Vérszövetség a Tháliában

A Békéscsabai színház vendégjátékaként került bemutatásra Willy Russel Vértestvérek c. darabja vasárnap este a Thália Nagyszínpadán.

A darabban összesen két hibát sikerült felfedeznem, az egyiket meg tudtam bocsátani, a másikat kevésbé. Komáromi Anett (Mrs. Lyons) színtelen, fakó énekhangját élethű, tébolyba hajló paranoiája sikerrel tudta feledtetni, ám ez nem mondható el a Mr. Lyons-t alakító Máté Krisztiánról, aki még a sótlan üzletember apát is olyan sótlanul alakította, hogy lefordultam unalmamban. Ráadásul még kevésbé bírt énekelni, mint a „felesége”.

Ám a többi szereplő telitalálat. Lapis Erika Mrs. Johnstone szerepében varázslatos volt. Zseniális karakter, brillírozott a színpadon. Kellemes, mély zengésű hangján bársonyosan szóltak a dalok, minden porcikája élt, szívből játszott. Örömei és fájdalmai átütő erejűek, szerettem minden mozzanatát. Egy elhagyott családanya, aki arra kényszerül, hogy ikerfiainak egyikét eladja a gazdag, ám meddő asszonynak, Mrs. Lyonsnak. A fiúk, Eddie (Gulyás Attila) és Mickey (Vadász Gábor) útjait azonban a sors szeszélye állandóan keresztezi. Azonnal mély barátság, mondhatni testvéri szövetség alakul ki közöttük, még gyermekkorukban, amit vérszövetséggel pecsételnek meg. Itt megemlíteném, hogy mindkét fiú zseniálisan oldotta meg a nem kis feladatot: egészen kicsi gyermekkoruktól fogva huszonéves korukig – halálukig – ők alakították a testvéreket. Ráadásul mindkettő gyönyörűen énekelt, s ennek, valamint játékuknak köszönhetően nem tudom eldönteni; Mickey-t vagy Eddie-t szerettem-e jobban.

Csomós Lajos bajkeverő Sammyje is jó volt, megfelelő helyen tartva a karaktert, mindig színen, kicsit háttérben, ám mégis mint kiderült: erős befolyással öccsére, Mickey-re. Szerelem is van, Linda (Paczuk Gabi). Természetesen mindkét fiú beleszeret. Itt már érezni lehet, Eddie a „jófiú”, aki lemond a lányról. A börtönig viszont rövid az út, a börtöntől a drogokig még rövidebb, hogy innen aztán egyenes út vezessen a mostohaanya „átkának” beteljesültéig, miszerint: ha elválasztott ikrek megtudják, hogy ikertestvérük van, abban a pillanatban halnak meg mindketten. S mikor a darab vége felé az édesanya, hogy megakadályozza a testvérgyilkosságot felfedi a titkot, előidézője lesz a tragédiának; Mickey, féltékeny, elkeseredett dühében („miért nem engem adtál el, és akkor most én lehetnék Ő?”) megöli testvérét, őt pedig a rendőrök lövik le.

A végjáték legfájóbb része az édesanya, amikor előtte fekszenek halott fiai. Itt egy újabb hatalmas gratuláció Lapis Erikának, és a sírósabb lelkületűeknek egy jó tanács: ne sminkeljenek előadás előtt…

S hogy teljes legyen a kép: A narrátor szerepében Szomor György nevetett, pityeregtet, kicsit varázsol (hiszen éveket röpít tova, ha kell, elit iskola igazgatója, aztán egy középiskolai tanár, az elején orvos, a végén pedig rendőr), mindvégig pontos, életszerű, ki-be lépked a történetből, ráadásul a hangja se kopott még meg. Kicsit hűvös, kicsit szenvedélyes, igazi mágusa a történetnek.

A darab nem „mond nagyot”, emberekről szól, szépen, emberien bemutatva, kevés díszlettel, kellemes zenével, sok tehetséges fiatallal. Valamint még egy apró hibával, de lehet, csak én vagyok kekec: Miért nem veszi észre senki, mennyire hasonlítanak a fiúk, ha már „olyanok, mint két tojás”?

Sík Bernadett

(foto: thalia.hu)

[2007.04.24.]