Alvin és a mókusok „locsolóbálja” a gödöllői Trafóban

A The Grenma, a 6test és az Alvin és a mókusok húsvéti bulija, ahol a fiuknak kölnit, a lányoknak, pedig tojást kötelező volt hozni.

Húsvét vasárnap este idén is megrendezésre került az Alvin és a mókusok zenekar hagyományos „templom után ide gyere” koncertje, új helyszínen, a gödöllői Trafó klubban. A punk zenéért rajongok tábora egy igen kellemes, zenei élményekben gazdag estét tölthetett el a The Grenma, a 6test és az Alvin és a mókusok társaságában.

Este kilencre, a The Grenma névre keresztelt kis zenekar koncertkezdésére, ez a kétszintes szórakozóhely teljesen megtelt bulizni vágyó fiatalokkal, akik között egy kicsit idősnek éreztem magam. Hisz az átlagéletkor 16-18 volt, fiúk- lányok vegyes.

A The Grenma egy éve alakult, kaliforniai punk zenét játszó 3 tagú csapat. Nem csak feldolgozásokkal, hanem sajátszámokkal is próbálták feltüzelni a közönséget, ami sikerült is.  Sajnos csak fél órát kaptak, de ezt az időt maximálisan kihasználták. Egyáltalán nem látszott rajtuk, hogy kezdők és még csak elő zenekarként működnek. Bár, aki már játszott a Zorall, a Junkies előtt és most az Alvin és a mókusokkal van tavaszi turnén, azt nem is nevezném kezdő zenekarnak. Szép jövő áll előttük és biztosra veszem, hogy egy-két év múlva már saját bulikat fognak szervezni!

Tíz órakor (fél órás beállás után) robbant be a színpadra a 6test zenekar, letaglózva az embereket! Olyan energiával játszották végig az első számukat, hogy kétségek merültek fel bennem: vajon tudják majd a hangulatot tovább fokozni, illetve ezzel a lendülettel képesek lesznek végig csinálni az egy órás bulit? A válaszom mind a két kérdésemre egy határozott igen! Nem volt megállás és pihenő. Az énekesek (Seza, Kata) röviden, de szellemesen konferálták fel a számokat és egy szám erejéig, még egy vendég énekest is bevontak a produkcióba.
Voltam már pár koncertjükön, de ilyet még nem tapasztaltam. A közönség 90%-a tudta és énekelte is a számokat. Nem csak a feldolgozásokat, hanem a zenekar saját számait is. Ugráltak, táncoltak és féktelenül buliztak. Egyszerűen megőrültek értük! A koncert vége felé a tomboló közönségnek „köszönhetőn” olyan fülledt meleg idő lett a koncertteremben, hogy alig lehetett bírni, fogyott is a sör rendesen. Mikor eljátszották az utolsó számukat, alig akarták leengedni a zenekart a színpadról.

A koncert után beszélgettem a basszusgitárossal (Késmárky Zsolt) és azt mondta, hogy ez volt életük eddigi legjobb bulija. Nem tudtak betelni az élménnyel és teljesen le voltak döbbenve, hogy ennyire tetszett a produkciójuk az embereknek. Még sosem érezték, hogy ennyire egy hullámhosszon lenne velük a közönség. Szóhoz sem jutott, de nem is csodálom, ilyenkor nehéz szavakat találni.  Bátran kijelenthetem, hogy Alvinék részéről tökéletes választás volt a 6test, hisz olyan szinten felhergelték a közönséget, amilyet még nem láttam!

A közönség ütemes skandálására este tizenegykor meg is érkezett az Alvin és a mókusok! A rajongok, ahogy meglátták őket, óriási őrjöngésben és üdvrivalgásban törtek ki. Azt hittem kiszakad a dobhártyám és ledőlnek a falak (de szerencsére egyik sem vált valóra). Nem hiába, Alvinék már fogalom és kultuszzenekar a magyar zenei élet palettáján. Rengeteg tapasztalattal a hátuk mögött, egy teljesen profi produkciót adtak elő, amiből semmi sem hiányozhatott. Olyan elementáris erővel tolták le bulit, hogy még a biztosítékot is lecsapták háromszor. Azon már meg sem lepődtem, hogy az összes számot ismerték, énekelték és ordították az emberek. A zenekar előadás módja az évek alatt semmit sem kopott, ugyan olyan élvezettel adják elő produkciójukat, mint tették azt évekkel ezelőtt is. Nem hiába, aki tud, az tud! És remélem (ezzel szerintem nem vagyok egyedül), hogy még sok-sok év múlva is létezni fog ez a zenekar, hisz a saját műfajában, még mindig ő a „zászlóshajó”.

A népes publikum önkívületben élvezte végig a koncertet, aminek csak egyetlen hátránya az volt, hogy egyáltalán nem figyeltek egymásra. Én elhiszem, hogy ilyen zenére pogózni kell, na de úgy, hogy közben orrokat törünk be és az első sorban álló kislányokat, szó szerint fellökjük a színpadra? És erre még a fiatal koruk sem mentség, szerintem. Én is pogóztam régen Alvin koncerteken, de mi figyeltünk egymásra.
De ezt leszámítva egy olyan estét élhettem (élhettünk) át Alvinéknak köszönhetően, amit egyhamar nem fogok (fogunk) elfelejteni! Egyszerűen tökéletes, tíz pontos produkciót láthattunk, hallhattunk, élhettünk át!

A koncertek után hajnalig lehetett bulizni a zenekarokkal, majd megjött az első hév és a fiatalok kezében már nem sör és cigaretta volt, hanem apró a jegyre…

Kelemen András

[2006.04.24.]