Az LGT egy kicsit felrúgta a „szabályokat”.

Az idei Sziget már a nulladik napján egy igazi zenei csemegét kínál. Az LGT hatalmas érdeklődéssel övezett augusztus 7-i koncertjéről és sok minden másról beszélgettünk Presser Gáborral.

Ha ez a Sziget-felkérés nem lett volna, összeállt volna-e idén újra az LGT?
Majdnem. Amikor felkért a Gerendai, még úgy beszéltünk minderről, hogy benne voltunk egy másik felkérésben is. A beszélgetéseknek az lett az eredménye, hogy márciusban egymás tenyerébe csaptunk. A másik felkérés valahogy eléggé időhúzós volt, állandóan csak tolták és tolták a dolgot, közben folyamatosan társalogtam Gerendaival, akit megszerettem, mert elég normális pali, így aztán márciusban már nem is hívtam fel a konkurens szervezőket. Ha nincs ez a felkérés, akkor nem akarnánk és nem is tudnánk összehozni a koncertet. Még egyszer nem tudunk LGT Fesztivált szervezni, bár elméletileg lehetne. Olyan mennyiségű túlmunkával járt a 2002-es fesztivál megszervezése, legalábbis az a része, ami nem a zenéről szólt, hogy erre még egyszer képtelen lennék. Játszani egy koncerten, abszolút megy, de az azt körülvevő hardverrel kapcsolatos félelmek megakadályozzák, hogy belemásszak az egészbe, tudod? Erősen lenyomja a kreativitást. Még így is, hogy a Sziget vállalja a koncert technikai lebonyolítását, túl sokan találnak meg különböző kérésekkel, feladatokkal. Azért szerencsére sikerül kivédeni  valamennyit, de jut elég így is.

Első pillanattól világos volt, hogy pontosan milyen programmal érkeztek a nulladik napra? Például, hogy benne lesz a Popfesztivál teljes zenei repertoárja is?
Azt mondták a szigetes emberek, hogy találjunk ki valami felvezető programot, amíg tényleg összegyűlnek  az embereket. És kérdezősködtek az úgynevezett bejátszó bulikról is, aztán kérték,  hogy nekik is csináljunk egyet, ahova meg tudják hívni a saját dolgozóikat, a VIP-vendégeket, és majd erre a célra kibérelnek egy színháztermet. Mondtam, hogy ne béreljenek semmit, hatodikán legyen ez a buli, úgyis az a főpróba napja, engedjünk be annyi embert, amennyit meg szeretnének hívni, meg akiket mi is meg szeretnénk hívni, és akkor nyomjuk le. Hatalmas megkönnyebbült sóhajt eresztettünk, hogy megoldottuk ezt a problémát. Aztán tipródtunk tovább, ki legyen az előbanda. Már híre ment a koncertnek, és sokan kezdték kérdezgetni, hogy lesz-e Képzelt riport, mint ahogy 2002-ben is volt az LGT Fesztiválon. Akkor a túl korai   kezdés miatt rengeteg ember későn érkezett és lemaradt róla, ugyanis nem volt leírva a pontos program.  Azt gondoltuk, hopp!, Képzelt riport: milyen jó műsor. És akkor ismét leültünk a Szigettel tárgyalni, amire azt válaszolták, hogy ez nincs benne a költségvetésben. Pont jókor érkeztek a plakáton is látható támogatók ,akik vállalták, hogy bemutatják  a Képzelt riportot. Úgyhogy most lesz és 18 órakor kezdődik: remélem, sokkal többen látják, mint öt éve.

Hogyan választottátok ki az óriási repertoárból a mostani műsort?
A számok kiválasztására rááldoztunk egy vasárnap délutánt, egy zenekari ebédet. Megkajáltunk, aztán elkezdtük bedobni az ötleteket. Egyszer csak váratlanul meglódult az egész és egész gyorsan ment. Annyira jó volt az első verzió, hogy csak két számot cseréltünk, az első blokkon belül egyet, aztán a másodikon szintén egyet.

Volt valamilyen koncepció?
Ha egy nyolcvan előadásos lengyel turnéban lennénk, akkor biztosan unnánk valamelyik számot. Ötven szám volt benn az első menetben, aztán harminckettő maradt. Szerencsére azokat a számokat, amelyeket valaki ki akart hagyni, azokat ki is lehetett hagyni. Négy részből áll majd a buli és ez a négy egység egész jól adja ki, hogy milyen jellegű számokat fogunk játszani. Nem is tematikailag, hanem megszólalásilag. A Tominak volt az a visszatérő ötlete, hogy játsszuk el a Szól a rádió-t.

Nem nagyon emlékszem, hogy játszottátok volna.
Soha. Mert nem egy koncertdal. De aztán eszembe jutott egy verzió, és elpróbáltuk.

Általában a klasszikus rockzenekarok koncertprogramja mindig kötődik egy bizonyos, fénykorhoz köthető dramaturgiához, sorrendhez.
Mi most kicsit felrúgtuk ezeket a „szabályokat”. Többek között a Prímadonnát sem tesszük oda, ahova szoktuk. Természetesen van olyan is, hogy két dal bizonyos okok miatt nem választható szét egymástól.

Somló végig basszusgitározik majd?
Nem, nagyjából a felét. De lesz olyan, hogy az egyik számban basszusgitározik, majd szaxofonszólózik, ekkor a Stallone, azaz Papesch Péter átveszi a szerepét.

- Bíró sziget.hu alapján -

[2007.08.07.]