a tömegbe, de ez még mindig jobb volt, mintha a színpaddal vagy a padlóval találkoztam volna.

A számokról nem tudok rosszat mondai: minden volt, ami csak kellett. A szexről szóló blokkban természetesen felcsendült a Szemben a bordélyház is, a Jegy nélkül várom a vonatom pedig mindenkiben nosztalgikus érzéseket keltett. Igazán interkontinentális volt a koncert: megtanultunk németül elszámolni háromig, Bush elnök filozófiáját is megtudhattuk, majd a Kaukázusi krétakörről filozofáltunk, végül kirándulást tettünk egy szigeten, Commandante Cheguevara hazájában… Ment a pogó ezerrel, bakancsok kutattak áldozat után, s lendült a kéz, ahogy az meg van írva. Bár sok volt a fiatal, nem kímélték őket és ők sem kíméltek senkit. Igazán élvezetes koncert volt.

A végén a tagok örömmel beszélgettek a rajongókkal, adtak autogramot, és persze ott maradtak egy kis italozásra a Tequilában, ahogy egy jó punk zenekarhoz illik…

Kovács Tünde

[2005.12.28.]