Esőben is Rock and Roll - A Tábor Fesztivál záró akkordja mindent vitt

Az idei Tábor Fesztivál záró napjának emlékeibe még most is beleremegek: Szakadó esők, sáros bakancsok, végtelen mennyiségű body surf, lobogó fáklyák, metal húrokat pengető elképesztő ujjbegyek – egy este, ami megmutatta, hogy a rocknak nem kell napsütés, csak egy színpad meg egy zeneimádó, a szíve mélyéig rocker közönség.

A nyár lassan emlékké fakult, de a Tábor Fesztivál záró estéje azóta sem ereszt. Az alsóörsi Pelso Camping idén is megtelt rockerekkel, és a szakadó eső ellenére, a zárónapon olyan felejthetetlen pillanatok születtek zenészek és fesztiválozók között, amiket szavakkal nagyon nehéz leírni. Át kellett élni.

A délutánt a Phoenix RT és a Fish! nyitották meg. Az 1999-ben alakult banda, már ekkor megmutatta, miért állandó kedvenc ebben a Táborban: Kovács Krisztián szerintem az ország egyik legjobb frontembere. Folyamatosan kommunikál a közönséggel, elképesztő energikus, lendületes és közvetlen.

…és persze az a tipikus „fishes” humor, amit a közönség mindig hálásan fogad, elég emlékezetessé teszi az összes bulijukat. Ők az a zenekar, amit nem szabad kihagyni, akármilyen korán is kezdenek egy fesztiválon. Én sem tettem. Bár esett, senkit nem érdekelt. A szervezők jól reagáltak a helyzetre: pallókat raktak ki a kritikus részekre, nem csúszkált senki bokáig sárban, négy sörrel a kezében.

A mosdó használat elég nagy kihívás volt számomra. 2004 óta járok fesztiválokra és már sok mindent láttam, de a mosdók higiéniája sajnos kritikán aluli volt, ami már egészségügyi kérdés. Hiába volt több WC, mint eddig, már délutánra sok helyen olyan állapotok uralkodtak, hogy én a saját egészségem érdekében mellőztem a mosdók használatát, ami rengeteget rontott az amúgy nagyon szuper program élvezhetőségén is. Egy fesztiválon az ember nem steril környezetet vár, de a legalapabb higiénia – szappan, WC-papír, rendszeres takarítás – nem extra luxus. Erre a jövőben érdemes lenne sokkal nagyobb figyelmet fordítani.

Zeneileg viszont nem volt panasz. A Down For Whatever és a Mudfield simán hozta a modern metalcore és groove vonalat, a Pokolgép pedig ahányszor felmegy a színpadra, annyiszor emlékeztet, hogy a heavy metal nem öregszik – csak keményedik.

A Clawfinger tíz év után tért vissza Magyarországra, és ha nem is volt tökéletes a hangosítás, a show-t így is profin lehozták – dühösen, energikusan, stílusosan, ahogy azt kell.

És akkor, bőrig ázva, elérkeztünk a Tankcsapdához. Nagyon kellett már nekem, mert addigra már elég nyűgös voltam a sok eső miatt. De amikor elindult a koncert az olyan volt, mint amikor beindítanak egy V8-ast, és nem engedik el a gázt. Vörös Attila és Bodor Máté gitárjátéka minden diszkomfort érzetet elfeledtetett velem. Máté hidegrázós szólója a „Legjobb méreg” alatt pedig tényleg az este egyik legsúlyosabb csúcspontja volt számomra. Már alig várom, hogy lássam a négy gitáros, Lukács és Fejes felállást szeptember 19-én a Budapest Parkban.

De amit utána a Road csinált, az már nemcsak zene, hanem történet lett. Tavaly a közönség lepte meg a zenekart – idén a zenekar készült, de újra a közönség vitte el a show-t. A „Megint nyár” felkonfja után százak gyújtottak fáklyát a színpad előtt, és amint elindult a dal, a színpad füstbe burkolózott. Nem lehetett látni semmit – csak érezni. A lobogó lángok, a body surf, a kirobbanó energia egyetlen közös pulzussá olvadt. Ez volt az a TÁBOR tűz, aminek az ereje összekovácsolt mindenkit, aki ott volt és átélhette ezt a felejthetetlen pillanatot. Egy valóságos, zsigeri, őszinte pillanat, amit a zenekar és a közönség együtt élt meg – és együtt visz majd tovább.

Ezzel zárult a 2025-ös Tábor fesztivál.

Vagy mégsem? Mert, ha valaki azt hitte, ennyi volt, tévedett. A Fish! még másnap is adott egy ingyenes levezető akusztik koncertet Balatonfüreden, a Tagore sétányon, a víziszínpadon. Ez egy olyan gesztus volt a zenekar részéről, amiből azt éreztem, hogy: Na ez az! A zene szeretete az, ami összeköt minket és ők ezt érzik, értik, átélik. És azt nagyon jó volt látni.

Találkozzunk jövőre ugyanitt, a többit meg azt hiszem, nyugodtan rábízhatjuk a riffekre!

Suri Andrea

[2025.09.15.]