Harmadjára bizonyított a Musical Vár

A Madách-színház tehetséges, fiatal művészeinek - Nádasi Veronika, Nagy Sándor és Serbán Attila - fellépése vonzotta a szakértő közönséget. Nem is csalódtunk, a műsor ugyanis tele volt élettel és lendülettel: érezni, látni lehetett, hogy a három ember már együtt dolgozik évek óta, mi több, a magánéletben jó barátok is.

Az est háziasszonya, Nádasi Veronika, a tőle megszokott, mégis megunhatatlan bájjal és humorral konferálta kollégáit, s persze saját magát is.
Nagy Sándor kicsit késve érkezett meg, saját bevallása szerint fáradtan, így előre is elnézést kért, ha nem értenénk, mit is anekdotázgat olykor. Néha valóban nem értettük.

Serbán Attila megint búgócsigát játszott, mind a nézők, mind társai szerették ezért, hiszen felpörgetett mindenkit. Főleg az első rész fináléjában, a Szupersztár-dallal. Igaz, volt benne némi kelletlenség, de ez csupán abból fakadt, hogy kicsit már unja a nótát. Ettől függetlenül megénekeltette a közönséget, amely még nem unja, sőt!

De ne szaladjunk előre, a finálé előtt még számtalan pompás dal hangzott el, olyanok is, melyeket ismertünk már ugyan, de nem az est fellépőinek torkából. Igazi kuriózum volt Nádasi Veronikától a „Más lesz a holnap”, ami miatt a fiatal hölgy az est legnagyobb tapsát söpörhette be. Nagy Sándor bebizonyította, hogy emlékszik még a Tyrone-rap szövegére, csak a megfordított baseball-sapka hiányzott a fejéről, és a dögös-macho-fekete gönc sem hitelesítette a „boxost”. Ettől függetlenül élvezhető volt, Sanyi energiatartalékai - úgy tűnik - kifogyhatatlanok. Még arra is volt ereje, hogy Serbán Attilával megmutassák: miként is szól az Elisabeth egyik nagyduettje két régi jó baráttól. Frenetikus volt.

A második részt Serbán Attila nyitotta, a Getshemane című számmal melynek sikere nem volt hasonlítható az előző Váron elhangzottéhoz, viszont a fiatalember meglepte a közönséget két olyan dallal is, melyekkel igencsak megérdemelt tapsvihart váltott ki: az egyik a fanatikus náci tiszt dala, a Győztes (Atlantisz), valamint a Jekyll és Hyde-ból az Eljött az óra. Nádasi Veronika is megmutatta, kinek a szerepe is illene rá ez utóbbi darabból: a Férfi kell című számmal immáron másodszor aratott sikert. Meg tudom érteni, holott nő vagyok.…

Nagy Sándor Veronája hangzott már jobban is, de ezt tudjuk be a fáradtságának, ezzel ellentétben a Táncolok a járdán (Fame) már ismét Sanyira volt jellemző, akárcsak a Haláltánc (eléggé szokatlan, de mégis élvezhető) feldolgozása, melyet duettben adott elő Serbán Attilával. Az est folyamán helyet kaptak poposabb hangvételű nóták is, egészen pontosan két duett (How deep is your love és I want to spend my lifetime loving you). Szerettem őket eddig is, fogom ezután is.

Végezetül egy Mozart! (Zene az vagyok én) és egy Rent (A szerelem évszakai) dal hangzott el: ez utóbbi nagyobb sikert aratott, és ha lesz, legközelebb is jól fog esni.

Végeredményben elmondható, hogy a közönség elégedetten távozott, és még a művészek sem maradtak (éh)koppon, hiszen egy kedves rajongó palacsintát hozott nekik, amit láthatóan jó étvággyal fogyasztottak….

- Sík Bernadett -

[2006.06.24.]