Adjunk hangot a fiataloknak!

Az Adj hangot! társulat idei musical gálája még jobb lett mint a múltkori, pedig az sem volt rossz.

Gyönyörűen esett a hó, teljes karácsonyi hangulatban autókáztam keresztül a városon március elején, hogy megnézzem mit sikerült kihozni az idei jelentkezőkből az Adj hangot! társulatnak.

Két előadásba fért csak bele a sok bemutatkozó tag, nomeg a régiek egy-egy új produkciója. Máshol ezt már fesztiválnak hívják, de itt szerényen továbbra is csak gálának. Négykor kezdődött az első előadás minimális csúszással. A közönséget főleg a tagok barátai, rokonai alkották, azonban amatőr eseménynél ez nincs is máshogy. A fellépőknek itt nem a pénzkereset a célja, hanem jelenlegi tudásának bizonyítása, fellépési gyakorlat megszerzése, meg persze buli az egész.

A Rázene zenekar Jesus Christ egyvelegével, élő zenével indult az előadás. Határozott közönségsiker fogadta a majdnem kizárólagosan fúvosokra épülő JC feldolgozást. Nekik még csak hangosítás sem kellett, meglehetősen bejátszották a termet.

Majd indult az előadás, immár CD-ről szóló alapokkal. Remélem eljut a társaság oda is, hogy végig élőzene lesz kíséretnek, a Rázene zenekar bevonása nekem mindenképpen ezt az irányt mutatja. Stróbel Zsuzsanna a társulat anyja csak azt mondta, hogy majd...

Több „régi” tagot hallhattunk, és nagyon sok újat is mind a délutáni, mind az esti előadás folyamán. Mindkét előadáson egy-egy tag volt a konferanszié, hol elbakizták, hol flottul ment a dolog, azonban még a bakik is csak emelni tudták az est hangulatát. Míg a nagy profi előadásokon mindennek másodpercre pontosnak kell lennie, ami a spontaneitásnak még a látszatát is elveszi, itt minden baki csak azt mutatta, hogy itt emberek vannak, lépnek fel akik kizárólag a musical-ek, a zene szeretete miatt vannak itt, távol álljon tőlük a pénzes hakni. Majd eljön annak is az ideje, és akkor tinilányok tömkelege fog sikoltozni egy-egy jónevű énekes megjelenésekor, de most a produkciót értékelte a közönség, nem is akárhogy. Elég ritkán csattant fel udvarias „köszönjük, ki a következő” taps, sokkal inkább a zajos taps és „vissza” orkán volt jellemző a nézők reakciójára.

A múlkorihoz képest sokat fejlődött maga a társulat is, tagjai is. Nem emelnék ki senkit név szerint, mindenki hozta a formáját, mindenki jó volt, néhányan annyira jók, hogy na. Volt aki határozottan jobban énekelt a tavalyi produkciójánál, az újak közül is nagyon sok jóhangú fiatal mutatkozott be. Fiatal alatt értem 8 évestől 55 évesig... De..., egyvalakit kiemelnék mégis, Kovács Vera „Easy to be hard/Hair” előadása alatt azért felállt a szőr a hátamon. A dal is jó választás volt számára, és magyar lányt ilyen „fekete” hangon énekelni nem is tudom, hogy hallottam-e egyáltalán. Muszáj volt otthon megnéznem a Hair-t még egyszer, és Vera előadása kiállta a próbát.

A szokásos repertoárt hallhattuk, Jesus Christ, Fame, Chicago, Nyomorultak, Chorus Line, Operaház fantomja, a klasszikusok, közül, továbbá az István a király, a Hamlet, Rómeó és Júlia, a Légy jó mindhalálig, a Valahol Európában egy-két dalát,   és így tovább. Sok musical már akkor is siker volt amikor a mostani előadók még csak pajzán gondolat sem voltak, nemhogy színpadképes énekesek. Persze ezzel nincs is baj, hiszen Bach-ot és Bartókot is sokan játszanak, pedig ők már régóta nincsenek a produktív szerzők között. Csak azért gondolkoztam el ezen, mert mit jelenthet egy mai tizen-huszonévesenek akár 1956, ami már csak történelem, vagy akár a Hair mögötti történet? Nekik ezek csak dalok, a mögöttes élmény nélkül. Ennek ellenére nagy átéléssel adták elő a dalokat.

Tavaly a gálának volt egy szakmai zsűri által kihirdetett győztese, most ezzel a hagyománnyal szakítva, a tagok maguk szavaztak egymás produkciójáról. Így ebben az évben az “Adj Hangot! Musical Koncerttársulat 2006-os generációjának a legelismertebb hangja” megtisztelő címet a női előadók közül Kuszenda Eszter, míg a férfiak közül Másik Lehel érdemelte ki.

SO

Azért álljon itt az összes fellépő csak a történeti hűség kedvéért.

[2006.03.10.]