Egy Kiss Erzsi Zene

Az egész 1984-ben a Monteverdi Birkózókör társulat megalakulásával kezdődött, s talán ott is erősödött meg egy életre. Sok egymásra figyelés, rácsodálkozás. Kísérlet hanggal, mozgással. Ebből a műhelymunkából több előadás is született. Kiss Erzsi ekkor fedezte fel igazán saját nyelvét, és egy kaposvári színházi munka során gyűjteni kezdte saját énekötleteit. Hajnóczy Csabával (Kontroll Csoport, Kampec Dolores) 1995-ben kezdtek el együttdolgozni, s 1996-ban megalapították az Egy Kiss Erzsi Zenét.

1998-ban ugyanezen a néven jelent meg az első lemez, jellemzően a’capellákból, túlnyomórészt énekes témákra épülő dalokból állt a repertoár. Az együttes tagjai ekkor Kiss Erzsi (ének), Kenderesi Gabi (ének), Hajnóczy Csaba (basszusgitár) és Csécs Tamás (dob) voltak.

A következő lemez 2001-ben a „Deladela” címet kapta. Itt már az együtteshez 1999-ben csatlakozott Vajdovich Árpád basszusgitározott, dobokon G. Szabó Hunor játszott és Szandtner Anna is énekelt. A hangszeres játék az új tagok belépésével lendületesebb lett, a stílusvilág karakteresebb és gazdagabb, a pszeudo nyelven, „kisserzsiül” megszólaló dalok még erőteljesebbé váltak. Az előadásmód játékos, a nyelv a humor forrása és a színház hatása is tetten érhető.

2003-ban a zenekarban újabb átalakulás történt, s a következő évben újabb lemezt rögzítettek, a „Röné álmát”. Sütő Márton gitárossal és Kovács Linda énekessel készültek a felvételek. Szandtner Anna tanulmányai (Színház- és Filmművészeti Egyetem) miatt a lemezen még énekelt, de a koncerteken már Linda váltotta fel. Az album hangzása valamivel lágyabb, érzelmesebb, mint az előző munkák esetében. Ahogy a korábbi lemezeknél, ezeket a szerzeményeket is többen felhasználták filmzeneként (pl. Intim fejlövés – rendező: Szajki Péter, 3 esküvő (Bernadett és Sanju) – rendező: Nagy Viktor Oszkár), színdarabhoz (pl. Karl Wittlinger: Ismeri a tejutat? – rendező: Sipos Imre, Magyar Színház), vagy tánceőadáshoz (Manna – ExperiDance Produkció – rendező, koreográfus: Román Sándor).

2006-ban jelent meg a negyedik lemez, a „Kinono”, melyen első ízben vendégzenészek is szerepelnek, Premecz Mátyás a 60’-as 70’-es éveket megelevenítő Hammond orgonájával, Berán Gábor tangókat idéző hegedűjátékával gazdagította a hangzást.

A 2007-2008-as évek az útkeresés időszakát jelentették. Az új gitáros és dobos, Hámori Máté és Mogyoró Kornél közreműködésével egy energikus, rockos dal született. Az „Ama eme” ennek a felállásnak az egyetlen stúdiófelvétele. Szandtner Anna időközben visszatért, színházi munkái mellett újra a zenekar tagjaként szerepelt, míg Kovács Linda saját quartetjére koncentrált.

2009 tavaszán új gitáros, az alternatív zene történetének megkerülhetetlen alakja, Farkas Zoltán (Kontroll Csoport, VHK, Keleti Fény, Kistehén Tánczenekar, Erik Sumo Band feat. Kiss Erzsi ) csatlakozott a zenekarhoz a még egészen fiatal, de rendkívül tehetséges, akkor még a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazz tanszakát végző Németh Csaba (Pop Iván, Kampec Dolores, DAV) dobossal együtt.

Ausztriában mutatkozott be a megújult formáció, Linz mint Európa Kulturális Fővárosa nagy lelkesedéssel fogadta a csapatot. A változás erőteljes volt, termékeny egy év következett, s albumnyi anyag gyűlt össze. A lemezfelvételen Bujdosó János gitáros (Pop Ivan, Chackra Hacker, Rutkai Bori és a Specko Jedno, Kistehén) is közreműködött, aki a nyár folyamán már az együttes új gitárosaként vesz részt a közös munkában. Repetitív témái, mágikus szólói, Vajdovich Árpáddal közös vokáljai új dimenziókat nyitottak a zenekar életében. A felvételek után sem hagyott alább a lendület, s a régebbi dalok akusztikus hangszereléséből új műsor született, szeptember végén a bemutató előadásra is sor került.

2010-ben rögzítette a zenekar az ötödik, „Ugató” című lemez anyagát. Az új szerzemények helyenként fúvós- és ütős szekcióval bővültek. Hallható csöppnyi metál, esztamos, „agyeldobós” ugatós-mulatós, sanzon csakis a jól bevált „francia nyelven”, zúzós-oroszos, magyaros-hegedűs, s meglepetésként egy Belga-feldolgozás (Csokidal), természetesen az eredeti szöveggel. Erzsi tehát először énekel magyarul saját zenekarában, virtuális nyelvét egy dal erejéig elhagyva. Megannyi stílusgyakorlat és játék, a már megszokott „énekes-nyelv” felszabadító, a végeredmény pedig képzeletgazdag, hangulatváltásokkal teli, lendületes, energikus munka. Két számból remix változat is készült, Deutsch Gábor (Anorganik), aki egyben a lemez maszterelését is végezte, és Tövisházi Ambrus értelmezték újra a dalokat. A lemezborítót Stark Attila (Kulo City) készítette Szász Marcell fotóinak felhasználásával. Az utóbbi két évben mindketten állandó társai a zenekarnak a vizuális megjelenítés frontján.

[2009.06.10.]