Szeress más nyelven - Dolhai Attila elárulja
Mitől más az olasz szerelem, mint a magyar? Saját tapasztalat hiányában Dolhai Attila CD-jére hagyatkoztam.
Az album először lágy, sima, andalító. Aztán feltekertem a hangerőt…és hagytam magam olaszul szeretni.
A lemez elsősorban a nőké, mert érzelmekről, szerelemről, titkokról beszél, a pasik meg - tisztelet a kivételnek - nem igazán szeretnek megnyilvánulni ezekben a kérdésekben. A női lét egyik nagy kérdése, hogy hogyan tudnak e nélkül létezni, mert kapcsolataikban a hangsúlyok máshová kerültek. Amennyivel kevesebb idő, figyelem jut egymásra, annyival többet járnak meetingekre, továbbképzésekre. Ma halál ciki bevallani, hogyha szívesen hallgatna szerelmes dalokat. Hát én bizony nem vagyok hajlandó szégyellni.
Dolhai Attila hangja szinte mindig újabb színeket és mélységet tárt fel magából. Tagadhatatlan klasszis. A hangjához tökéletesen illik a stílus, az ívek tökéletesek és a lemez hallgatása közben alig várom, hogy kieressze a hangját, amire itt több dalban is bőven kapott lehetőséget. Amúgy is úgy énekel, hogy -jó értelemben - kiráz tőle a hideg, vagy fűt, mint a kályha. A lemez hangzása tökéletes. Pálfalvy Attilát dicséri a magas színvonalú hangszerelés, amitől rendkívül színes és változatos lett az album.
Rólad szól a zene
Az első két szám slágergyanús. A L’amor fülbemászóan dallamos, egyben rögtön az album elején tisztázódik Attila hangi kapacitása, mert akkorát énekel benne, hogy muszáj azonnal még feljebb tolni a hangerőt. Helyes benne a modernizált gregorián kórus. Az ég tudja miért eloszlatja a maradék kételyt, hogy itt bizony őrült jó énekessel van dolgunk. A leggyengébb láncszem a Szeretlek én (Besame mucho), nem azért, mert rossz, hanem mert a többi jobb. Csak egy bárénekest hallok, aki szépen énekel. És nem is akarja igazán, hogy visszamenjen az a nő hozzá, mert tök jó úgy, ahogy van.
Az Egy érzésben isteni a hangszerelés és a vokál. Polyák Lilla hangja alá csodásan passzol Attiláé a duettben. A Zsoltár lett a kedvencem. Szétszedi a lelkem. Még sose hallottam apától olyan gyönyörű vallomást, mint Az életet énekelem-et. Személyes vallomás, hiszen többek között ennek a dalnak is az előadó írta a szövegét. Ha el akarod mondani, mit jelent az, hogy új életet hívsz a világra, azt nagyon nehéz. Ebben a dalban úgy van benne a szíve, hogy érezni a mosolyt a hangjában.
A Tengerrel az égbolt filmzeneszerű, csakúgy, mint a Rólad szóló zene. Az Angyalok suttogása zárja az albumot, ahol (fránya lemezborító!) kihallom Attila állandó színházi partnerének, Vágó Bernadettnek különleges hangját. Mi ez? Hamis illúzió? Hiszen Életünk Értelme, amikor munka után találkozik velünk - jó esetben -, az orrunkra puszit lehel, amivel lezárja a romantikus részt és a lényegre tér: mi lesz a vacsi, nem pedig azt mondja, hogy gyere mesélj, látsz-e szivárványt a szememben, ha rám nézel?
Szirén-ének. Megbabonáz, elvarázsol. Ne hallgassuk metrón, utcán, közterületen, mert ott veszélyes. Inkább otthon, ha arra vágysz, hogy kicsit kiszállj a pörgésből vagy ha unod a Lost huszonharmadik szériáját. Akkor tedd be a lejátszódba, jól nyomd rá a hangerőt és hagyd magad őrülten szeretni. Akár olaszul is.
-jjuli -
[2007.10.12.]