Buday Dénes

1890. október 8-án született Budapesten. Már egészen kiskorában tudta, hogy zeneszerző szeretne lenni. Ennek megfelelően tizennégy éves korában daljátékot írt, egyelőre csak iskolai használatra. Egész életét a zene töltötte be: az irodalmi színvonalú kabarékban éppúgy otthonos volt, mint a Várszínházban vagy a Budai Színkörben.  A Zeneakadémián a favoritok közé tartozott, Koessler János professzor nagyra tartotta az ifjút, aki a hegedűtanszakot is elvégezte.

1916. július 21-én írta meg első operettjét, „Fogadjunk” címmel, amelyben tevékenyen részt vett barátja, Harmath Imre is. Mint sok más operetthez, ehhez is ő írta a verset. A bemutató előadást a Budai Színkörben tartották. Bár az előadás nem kavart nagy port, az igazgató – Sebestyén Géza – támogatásáról biztosította a szerzőpárost. Innentől kezdve Buday Dénes és Harmath Imre is szinte nélkülözhetetlen alakja volt a hazai operett életnek, ugyanis a legtöbb színházat ők látták el darabokkal. Később mindegyikük más és más partnerekkel dolgozott együtt, de a közös múlt feledhetetlen volt.

Az Apolló-kabaré zenei igazgatójának két alkalommal is megválasztották.

1918 és 1920 között több dala is szerepelt a Fasor Kabaréban, amely két szezonon keresztül működött.

1919-1924 között Bécsben élt, ahol folytatta tanulmányait s nagyon magas fokú zenei képzettségre tett szert. Ez időben Loreley címmel írta meg egyfelvonásos vígoperáját, amelynek későbbi sorsáról nem maradtak fent források.

Az 1920-as évektől kezdve az egész világon megismerték a nevét: több rádióállomás és zenés kávéházban játszották dalait.

Több Ady-verset is megzenésített, de Heltai Jenő, Juhász Gyula, Koszotolányi Dezső, Somlyó Zoltás is szívesen fordultak hozzá. Megérezték, hogy poétatársra találtak Budayban. Ekkorra született meg a Buday-sanzon József Attila Mama című verséből és Juhász Gyula „Testamentumából” is. Említést érdemel még Szép Ernő Törődj velem című verséből írt sanzonja, amellyel dizőzök döntő sikereket arattak.
Ehhez a korszakhoz tartozik élete egyik légfényesebb szakasza, amikor is a Bristol bár zenei direktoraként működött. Rendszeresen rendezett irodalmi esteket, ahol a kor ünnepelt dizőzei énekelték azokat a verseket, amelyekhez Buday írta a zenét. A források szerint Solyóm Janka, a kor sikeres művésznője maga kérte fel József Attilát, hogy a Buday által megzenésített verseket énekelhesse. Így a költő, a zeneszerző és az előadó együtt beszélte meg, mely versek a legalkalmasabbak erre a célra. Solyóm Janka előadásában hangzott el tehát a Mama című költemény is, amely a közönség soraiban osztatlan sikert aratott, azonban a politika már nem fogadja ilyen kirobbanó örömmel sem ezt a dalt, sem az irodalmi esteket.

Az 1930-as években tagja volt a Magyar Rádióban működő Hetényi, Buday, Sebő alkotta művésztriónak. Éveken keresztül játszottak elő adásban, de kávéházakban is szerepeltek: afféle szalonzenekari hangversenyeket adtak.

1936. június 16-án mutatták be a Budai Színkörben a legjobbnak ítélt operettjét, a Csárdást, amelynek szövegkönyvét Szilágyi László írta. Főszereplője Honthy Hanna volt.

Ettől az évtől kedve 34 film kísérőzenéjének megírása fűződik a nevéhez. (Valahol Európában, Áll a bál, Napsütésben, Férfihűség, Kalotaszegi Madonna)

1940-41-ben két operettje és egy zenés mesejátéka is színpadra került a Fővárosi Operettszínházban: A három huszár, a Fittyfiritty és a Csodatükör.

1943. április 14-én – szintén a Fővárosi Operettszínházban – bemutatták az Egy bolond pesti nyár című operettjét.

1946-ban Vaszary Gábor szövegkönyvére komponálta meg a Meztelen lány című zenés vígjátékot, amellyel újfent szép sikereket ér el.

1949-től kezdődően fokozatosan „korlátozták” művészi tevékenységét, ennek oka a korábbi hazafias témájú dalai voltak. A rádió zenei osztálya számára még ekkor is komponált, köszönhetően korábbi ismeretségeinek és szakmai megbecsülésének. Ekkortájt a vendéglátóiparban is feltűnik, mint zongorista.

1957-től kezdett el enyhülni a rá nehezedő politikai nyomás.

1960-ban zenét írt Szolovjev Csendháborító című darabjához.

1963. október 19-én, Budapesten hunyt el.

[2007.01.18.]