Suzanne Vega

Suzanne Vega 1959. augusztus 12-én született a kaliforniai Santa Monicában, ahonnan szülei válása után édesanyjával és Puerto Rico-i nevelőapjával New Yorkba költözött. Ott cseperedett fel a spanyol negyed multikulturális környezetében, majd 1975-ben a (később a Fame musicalből ismertté váló) High School of Performing Arts növendéke lett, ahol táncot és dalszerzést tanult.

Egy szál gitárral előadott dalaival a hetvenes évek végén tűnt fel a New York-i folk- és popklubokban; stílusa kialakulására egy Lou Reed-koncert volt a legnagyobb hatással. Steve Addabbo hangmérnök-producer és a jogász Ron Fiernstein vállalta a menedzselését, s bár a kiadók elutasították Suzanne első demófelvételeit, a New York Times 1984-ben a New York-i folk-színtér legnagyobb reménységeként mutatta be.

1985-ben végre megtört a jég, és a Patti Smith-gitáros Lenny Kaye produceri munkájával megjelent első albuma, a Suzanne Vega. Ennek rendkívüli sikere – huszonhét hetet töltött a sikerlistán, és olyan slágereket tartalmazott, mint a Small Blue Thing és a Marlene On The Wall – aztán egy csapásra ismertté tette a nevét: a női énekes-dalszerzők körében immár Tracy Chapmannel, Michelle Shockeddal, Sinéad O’Connorral emlegették együtt. Két évvel később újabb remekművel rukkolt ki: a Solitude Standing a maga keresetlen tisztaságával és a Luka című megaslágerrel rátett két lapáttal a debütáló album népszerűségére: nemcsak platinalemez lett, de három Grammy-jelölést is kapott.
Az 1990-ben megjelenő Days Of Open Hand-et követően férje, Mitchell Froom producer hatására Suzanne a korábbiaknál kísérletezőbb hangvételű – dobgépekre, szintetizátorokra támaszkodó – albumokat készített, és az 1992-es 99.9 F, majd az 1996-os Nine Objects of Desire csendesebb fogadtatása azt a látszatot keltette, mintha kimerült volna a rangja és az alkotóereje.

A fordulathoz – ha úgy tetszik, a „visszatéréshez” – 1998-ban bekövetkező válásának a drámája kellett: a 2001-es Songs In Red and Gray albumon újra a lenyűgöző, hétköznapi-lírai Vegát hallhattuk. Azóta régi basszusgitáros kollégája, Michael Visceglia társaságában énekli életműve kimagasló – a közelmúltban Retrospective címmel válogatáson is megjelent – dalait, és hogy a bulvársajtó se maradjon „hír nélkül”, idén februárban újabb házasságot kötött. Az író Paul Mills még 1983-ban kérte meg a kezét, s hál’isten ideje és türelme is volt, hogy várjon Suzanne-ra huszonhárom évet.

[2006.07.12.]