Turkish Bizarre a Goldmann háromszögben

Most a háromszög legészakibb tagjában a Cafe del Rio-ban jártunk.

Az előadás előtt meglehetősen üresen állt a nagy placc, de ezt betudhatjuk  bizonytlan időjárásnak is, hiszen a fene sem tudta (még a szervezők sem) hogy fog-e esni. A met. szolg. meg szokása szerint azt mondta, hogy lehet hogy esik, lehet, hogy süt.

Na a nap sütött volna, de éjszaka volt, így csak néhány csillagot nézegettem, míg vártam az előadás kezdését. Merthogy be volt ám harangozva, hogy jön a nagy buli Törökékhez, a Turkish Bizarre show első előadás. Ezért is mentem oda, hogy valamit lássak az elsőből, meg a kedvenc közönségemnek elmondhassam, hogy érdemes-e oda menni, vagy inkább hanyagoljuk. Az öcsém, aki az igazi party animal a családban, szólt, hogy oda talán ne, mert a helyet a szoli-izomagy jellegű képződmények uralják: Na ez inentől kezdve kihívás, de azért ennek megfelelően mentem oda, meghúztam magamat.

És nagyon kellemesen csalódtam, mert a hely teljesen rendezett, a pultos kislányok/kisfiúk udvariasak, amint egyméteres közelségébe kerültem a pultnak azonnal ugrottak, sürögtek forogtak, figyeltek a vendégekre. A mosdók ugyan hagynak kívánnivalót maguk után (pl miért várja el a WC-s néni, hogy fizessek egy ilyen helyen?).

A fiatalok azért tudták, hogy mikor kell jönni és fél dél körül kezdett megtelni a táncparkett (na jó beton), hiszen Hamvai P.G. izzította a közönséget elsősorban saját nemrég megjelent lemezének dalaival. Természetesen az összes futó dance sláger is volt a műsoron. Nagyon-nagyon jó volt a hangosítás, szeretnék gratulálni az összeállítóknak, a DJ szavát is lehetett érteni, a hangerő is teljesen élvezhető volt.

Éjfél körül jött a Türkish Bizare csapat, amit ugyan nem értek, hogy mitől volt bizarr, mert teljesen korrekt, kulturált táncoslányokat sorakoztatott fel Török Úr (valószínűleg a török innen jön a produkció nevébe), és megkezdték műsorukat. A műsor lényege, hogy vagy van hölgytársaságod és akkor táncolj (Hamvai továbbra is nyomta rendesen) vagy ha nincs nézegesd a táncoslányokat, akik vagy  kihelyezett dobogókon vagy a kéjlaknak berendezett színpadon mozogtak, imitáltak bizonyos felnőttes mozdulatformákat, párnacsatáztak, sőt beszélgettek a közönséggel. Ami azért annyira nem szokványos, hogy egy go-go girl meg is tud szólalni, és ráccsal kell elválasztani a közönségtől. Itt erre nem volt szükség,  lányok szabadon mozoghattak.

Akinek kedve volt ropta, pihenésképpen nézegette a lányokat, és alapvetően jól láthatóan nagyon jól érezte magát. Namost lehet, hogy csak én nem figyeltem, de az este folyamán nem folyt vér, nem rohantak be a biztonságiak szétszedni verekedőket. Ez sajnos ma már hírértékű, hogy nem történt rendzavarás.

A fiú, s a lányok bírták vagy fél négyig, ami nagyon tiszteletre méltó teljesítmény, hiszen míg mi kabátban járkáltunk a kora tavaszi estében addig a hölgyek a lenge öltözetükben bizony igaecsak fáztak, és amint lejöttek a színpadról, takaróztak be. 3:30-kor menetrend szerinti levonulás, és a nép egy átszórakozott este után azzal a jó érzéssel indult haza, hogy holnap nem kell korán kelni.

Mindent összevetve megérte elmenni, és akinek van egy szabad estéje a nyáron az próbálja ki.  Néha ilyen is kell.

Sir Oesh

[2005.04.30.]