Zúzdától rekeszizomig

Mindenből egy csipet, de az igazán nagy falat a Fear Factoryból!

Szombaton a kisebb színpadokat részesítettem előnyben, illetve szisztematikusan haladtam a kicsiktől a nagy felé. Első állomásom a Rockinform színpadnál volt. A Hammer színpad árnyékában található, de a hangosítása felülmúlja nagytestvérét, ha bár ehhez nagyban hozzájárul szabadtéri mivolta is. A Tain (RO) zenekar segített eme megállapításban, amúgy heavy alapokra írt átlagosnak mondható metalt játszanak. Kicsivel később a Táncdalfesztivál Sátorban, a Good Time Boys vagyis egy Red Hot Chili Peppers tribute tolta a talpalávalót a közönségnek. Az elmúlt pár hónapban volt már szerencsém megnézni több RHCP feldolgozás bandát is, de eddig messzemenően őket találom a legjobbnak. Zeneileg sem rosszak, és az ének is élvezhetőnek mondható, amire eddig nem találtam példát, valamint a színpadképükkel is próbálnak hasonlítani az általuk kedvelt zenekarra.

Kisebb tévelygés után sikerült megtalálnunk a Talentum Színpadot, ahol már javában zúzott a Destrado. Ők a dallamosabb rock/metalban mozognak, de a zenéjük eléggé fülbemászó, és akár első hallásra is rá lehet kattanni. Egyenlőre viszonylag ismeretlen banda, de már így is több tehetségkutató rendezvény elismerését megszerezték. Sőt bejutottak az év talán legnagyobb tehetségkutatójának döntőjébe is. Tehát, aki kíváncsi rájuk, az nem maradt le semmiről, mert kedden bepótolhatja lemaradását ugyanezen a színpadon.

Az est fénypontja sokaknak a Radiohead volt, mi mégis inkább egy másik legendát a Fear Factoryt választottuk. Elsötétült a színpad, kb. fél perces indusztriális intro után szaggatott duplázásokkal és gitár riffekkel termett a közönség előtt a FF. A sátor szinte teljesen megtelt, mozdulni is alig lehetett, mégis a tömeg egyszerre ugrált, tombolt a zene lüktetésével. Minden szám előtt, felvezetésként egy-egy gyári hangzású bevezetőt vágtak be, majd következett a kőkemény gitárcentrikus zúzás. Saját számaik mellett egy Pantera klasszikus nyitótételeit is leadták, Dimebagnek küldve az ég felé. Zárásként vártuk, hogy majd visszajönnek és még legalább negyedórás show-val a földbe döngölik maradványainkat. De váratlan módon egy indusztriális zenére írt énekszólóval búcsúztak.

Az est további részében némileg stílus váltottunk. A Bahiára mentünk megnézni a Tudósokat. Ha valaki nem ismerné, eléggé elmebeteg egy zenekar. A felállás: dob, basszus és egy énekes, aki néha saxofonozik is, valamint olyan monológokat és verseket mond, hogy kerülget a rekeszizomgörcs koncert közben. Miután kellő képen kiröhögtük magunkat, betekintettünk a Silent Discoba is. Szintén egy elég vicces hely első ránézésre. Mindenki táncol, de kívülről csak a totális csöndet lehet „hallani”, és persze villognak a fények, mint egy normális diszkóban. A rejtélyre a választ a bejáratnál osztogatott fülhallgatókból tudhattuk meg, melyből kétféle csatorna közül választhatjuk ki az általunk preferált, táncra csábító muzsikát. Ekkor már hajnalodni kezdett, az eső is rázendített, és kit a sátrába, kit haza zavart.

Varjú Dávid 

[2006.08.14.]