Zoránnal repül az idő

A Sportarénát nem sokan tudják megtölteni, de neki ez is sikerült, alig volt szabad szék a teremben, 10 ezer vagy talán még több ember várta türelmesen, hogy kezdődjön a szuperkoncert.

Aztán el is kezdődött, mert "így szabadon jó" tempósan reggeasen. A közönség meg csak ült, és nézett, és hallgatta. Az első szám után mindjárt felzúgott a taps. Ülős buli létére lelkes volt a közönség. Majd következett egy irónikus szerenád egy kicsit lassabban. Elandalítás uát a kötelező köszönetnyilvánítás a szponzoroknak, avagy inkább mecénásoknak akik lehetővé tették az igazán profi koncert megrendezését, majd az EP két új dala Springsteen: Philadelphia magyar verzióban a hontalanokról, ami végülis nem került fel a tavalyi lemezre jogi okok miatt, és Chapman szerzeménye Üres bölcsőt ringat (a hold fénye), mindkettő Dusán magyar szövegével.

Régebbi blokk következett, a közönség az első bevezető taktusok után már begerjedt, hiszen olyan jó az ünnep, különösen Orosz Zoltán harmonikajátékával. Zorán sajnos nem látta/érezte a közönséget hiszen ez azért nagy terem volt, és nem igazán volt visszajelzés a tapsvihart leszámítva amitől más zenekar a koncertje végén is behalna, itten meg gyakorlatilag minden szám után Zoránnak kellett csitítania a közönséget, hogy mehessünk tovább.

Metró korszak, Zorán egy szál gitárral a színpadon, és betöltötte a hatalmas teret, az édes életről, arról, hogy mi fáj, fehér sziklákról (amit még gyerekkoromban a Budapest csöves rádióból mikrofonnal vettem fel a lengyel szalagos magnóra), meg persze arról, hogy mi volt amikor még kócos kis ördögök voltunk mindannyian. Közben a vokalista hölgyek és a zenekar is visszaszivárgott a színpadra és együtt fejezték be. Ismét tapsvihar.

Közben persze jöttek a vendégek, Somló Tamás, Auth Csillával angolul énekelt duettet Zorán, megjelent Gerendás Péter egyik saját dalával, Kern a Lövölde térről és az elmaradhatatlan Presser.

Természetesen egy kis kitekintés is volt Piazzola Liber Tangóját Orosz Zoltán adta elő harmonikán de úgy hogy 10000 ember hátán allt fel a szőr. Legutóbb talán egy Pacsirta alatt éreztem ugyanezt Déki Lakatoséktól. Persze megint egy perc taps, csak úgy koncert közben.

Aztán megyünk tovább ismét Cohen dallal a záróráról. Na azért ez Zoránnak még messze van, amilyen lendülettel csinálta végig a koncertet. Élő videoklip Tolouse Lautrec képeivel a nagykivetítőkön. A szerelemnek pedig múlnia kell, majd Billy Joel nője következett, és elmentünk a színfalak mögé. Eric Clapton dala is lemaradt a tavalyi lemezről de most meghallgathattuk, hiszen koncertelőadáshoz kevesebb engedély kell. Kék asszony elment, közönségtapsoltatás meg jól sikerült.

Soha ne higyjünk a szemünkek? Ha ő mondja. És mi kéne még? Egy kis lalala. Na ekkor nézett Zorán az órájára és megdöbbent. De kit érdekel, gyerünk tovább. Apám hitte. Ez a dal mindig máshogy szól, ez benne a szép.

Ráadásként még egy egszerű dal, és vissza a mindennapok tülekedésébe.

Eszméletlenül jól szólt a koncert. Minden ott volt a helyén, nem volt technikai gikszer, Egyetlen zavaró momoentum a halkabb számok alatt a hangosítás hűtőventillátorainak zaja volt, meg a színpad előtti kaemrák nyikorgása. Ezt azért meg lehetett volna olajozni.

Bár Zorán folyamatosan koncertezik, ritkán ad ilyen nagy koncertet. Mindenképpen érdemes vol elmenni, hiszen senki nem vette észre, hogy már fél 11 van és még mindig van az előadók tarsolyában olyasmi amit érdemes meghallgatni.

Ezután levezetésnek még elmentem Kohn bácsi taedélutánjára (aminek az a lényege, hogy reggelig csak Leonard Cohen munkásságát hallgatjuk. Ez már annyira depressziós, hogy az ember csak jól érezheti magát.). Lehet hogy ilyen jellegű Zorán estre is hamarosan sor kerül.

Sir Oesh

[2005.04.20.]