Egyéni hangvételű, markáns előadásaival a TranzDanz társulat vitathatatlanul a magyar kortárs táncélet meghatározó tényezője. A Sziklarajzokban Kovács Gerzson Péter, aki a darab koreográfusa és táncosa is egyben, a néptánc és a kortárs tánc közötti átjárás, a két mozgásvilág ötvözésében rejlő potenciált mutatja meg. A táncos és a színpadon partnereiként megjelenő zenészek között kialakult párbeszéd a mindkét műfajban meglévő virtuozitás lehetőségeit villantja fel.

A TranzDanz hagyományaihoz híven a koreográfus ismét élőzenére komponálta művét. A Sziklarajzok című előadásban egymást egészíti ki a kortárs zene és a tánc. Az autentikus néptánc hagyományát, a magyar “parasztzenét”, a városi cigány-muzsikát ötvözi a tánc, a dzsessz és a XX. századi zene elemeivel. Így áll össze a sajátosan magyar, ám univerzális színpadi nyelvezet. A zenét Kovács Ferenc (Dresch Quartet, Djabe, Balogh Kálmán Gipsy Cimbalom Band) szerezte, a zenekar neves zenészekből áll: Oláh Kálmán, hegedűn játszik, Novák Csaba bőgőzik, Tabányi Antal, a híres zenész család klasszikus képzettségű fiatal szólistája és a szerző, Kovács Ferenc ugyancsak hegedül.

„A TranzDanz darabja a lelkiismeretfurdalásos divatok, a tömegfogyasztásra gyártott buta bóvli, a kommerszizált ’elit-kultúra’, a marketing-érték elől barlangokba, rezervátumokba menekülő gondolat lenyomata, mai sziklarajz-képregény.” (Kovács Gerzson Péter a Sziklarajzokról)

A Sziklarajzok ősbemutatója 2002 őszén volt a MU Színházban a Budapesti Őszi Fesztivál keretében. 2003. májusában a Tánc Fesztiválján, az Országos Kortárs Összművészeti Fesztiválon Veszprémben a TranzDanz bemutatta a darabot, ahol a koreográfus a Legjobb Férfi Előadóművész díját kapta.