Pat Matheny a Margitszigeten

Régen voltunk ilyen jó és profi koncerten.

Nagyon régen volt ilyen zenei élményem, mint most a Szigeten, a Pat Matheny koncerten. Nem akarok szakértőnek mutatkozni, ugyanis nem vagyok az, de a zene, amit hallottam, a világ legjobb zenéi közé tartozik.

A koncert a meghirdetett időponthoz képest késett, de ez teljesen lényegtelen. Egyszercsak megjelent a színpadon Pat Matheny, felkapta számtalan gitárjai közül az egyiket, leült és elkezdett játszani. Talán mondhatom azt, hogy döbbent csend állt be a nézőtéren. Ami nekem feltűnt, az volt, hogy az első pillanattól kezdve látszott rajta, hogy élvezi azt, amit csinál.

Szép lassan, innen-onnan beszivárgott a zenekar többi tagja is, és egy teljes órán át, megállás nélkül játszottak. Nem tudom igazából leírni azt, amit éreztem. Időnként azon kaptam magam, hogy mosolygok, mert annyira élveztem, szerettem azt, amit hallottam.

Csak ezután köszöntötte a közönséget és mutatta be a zenekart. A produkció első részében is sor került minden tag egy-egy szólójára, de nekem úgy tűnt, hogy a dobos, Antonio Sanchez, a mexikói virtuóz a koncert során eggyel több szerepet kapott, mint a többiek. Lehet, hogy ezt csak azért éreztem, mert fiatal koromban, amikor még a rockzene volt a zene (bár Pat Methenyt már vagy húsz éve "ismerem" és szeretem), a dobszólók voltak az igaziak.

A koncert közben sokszor eszembe jutottak a komponálás, a zeneszerzés, az alkotás szavak. Egy nem mindennapi zeneszerző alkotásait halgathattam végig. Szerintem tökéletesen volt felépítve a koncert. Egy vers, amit szeretünk hallgatni, egy festmény, amit szeretünk nézegetni, hatnak egy-egy érzékszervünkre és bizonyos érzelmeket váltanak ki belőlünk. Pat Metheny jazzvilága szinte az összes érzékszervünkre hat, és ezzel egy olyan komplex hatást ér el, ami a művészetek terén szerintem máshol nem található meg.

Az egész zenekaron látszott, hogy nagyon szeretik, amit csinálnak. Odafigyelve egymásra szólaltatták meg hangszereiket a legmagasabb művészi fokon.

Még az is feltűnt, hogy egész megjelenésükben, viselkedésükben kifejezetten szerények voltak, pedig ők igazán büszkék lehetnek alkotásaikra.
A közönségről csak annyit írnék, hogy jó lett volna látni több fiatalt, ugyanis javarészt 30 fölött voltak a hallgatók, nem akarok senkit megsérteni, de voltak 50 fölöttiek is. Viszont, akik ott voltak, szemmel láthatóan nagyon jól érezték magukat, ha oldalra pillantottam, mindig azt láttam, hogy valakinek valamilyen testrésze a ritmusra mozog.

A koncert végén úgy ballagtam hazafelé, hogy én már semmilyen más zenét nemakarok hallani, de ez persze badarság lenne.
A zenekar tagjai: Pat Metheny gitárok, Lyle Mays billentyűk, Steve Rodby basszus, Coung Vu trombita, Antonio Sanchez dobok, Grégoire Maret szájharmónika, Nando Lauria gitár.

m.t.

[2005.05.28.]