Ropogós csokivilág - Egy Kiss Erzsi Zene lemezbemutatóján jártunk

Jól szervezett, hatalmas hírverés volt, mindenféle képes-hangos csatornán kidoboltatták, hogy szombaton este a Gödörben Kiss Erzsi lemezbemutató koncert lesz. Ha jól számoltam, 10 ember zenélt a színpadon egymást váltva, s rengeteg improvizálás volt, nem mindig a hagyományos fajtából.

Először csak a nevüket hallottam, aztán kezemhez kaptam előző lemezüket, a Kinonot 2006-ban „kritikázásra”, akkortájt kezdtem el hallgatni az EKEZ-t. Először szülővárosomban, Debrecenben láttam őket színpadon, akkor még csak egy-két ember mozgolódott rá, s a délutáni programokról ottmaradt emberek csak pislogtak a furcsa zenére. Én pedig tátottam a számat, hogy milyen iszonyatos energia van a színpadon abban a néhány emberben, s közbenéztem, hogy ezt tényleg csak én érzem-e. Most már tudom, hogy ezzel nem vagyok egyedül.

Tíz ember zenélt szombaton a színpadon egymást váltva, s rengeteget improvizáltak zeneileg és egyébként is...

A második dal közben például Bujdosó János gitárjának egyik húrja elszakadt, s ő ugyan végigjátszotta remekül a nótát, de a csere alatt egy nem tervezett nótát közbeszúrtak, s mivel még folyt a húrcsere, Szandtner Anna mondott rövid spanyol köszöntőt.

Igen színes este volt, mindegyik zenészben volt valami különleges, ami miatt odaszegeződött a tekintetünk.

Németh Csaba dobos például a Metálka című szám közben a kiállásoknál úgy „bólogatta” a segítőritmusokat, hogy majdnem elszállt az emelvényről.

Vajdovich Árpád basszusgitáros bankkártyaszerű dologgal pengette a hangszert, nem kis őrültségről bizonyítványt kiállítva.

Kiss Erzsiről talán nem is tudnám felsorolni, mennyi arcát mutatta meg, az egyik legviccesebb volt, amikor a ráadás Kész inté dalnál háromszor próbálta őrült hévvel leemelni a mikrofon zsinórját az állványról… úgy, hogy közben maga az állvány is a földre került, nem amolyan rocksztárosan, csak véletlenül.

A koncert végén volt dedikálás is, megdöbbentő, egyáltalán nem marketinges közvetlenséggel fogadott a két énekesnő.

Szeretem azokat a zenészeket, akik kellő alázattal vannak hivatásuk, zenésztársaik és a közönségük iránt. Ennél nem is kell sokkal több, csak egy csöppnyi ugatós-mulatós, metál, sanzon, balkán, orosz és rengeteg csoki...

- smaragd -

[2010.10.11.]