Gödöllői ingyenbuli a Trafóban

Egy kicsit messze volt ugyan, de jó bulit csapott a 6test, POT és a Blind Myself

Péntek este fotós kollegám és én elindultunk Gödöllőre a Trafó clubba, hogy szem- és fültanúi legyünk a 6test, a POT és a Blind Myself közös, ingyenes bulijának. Már sokat hallottam a helyről, de még nem jártam ott és ez a mai este elég okot szolgáltatott arra, hogy kíváncsiságomat kielégítsem.

A gödöllői hév 45 percen keresztül rázkódott velünk az Örs vezér tértől, mire végre árkon, bokron és erdőn át, de megérkeztünk a célállomásunkhoz este fél 9-re. Szerencsére az állomástól 50 méterre található ez a vörösre festett, kívülről is impozánsnak tűnő építmény. Gyorsan elszívtunk egy cigit a nagy hidegben és megcéloztuk az ajtót, nehogy lemaradjunk bármiről is.

Egy pillanat alatt helyet foglaltunk a bárpultnál és kirendeltük első alkoholos italainkat. Ekkor ért az első pozitív meglepetés (az árak), szinte minden alkohol a mi szerény kis pénztárcánkhoz volt igazítva. Örömmel nyugtáztuk, hogy ma este nem maradunk szárazon. Nagy vigadalmunkban először el is felejtettem körülnézni, de nem haboztam sokáig és nekivágtam a két szint felfedezésének és, hogy ismerős arcokat keressek.
Az alsó szint sajnos le volt még zárva, mert a 6test próbált. Így maradt a felső emelet, ami bővelkedett a meglepetésekben. Darts, csocsó és biliárdasztal, a rengeteg ülőhely, ja és a 10-15 méteres bárpult (egy kedves pultos lánnyal) precíz, igényes elrendezése. További pozitív élmény volt az ingyenes ruhatár és a hatalmas tisztaság.

Sajnos másfél órával a koncertkezdés előtt csak 50-60 fiatal és idősebb (többségében férfi) rocker és metál arc melegített és hangolt néhány üveg sörrel a POT és a Blindmyself tagok társaságában. Csendesen ültek és beszélgettek. Ritkán látni a koncert előtt a zenekarokat a rajongóik, barátaik társaságában ülni és szórakozni.

Háromnegyed 10-kor végre le lehetett menni az alagsorba. Itt volt egy hatalmas tánctér, a szélén boxok, és még egy (kisebb) pult. Gyorsan megcéloztuk a színpad jobb oldalát és előpakoltuk felszereléseinket, készítettünk néhány próbafelvételt. Majd pár pillanat múlva hátranéztem és leesett az állam. Legalább négyszer annyi ember volt jelen, mint egy órával ezelőtt, ráadásul a csaj-pasi arány is kezdett elfogadható lenni. Egymásra néztünk Faderrel (a kollega) és tudtuk, hogy jó kis esténk lesz.

Pontban 10 órakor beviharzott a 6test és óriási energiával vágtak bele az első számba. Ez az iszonyatos tempó, pörgés és színpadi mozgás az egész koncertjükre jellemező volt, az elejétől a végéig. Egy pillanatnyi megállást és lélegzetvételt sem hagyva a tomboló közönségnek! Slágereiket (Kelet, vagy Nyugat, 1000 álarc, Csak egy hang…) szinte kivétel nélkül mindenki kívülről fújta. Az igazi ereszd el a hajamat az egyik Backstreet Boys szám feldolgozása, váltotta ki. Bár elég vicces volt, hogy mindenki tudta a szövegét. Csak egy baj volt, hogy nagyon keveset játszhattak. A koncert után a mellettem álló 30-as metál arc megjegyezte: „ezek vér profik, tudják mi az a metál érzés”.

Utánuk következett a POT, kinek az énekesét jól ismerhetjük a régi Freshfabrikból. A régóta létező banda a tőle elvárhatót nyújtotta, és tovább fokozta a hangulatot a főzenekar előtt. Látszott rajtuk, hogy nem ma kezdték a szakmát és a közönséget is, jól tudják irányítani és énekeltetni. Sajnos nem sokat láttam belőlük, mert igen csak megszomjaztam (rossz fotós).

Aztán elérkezett a várva várt pillanat és megjelent a színpadon a Blind Myself. Már maga a jelenlétük is megrészegítette az amúgy sem teljesen józan közönséget. Nem hittem volna, hogy lehet még fokozni a hangulatot, de nekik sikerült. A második szám után már kezdett veszélyes lenni a helyzet, a pogózó srácoktól és lányoktól, kicsit féltettem is a gépemet. Tóth Gergő (énekes) folyamatosan hergelte és mozgásra késztette az embereket, akik „engedelmeskedtek” és közben ordították nem csak a régi, de az új számokat is. Meglepő volt, hogy mennyire ismerik az utolsó album számait is az emberek. Persze nyelvi hibákat azért fel lehetett fedezni, de ez senkit sem érdekelt. De ez a koncert is rövidebb volt a kelleténél.

Fél egyre vége lett mindennek és kezdődhetett a rock diszkó. Eleinte nem sokan foglalkoztak vele. A nép egy része a pult és a mellékhelység felé vette az irányt, még a többiek a zenekar tagok irányába tolódtak el. Szívet melengető volt, ahogy minden kérdésre, még az abnormálisakra is milyen nyugodtan és mosolyogva válaszolnak.

Majd 1 fele, miután mindenki végzett ügyes-bajos dolgával, kezdetét vehette a táncolás a külföldi és a magyar rock, és metál zene jeles képviselőire. Régiekre és újakra egyaránt. Mi inkább csak csendesen figyeltük a minden attrocitás nélküli kellemesen szórakozó emberek hadát. Kik hol a zenére, hol pedig egymásra koncentráltak. Néhány huszonéves emberkével sikerült beszédbe elegyednünk és mindenki pozitívan nyilatkozott a ma estéről és a helyről. Egyetlen baj van vele, mondták: „nagyon messze van Pesttől és nehézkes hazajutni”. Ez mondjuk igaz.
Mi az első hévvel vettük az irányt hazafelé (hajnali fél 4). Fáradtak és kimerültek voltunk. Ráadásul a hideg is rázott. Majd szép lassan táskámra hajtottam a fejem és lehunytam szemem, hogy aludjak. Utolsó erőmmel mosolyogtam egyet, és boldogan tudattam magammal, hogy milyen kellemes helyen jártam és milyen jó és profi zenekarokat hallgathattam. Megérte eljönni. Majd a kalauz néni felébresztett: jegyeket, bérleteket.


Képek, szöveg: Kelemen András
Retusálás: Kováts Lázár

[2006.02.15.]