Titkok a tízéves Desperado múltjából 3.: harc a kiadóval, meg ugye a pénzzel!

Egy hatalmas buli keretében több ezer ember előtt ünnepelt a csapat, aztán volt még egy kis babazsúr is. Énekelnének angolul is, de nem engedik…

Interjúnk első része: Titkok a tízéves Desperado múltjából: a második lány az igazi

Az interjú 2. része: Titkok a tízéves Desperado múltjából: "Erős kiadói indíttatásra, de végül összejött."

- Október 22-én a CAMPUS Party-n, Magyarország legnagyobb egyetemi buliján volt a jubileumi koncertetek. Gyakorta léptek fel hallgatók előtt?
- Zsolti: Ezt így nem mondanám, de elég sok felsőoktatási intézményben játszottunk már, gólyabálokon, meg mindenféle sárgulási esteken, táborokban, EFOTT-on. Ennek ellenére ez nem annyira ránk volt kihegyezve, hiszen utána egy négy napos hosszú hétvége volt az ünnep miatt, így sok fiatal jöhetett még a városból. Külön jó, hogy bárki elszabadulhatott, fetrenghetet akár egy napig is, hiszen csütörtökön se munka, se iskola.

- Zoy!: A koncertet a 10 év 10 dal mottója jellemezte, tehát itt a legnépszerűbb nóták kerültek elő, utána pedig volt egy szűk körű családi, baráti kis úgymond megemlékezés…

- Zoy!: Szóval azok részére, akik részt vettek az elmúlt évtizedünkben, és segítettek nekünk.

- Önálló est nem is jött szóba?
- Betti: Gondoltunk rá, de ez a nagylemez annyira elveszi az időnket, hogy azt megszervezni már kapkodás lett volna, hiszen mögöttünk nincs egy menedzseri brigád, mi mindent magunknak csinálunk. Nem a lustaság, hanem jelen esetben az észszerűség miatt döntöttünk úgy, hogy beérjük háromnegyed órával. Megünnepeljük, de az ne olyan legyen, hogy előtte hetekig idegeskedünk azon, hogy mi nincs rendben.

- Tudatosan maradtok menedzser nélkül?
- Betti: Dolgozunk szervezőirodákkal, de úgy értettem, hogy sajtós megjelenésekkel és a rendezvényeken való megjelenésekkel foglalkozó külső emberünk nincs. Nagyon sok ilyen külsős emberrel próbáltuk már, akik egyébként nagyon nívós hazai produkcióknak állnak a hátterében, de valamiért nekünk nem jött össze velük. Felnőttek vagyunk, ráadásul mindhárman elég önfejűek, így együtt jól mozgunk, de az irányítgatást nehezen vesszük kívülről. Ezért sem volt még önálló koncertturnénk, hiszen nem találtunk olyan valakit, akire biztonságban rábíznánk mindent.

- Zsolti: Hosszú évek után gyanússá vált, hogy minden szervező béna. Ha körülötted mindenki hülye, akkor valószínűleg veled van a baj, úgyhogy fordítottunk a helyzeten, és inkább magunk őröljük a malmunkat.

- Milyen távlatok vannak még előttetek? Egy platina és négy aranylemezzel büszkélkedtek, viszont a magyar viszonyok közt ennél nem nagyon lehet többet elérni, főleg mostanság.
- Betti: Mivel mi zenekarként gondolkodunk, így olyan szintű lehetőségek vannak bennünk, hogy azt el sem tudjuk képzelni. Nem éljük bele semmibe se magunk, de szerintem még sok van előttünk. A közös első öt évünkben eszünkbe se jutott az élő koncert, hiszen Romániától Szlovákián át Szerbiáig rengeteget játszottunk, de amikor először kipróbáltuk, akkor egyből ráharaptunk. Innentől lehet még turnézni saját fellépésekkel, táncosokkal, őrült színpadtechnikával, de ez még nagyon távlati terv, viszont ebben lesz a fejlődés.

- Zsolti: Legfőképpen ez is pénz kérdése, mert ha lenne egy rakat lóvé a hátunk mögött, már régen csinálnánk. Mivel nincsen, így ultra óvatosak vagyunk.

- Miért nincs?
- Zsolti: Nem tudom, miért voltunk ilyen szerencsétlenek, hogy az utóbbi tíz évben nem tudtuk rogyásig szedni magunkat.

- Nem arra értettem, hogy nektek kellett volna többet kérni a fellépésekért, hanem esetleg szponzorokkal megegyezni, mint néhányan teszik.
- Zsolti: Elég kicsi az ország, és ez mindenre igaz. Momentán egy olyan előadót sem tudok, aki saját bulikkal járná az országot, és nem hagyományos zenekar, mint ahogy mi sem az a régi típusú banda vagyunk. Itt nem igazán jönnek be a pénzek, hiszen az emberek nézik a tévét és a külföldi produkciókhoz vannak szokva. Ott akkora gigakoncertek vannak, hogy jobbról tűzcsóva, balról egy akkora ledfal, mint a Nagytemplom kétszer, és mi ennek az ezredrészét is csak görcsölve tudnánk összehozni. Az meg annyira siralmas, mikor mondjuk, hogy ’majd mi odaverünk’ és eljönnek az emberek és nézik, hogy erre kár volt kidobni a zsetont.

- Egy angol nyelvű szám elkészítésének nem lenne akkora költsége, viszont sokat lehetne belőle profitálni.
- Zoy!: Ezt is feldobtuk a kiadónak, de többször is az értésünkre adták, hogy nem látnak benne fantáziát. A cég, aminél vagyunk, amerikai tulajdonban van, és szinte minden európai országban van leányvállalata. Az adott nációnak pedig nem érdekeltsége, hogy a másik, szintén saját kezében lévő szekciójának konkurenciája legyen.

- Betti: Annak idején sok felkérést kaptunk, hogy az ’Akarom őt’ című dalt készítsük el angolul, és külföldön tuti nagyon sikeres lesz. Nem jött össze, nem gond: ha nem most, akkor majd tíz év múlva!

-Fábián Tamás-

[2008.11.01.]