Utazás a múltba Lacuna Coillal

Nem kicsit szaladt meg az olasz Lacuna Coil szekere így az év első felében. Nemrég dobták piacra a zenekar ötödik nagylemezét Shallow Life címmel, melyet ezen az oldalon is részletesen kielemeztünk, de Century Media – zenekar kiadója - még a soralbum megjelenése előtt egy válogatáslemezt is megjelentetett.

A Manifesto Of Lacuna Coil tulajdonképpen a kiadó egyik válogatáslemez sorozata. Ugyanilyen anyagot jelentetett meg korábban az Arch Enemy, a Drak Tranquillity, Sentenced, és a Nevermore is.

Most itt az olaszok mára modern metállá egyszerűsödött élcsapata, melynek élén egy angyal énekel. Cristina Scabbia korábban modellként bontogatta szárnyait, aztán úgy döntött, hogy az éneklést is kipróbálja. Nem olyan furcsa dolog ez, kishazánkban is akadt rá már példa, persze annyi különbséggel, hogy a talján pacsirtának hangja is van. Méghozzá igen jó hangja. Nem egy mezoszoprán az ugyan kétségtelen, de ez a kellemesen szórakoztató zene nem is kívánja ezt meg.

Mára már eltűnt az üvöltős-hörgés

A Manifesto Of Lacuna Coil albumonként szemezget a zenekar korábban kiadott albumairól és érdekessége, hogy ezt időrendileg fordított sorrendben teszi, tehát először a 2006-ban kiadott Karmacode című albumról míg utoljára a zenekar nevére keresztelt 1998-ban kiadott EP-ről csendül fel két szerzemény. Közben persze meg van az összes lemez és EP is, róluk egy két ismert és sikeres darabbal.. Egyfajta időutazás ez tehát a múltba, amiből jól kivehető, hogy a zenekar honnan kezdte és mára hova jutott. Ahogy telik az idő jóval sötétebb, gothic rockba hajló zenét kapunk, ahol a másik énekes Andrea Ferro – aki neve ellenére férfi – még az üvöltős-hörgős témákat sem hanyagolja, melyek mára teljesen eltűntek a zenekar repertoárjából.

Mindig gondban vagyok, ha egy válogatáslemezről kell ismertetőt írni, mert mi a francot lehet írni egy olyan lemezről, melyre egy zenekar első évtizedének 15 etalonnak tartott dalát pakolják. Jó nóták szólnak itt, amik – a régi dalokkal együtt is – egytől egyig rádiókompatibilisek, de én szeretem hallgatni őket, mert laza zene, nem kell rajta sokat agyalni. A dalok közé befért a Depeche Mode Enjoy The Silence-ének feldolgozása és egy ékes olasz nyelvű nóta is Senzafine címmel. A rajongók megtalálják persze az olyan slágereket is, mint az Our Truth, a Closer a Within Me vagy a Heaven's A Lie.

Aki idáig is szerette a zenekart, az nyugodtan beruházhat ebbe a cd-be, legalább nem kell előkapkodni a régi lemezeket, de aki szereti a könnyed, női énekkel felvértezett darkos modern metált, itt nyugodtan kezdheti az ismerkedést a bandával. Erre tökéletes ez a válogatás.

– hanczattila –

[2009.06.01.]