Pokolgép koncert

A 10 éves Rómeó és Akela vezette fel a klasszikus, békebeli Pokolgép rockerbulit a PeCsában...

Ha ez a cikk egy -naponta megjelenő- bulvárlapban jelenne meg, valahogy úgy nézne ki a címlapja, hogy „Tegnap este Pokolgép robbant a Petőfi csarnok színpadán!” De hála Istennek erről –mindkét értelemben- sincs szó.

A PeCsában mindég is igyekeznek -a szervezők- a különböző korosztályoknak és zenei ízléssel megáldott embereknek jó bulikat szervezni, ami szinte minden héten más és más és jobbnál jobb programot jelent, amiről ha tehetjük mindég is szívesen számolunk be. Ma este egy jó kis rock buli várta az ide látogatókat, ami a sok fellépőt látva a plakáton már- már egy kis rock fesztiválnak is elment volna.

Sajnos az előzetes beharangozással ellentétben Pataky Attila nem tudott eljönni -egyéb elfoglaltsága miatt-, de itt azért szeretném elmondani, hogy nagyon sajnáltam a dolgot, hiszen amit előzőleg megtudhattunk a tervekből -legalábbis ezen műsorrészt tekintve- lett volna miről írni. A dolog úgy nézett volna ki, hogy a Pokolgép lelkesen gyakorolta a régi Edda dalokat, Attila a Pokolgép nótákra köszörülte a hangját, ami egy kis zenei kuriózum lehetett volna csak a végén derült ki, hogy mindkét zenekarnak más országrészben ugyan akkor van koncertje ki érti ezt?

Visszatérve a Pokolgép zenekarra, ez a zenekar is a –a zenei életet jócskán befolyásoló- 80’as évek szülötte. Az eltelt hosszú évek alatt több változáson ment keresztül a banda egykori énekes Kalapács József volt, akivel pont most beszéltem a Bikini koncerten. A banda hihetetlen népszerűségnek örvendett ’84-’85 környékén. Majd tagváltások sora főleg a dobosok fogytak a legjobban (persze nem a sütire gondolok) és jött az új hang 1991 környékén Rudán „JOE” József személyében. Azért a kilencvenes évek nem éppen kedvezett ezen zenekaroknak és a művházak átalakulásával, megszűnésével a fellépések is csökkentek, majd nyíltak a kisebb klubok és oda kényszerültek a hasonló zenekarokkal. Nehéz időszak volt ez a hazai bandáknak.

Talán ez utalhat a lemez címére is, hogy TÚLÉLŐ, hiszen a műfajnak, már sok mindent túl kellett élnie és napjainkban is ez a sors vár rájuk. De a nehéz idők ellenére nagyon sok dal készült és több tucat lemezzel is büszkélkedhet a banda az elmúlt több mint húsz év alatt.

Egyébként JOE egy hihetetlen fazon, mos is több zenekarban tevékenykedik, azaz három bandában (P.Mobil és a Codában is). Néhány héttel ezelőtt abszolút mértékben megérdemelten nyerte, énekes kategóriában, az Arany Nyíl díjat, amit az indiános klubban tartott gálán adtak át.
A ma esti koncert anyaga már nem annyira az újdonság erejével hat, hiszen a lemez már hónapokkal –közel hat hónapja- korábban a boltok polcain volt. Sajnos túl nagy média visszhangja nem volt a dolognak –de más hasonló zenekarok sem kapnak túl nagy lehetőségeket a hazai médiumokban. A közönség visszajelzései viszont pozitív fogadtatást tükröztek.

Még egy érdekesség, hogy a mai este műsorát rögzítik és ebből DVD-t is szeretnének kiadni, ha a kiadás háttere –utómunkák, szponzorok-, rendeződik.

Az elmúlt hét időjárása joggal késztette a szervezőket, hogy a bulit a belső terem szinpadára tegyék át. A közönség létszámát tekintve gyenge fél ház jött össze, itt megint azt kell mondanom picit többet vártak a szervezők, de a rockerek lehet, hogy a jövő heti bulira spórolva hagyták ki az estét, természetesen nem a fellépőkkel volt a gond, hanem sajnos a fizetőképes kereslettel.

A koncerten az elő zenekarok már kora este elkezdődtek a ritmust adagolni szép fokozatosan evvel melegítve a közönséget, mintegy hergelve és étvágyat csinálni, a „nagy falat” előtt. Nagy sikere volt a Rómeó zenekarnak –ez a banda idén lesz tíz éves-, őket követte a színpadon az Akela. Itt ezen a ponton némi félelem volt látható a zenekar és a szervezők arcán ugyanis az énekes frontember egy picikét késett, úgy bő húsz percet és így szinte az ajtóból már a színpadra is rohanhatott, hogy elkezdődhessen a buli.

Az Akelának is nagy sikere volt és nagyon jól nyomták a rigmusokat, majd következett némi átszerelési szünet és a színpadra lépett a Pokolgép Joe-val az élen. A közönség a szünetben végig skandálta pokolgép, pokolgép, ami ilyenkor szokásos. Bevonulásra a megszokott Orf:Carmina Burana nyitánya szolgált és természetesen az elmaradhatatlan Gépinduló tudják „amíg a föld kerek, mindég lesznek rockerek”.
Az új albumról kilenc dal hangzott el és néhány régi nagy Pokolgép slágerrel megspékelve a műsort. A közönség tombolt, kezek a magasban, a hosszú hajak mozgása már-már a tenger hullámzásait idézte a kordon széléről elnézve az első sort. A felhangzott gépindulót főkét, de szinte az összes számot együtt énekelték a bandával.

A hangulat tényleg családias és jó volt, amolyan igazi rockbuli, ahogy én láttam a fiatalok arcán, örültek a bulinak és a végén még talán maradtak is volna még, de minden buli egyszer véget ér.

A jővő hét vége ismét a rock és a blues jegyében zajlik, hiszen akkor lesz a PeCsá-ban a Rock &Blues legendák koncert, ami már hónapok óta zajlik országos turné befejező -záró bulija- állomása lesz.

-BK-

[2005.05.22.]