Amióta a Paradicsomban a magányán búsongó Ádámnak ügyesen társat, vagyis „oldalbordát” barkácsolt a Jóisten, a világ rendje, hogy az ember ne éljen egyedül. Ugyanakkor, bármilyen közel kerüljön is hozzánk valaki, nem mindig könnyű nap nap után együtt lenni vele. Életszövetségünk olykor kiállja az idő próbáját, és a kezdeti fogadalomhoz híven „holtomiglan-holtodiglan” lesz belőle, máskor megborul egy rosszul nyomott fogkrémen, vagy be nem vallott horkoláson. Szókratész egyenesen azt állítja: „A jó házasság feltétele, hogy a férj süket legyen, a feleség pedig vak.” De a tréfát félretéve: házasságban élni – csodás párkapcsolati játék, ami életünk minden vonatkozását, boldogságunk alapjait érinti. Meglepetésekkel és ellentmondásokkal teli utazás, amely rossz esetben csalódáshoz és fájdalomhoz vezethet – ám küldetése szerint csodához és beteljesedéshez. Örök tánc, kölcsönös varázslat, egymás teremtése. A darab Ingmar Bergman kultikus műve által inspirálódva kelti életre egy házasság széthullásának és újjászületésének történetét.