Pongrácz Zoltán
Erkel-díjas zeneszerző
1912. február 5-én született Diószegen.
Tanulmányok: Zeneművészeti Főiskola, zeneszerzés, 1930-35 között Kodály Zoltán tanítványa; karnagyképző, Bécs, Rudolf Nilius; Salzburg, Clemens Krauss; Humboldt Egyetem, Berlin, összehasonlító zenetudomány, Holland Királyi Egyetem, Utrecht, Gottfried Michael Koenig tanítványa az egyetem szonológiai intézetében.
1940-41 az Operaházban korrepetitor, 1943-45 a Rádió karnagya és zenei rendezője, 1954-64 a debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakiskola zeneszerzés tanára, 1975-95 a Zeneművészeti Főiskola elektronikus zeneszerzés tanára. Az International Confederation of Electroacoustic Music (székhelye Bourges) egyik alapító tagja, majd alelnöke, később a nemzetközi igazgatóság tagja. 1992- a Magyar Művészeti Akadémia tagja, 1996-2000 alelnöke.
Díjak, elismerések: Ferenc József-díj (1939), mesteri fokozat GMEB-UNESCO (1988), a francia Euphonies d’or (1992), Érdemes Művész (1992), Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1992) Erkel Ferenc-díj (1996), Vox electronica (Magyar Rádió, 2000).
Főbb művei - operák: Odysseus és Nausikaa, Az utolsó stáció, oratóriumok és kantáták: A Teknőkaparó legendája, Út omnes unum simt, Missa solemnis Buda expugnata, Kossuth kantáta, Apollón Mozagetész. Zenekari és hangszeres művek: Szimfónia, Három zenekari etűd, Pastorale, Gamelán zene, Három improvizáció ütőhangszerekre és zongorára, Három bagatell ütőhangszerekre, Magyar régiségek.
Elektroakusztikus művek: Mariphonia, Madrigál, Tizenkét körszalag, 144 hang, Bariszféra, Szukcesszív és poláris kontrasztok, Egy Cisz-dúr akkord története.
Elektronika és hangszeres zene: Szakszofon verseny, Cimbalom verseny, A balgaság dicsérete, szatíra bariton szólóra és vegyeskarra, Közeledni és távolodni (elektronikus hangdráma Gerhard Rühm szövegére. Könyvek: Népzenészek könyve, Mai zene, mai hangjegyírás (1971), Az elektronikus zene (1980).
2007. április 3-án hunyt el Budapesten.
[2007.04.04.]