Keith Jarrett

Az 1945-ben a Pennsylvania állambeli Allentownban született Jarrett már hároméves korától zongorázott. Klasszikus zenét tanult, de még tizenévesen a jazz mélyrétegeivel is megismerkedett, és ez a felfedezés New Yorkba vonzotta. 1965-ben Art Blakey Jazz Messengersével turnézott, majd a Charles Lloyd Quartet tagja lett. Beavatása akkor vált teljessé, amikor 1970-ben Miles Davis mellett kezdett billentyűzni. Egy év múlva szólókarrierbe kezdett, leszerződött az ECM Recordshoz, s attól fogva csak akusztikus zongorán játszik.

Skandináv kvartettje (Jan Garbarekkel, Palle Danielssonnal, valamint Jon Christensennel) és amerikai kvartettje (Charlie Hadennel, Paul Motiannal és Dewey Redmannel) után a Gary Peacock–Jack DeJohnette ritmusszekcióval alkotott standard triója jelentette számára a zenekari játék színterét.

Hatvannál több lemeze közt olyan szólóprodukciók találhatók, melyek újraértelmezték a zongora szerepét a kortárs zenében. Facing You, Solo Concerts, The Koln Concert, Sun Bear Concerts, Paris Concert, Dark Intervals, Vienna Concert, La Scala és Radiance című albumainak szólózongora-improvizációiban a klasszikus zenétől a jazzen, a gospelen és a népzenéken át a bluesig a zenei nyelvek széles spektruma mutatja meg egylényegű természetét. 2006 szeptemberében jelent meg a dupla The Carnegie Hall Concert, mely DVD-ként is napvilágot látott.

Mesteri Bach-interpretációi révén Jarrett klasszikus zeneművészként is a legnagyobb elismerésnek örvend, s ennek jogosságát Händel, Purcell, Scarlatti, Mozart, Sosztakovics, Bartók és Stravinsky műveiből készített felvételei is megerősítették. Számtalan díja között magáénak mondhatja a svéd Polar-díjat, s nyolc Grammy-jelöléssel és közel száz, az év művészének vagy felvételének járó elismeréssel büszkélkedhet. Eddig több koncert- és egy dokumentumfilm, valamint két monográfia készült róla.

[2007.09.04.]