Határozott javulás a Bombsquad 3. lemezén

A Bombsquad Indicator című lemezét kisbazsa vesézte ki. Csak felnőtteknek!

Még mindig elég konkrét együttes ez a Bombsquad. Osztrák keménygyerekek, akik nyomják a metált. Az albumot nem szarakodva vették fel, hanem élőben feljátszva, négy nap alatt. Ez bennem tiszteletet ébreszt.

Mit kaptunk? A kezünkbe nyomott igénytelen nejlonzacskós csomagban találunk egy igényesen kikupált bookletet, ami tartalmazza a szövegeket. Újfent mulathatunk egyet a tagok nevein és természetesen a mélyen barázdált dalszerzői lélekről tanúbizonyságot tévő szövegeken, amik jobbára a baszottkeménység szimbólumait hordozzák magukon. Ja, a lemez hátlapja fénymásolt. Elég kromanyoni húzás. Azt meg már csak félve merem leírni, hogy a számcímeket kreatívan egy bekezdésnyi szövegbe foglalták. Én röhögtem.

Ámde (!) a CD tartalmáról is lassan ejtenék pár szót. Ezt találtam a lemezen elsőre: „Special thx to all our friends and families for supporting our primitive lifestyle.” Ez áll ugyanis a CD-n lévő roadtrip film utolsó képkockájában. Ezért kapásból meg is bocsátok mindent. Az őszinte primitivitás előtt kérdezősködés nélkül hajtok fejet.

Nézzük: a thugok nagy szerencséjükre kiirtották a zenéjükből a szkreccselést és Mad T sem tagja már a csapatnak (bizos túl crazy volt), így a nyomoronc stílusú reppelés is ignorálódott. Ennek következményeképpen pár fokkal normalizálódott a stílus. Átment crossoverből streetcoreba, ha érted, hogy hogy értem. Na mindegy.

Ismét jellemző, hogy néhol őselefántok vonulását megszégyenítő intenzitású gitártémák tűnnek fel, ráadásul van pár akusztikus rész is, ám például vokál témák változatossá tételére tett kísérleteket nemigen találunk. Üvölt a csávó. Az akusztikus részek viszont elég borostás cowboy keménységűek. Főleg, hogy az egyik ilyen számban még egy szájharmonika is felharsan. Ezen azért meghökkentem. A számnak emellett az a refrénje, hogy edd meg AZT a szart. Komolyabban meghatódtam rajta agyilag, mint 3 évesen, amikor először fogtam rubik kockát a kezembe.

Összességében azt szeretném/akarom elmondani az albumról, hogy előrelépés történt a tavalyi lemez óta és bár az egyedfejlődés tengelyén még mindig csecsszopó szinten áll a Bombsquad, de jó irányba halad a kíméletlen mogorvaság és kompromisszummentes ordenáréság tekintetében. A lemezen nincs szomorú szám, nem britpopot játszanak, nincs szembefésült hajuk, nem metroszexuálisak. Ez mind-mind pluszpont. A lemez ilyen rásegítéssel is csak közepes, de hát még mindig inkább ez, mint bármelyik debil siránkozó retró poprock csoda. Emlékezzetek gyerekek, a rockot csak a gonoszok játsszák jól.

Értékelés: 6/10

kisbazsa

[2006.12.15.]