Folyékony funk a hajón

Egy cakkosra hallgatott, a Tilos tizenkét órás hőskorszakában rögzített magnókazettán nyugszik egy felvétel, amin Palotai Zsolt pénteki Jövőzene műsorában először lehetett hallani a műfajról, „amit ők úgy hívnak liquid funk” ez pedig Shy Fx!

Azóta számtalanszor láttam már, amikor Palotai, a földalatti zenei szcéna apuja ráhelyezi a 33-asra a tűt, és pimasz kis mosollyal kitekint a közönségre, mielőtt feltolja a potit. Nos nyugodtan mondhatom, hogy mindkettőből kaptunk a fejünkre az A38-on tető alá hozott dob és basszus partin. Apu is megremegtette a dobhártyánkat, finom hangzásokkal és mérsékelt tempójú ütemekkel, mindenfajta durvulás nélkül, tudván, néhány lemez múlva úgyis a vasak mögé lép a folyékony funk képviselője, Shy Fx.

A bemelegítő jelessel végzett, és mire a szerény megérkezett leadni a szettet, addigra már a hevesebbek néhány kilót le is pörgettek magukról, és a hajótest is beletörődött, hogy hajnalig nem a hullámok fogják ritmusra ringatni. Ó igen a sztárságot minden pillanatban alá kell támasztani nehogy megrogyjon, erre a legmegfelelőbb ha az ember körül folyamatosan nyüzsögnek, másodpercenként sütik ki a retináját a megállás nélkül csattogó vakuk, továbbá ha van egy speciális hangadó, aki ezt negyedóránként verbálisan is a tudtunkra adja akkor biztosan nem felejtjük hogy aznap este csillag érkezett. Az mc tevékenysége nagyjából ennyivel ki is merült, több nem volt benne, max még egy két szófordulat de azzal sem sikerült lefegyvereznie senkit, a tempó után csak futott, és az orgánuma is elfért egy gyufásdobozban; ott se volt!

A kedvencem aznap este megérdemli a dicséretet és tiszteletet, hiszen minden egyes porcikájával azon volt, hogy minden pillanatban a plafonon legyen a hangulat, ha az nem is mindig volt ott, de nekem sikerült a falra másznom tőle; egy rendkívül dekoratív és visszahúzódó lány egyébként lehet, de a lemezlovas is csak hálás lehet neki, hogy ekkora energiát fektetett folyamatosan megújuló sójának színpadra vitelével.

A deszkákon egy pillanatra azért megállt az ütő, amikor egy önkéntes csippendél a mozgáskultúra fellegei közt elfeledkezett a fizikai törvényeiről, és az egyik hangládát beindította a dj pult mellé, így sikerült egy-két percre kioltania a hang életét.

A lemezpakoló munkás sebessége magasra állítva amennyire lehetséges, nem volt hiány a jó öreg rewindból sem, de a basszusok valahogy nem a régiek. Öt hat évvel ezelőtt a Jungle War idejében egy ilyen buli biztosan magába szippantott volna pár adidas melegítőt; nem a létszámmal volt a probléma és nem is az emberekkel, de a DNB ütőereje észrevehetően csökkent és nem volt akkora sikítás mint amire számítottam.

Beindulás ezerrel volt nem tagadom, mert Shy hozott frisset játszott régit, és az előtt tényleg kalap le, ahogyan a reggae-t keveri a jungle-val, az No1; profin legurított egy klassz anyagot, ami korszerűen tükrözi a drum and bass jelenlegi állását. Okos hullámot követett egész végig: az édesen ringató viszonylag kevés volt, azonban gyorshajtók végig élvezhettek egy futóművet nem kímélő iramot, nem is kellet senki megkérni, hogy ugyan már táncoljál.

viharbuda

[2006.03.16.]